Míg a város sorra valósított meg fejlesztéseket, az emberek azért zúgolódnak, mert úgy érzik, nem volt igazságos a kárpótlás. Öt évvel az ajkai zagytározó katasztrófáját követően a legnagyobb érintett településen, Devecseren jártunk, ahol emlékmű-, valamint focipálya-avatással készültek az évfordulóra. 2010 óta a település közel tíz százaléka elvándorolt és lett egy jobbikos polgármester.
Aki először jár Devecseren, az a nyolcas számú főútról lekanyarodva egy rendezett, de meglehetősen kihalt parkkal találkozik. Nehéz elképzelni, hogy a tavacskákkal tűzdelt park helyén öt éve 19 utca és darabra pontosan 244 lakóház állt – a település egyharmada.
A balesetre az egyik magányosan álló ház falán ma is jól kivehető vörös csík emlékeztet, no meg a munkások, akik ottjártunkkor épp az évfordulóra szánt emlékmű felállításán serénykedtek. A díszesen faragott faoszlopon a vörösiszap-katasztrófa által elpusztított utcák neve lesz feltüntetve, és itt is tartják a vasárnapi megemlékezést.
Öt éve, 2010 október 4-én a déli órákban szakadt át az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tárolója a 10-es zagytározó északnyugati sarkánál. Az erősen lúgos zagy beborította Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. Az ajkai vörösiszap-katasztrófában 10-en haltak meg, 150-en sebesültek meg, és ki kellett költöztetni közel négyszáz embert.
"Ennyi volt"
Az emlékművön dolgozó egyik munkás háza is a katasztrófa sújtotta területen állt. Ő a szerencsésebbek közé tartozott, mert csak a pincéjébe jutott be az iszap. “Kétszer jött ki a statikus a házunkhoz. Aztán megküldték a határozatot, hogy le kell bontani. Ennyi volt” - mesélte Károly. Családjával több hónapig lakott albérletben, mire beköltözhettek a Makovecz-lakóparkban felhúzott házukba. Károlyék egy kisebb házat kértek, hogy az árkülönbözetből be tudják rendezni az üresen álló új otthonukat. Azt mondja, “én elégedett vagyok, volt egy 20 éves házam, kaptam helyette egy vadiújat, amire egy ideig nem kell költenem.”
A város széli lakóparkban él János, akinek viszont majdnem a házassága is ráment a történtekre. Házuk a kiömlő zagytól szintén súlyosan szennyeződött Torna-pataktól távolabb, az utolsó utcák egyikében állt, de így is lebontásra ítélték az otthonukat. A férfi Devecseren maradt volna, felesége viszont mindenképpen költözni akart, de sehol sem találtak megfizethető és jó állapotú házat. Az ingatlanárak pillanatok alatt az egekbe szöktek a környéken, végül sikerült új otthont találniuk, így maradtak. Amit csak tudtak, átmentettek a régi házból, elhozták a lambériát, a vezetékeket és még az ereszt is, de sok bútoruk így sem passzolt az új házba.
Káosz volt azzal kapcsolatban is, hogy mennyivel számítsák be a régi otthonukat. Az első körben 14 millióra értékelték a 220 négyzetméteres házukat, amit később 18 millióra felfelé módosítottak. „Az új ház olyan volt, mint egy csontváz, még be is kellett rendezni. Mindketten annyit túlóráztunk, amennyit csak tudtunk, hogy legyen elég pénzünk a bútorokra vagy az új sütőre.” Saját zsebből fizették a garázst és a melléképületet is.
Sokan inkább elköltöztek
Az iszap azonban nemcsak vagyonokat dézsmált meg és értékeket pusztított, hanem évtizedes jóviszonyokat is átrendezett. „Az iszap előtt” - ahogy Devecseren mondják - egy-egy utcában szinte mindenki ismert mindenkit, évtizedeket húztak le egymás szomszédságában, látták egymás gyerekeit felnőni. Azok közül, akik a Makovecz-lakóparkot választották, sokan érezték úgy, mintha szállodába költöznének. “Ez az embereken is meglátszik, kevesebbet járnak el otthonról, begubóznak”, magyarázta Toldi Tamás, aki a katasztrófa előtt röviddel az önkormányzati választást megnyerve lett a város Fidesz-KDNP által jelölt polgármestere.
Marikákék is arra panaszkodtak, hogy a lakóparkban más lett az élet. Azelőtt az utcájukban mindenkivel jóban voltak, “az ajtókat, ablakokat is nyugodtan nyitva hagyhattuk, most zárunk mindent.” Ennek ellenére azt mondják, hogy nem bánták meg a lakóparkot: “küszködtünk, de megszoktuk.”
A katasztrófa arányaiban jelentős elvándorlást okozott: 2010 óta körülbelül 300-450 ember költözött el az akkor 5000-5200 fős városból, a lakosság nagyjából 8-9 százaléka. Sokan az emlékek miatt nem akartak Devecseren maradni, és a környező településeken vettek új házat vagy lakást a kárpótlásként kapott pénzből. Mások egész egyszerűen nem bíztak a rohamtempóban felhúzott új lakásokban. Helyi vállalkozások - cukrászda, étterem, asztalosműhely – tűntek el. De legjobban a timföldgyár tulajdonosa, a Mal Zrt. megroggyanása érintette érzékenyen a devecserieket. Marikáék is a Malnak dolgoztak, a katasztrófa után államosított cégből százakat bocsátottak el. Így volt, aki nemcsak a házát, hanem a munkáját is elveszítette néhány hónapon belül.
Devecser elégedettebb, mint a lakosai
Hiába telt el öt év a katasztrófa óta, a településen nem kevesen gondolják úgy, hogy a kárpótlások körül nem ment minden rendben. A Jobbik helyi sikereit nem kis részben annak köszönhette, hogy a kampányát az igazságos kárpótlásra építette fel. Ferenczi Gábor, a város jelenlegi, jobbikos polgármestere szerint sokan meg vannak győződve, hogy voltak, akik jogosulatlanul kaptak pénzt vagy adományt: hallott olyanról, aki azt állította, hogy a tévéjét is elvitte az iszap, pedig be se volt kötve hozzá a villany, meg olyanokról is, akik több pénzt kaptak a házuk után, mint amennyit valójában ért. Így terjedt el a helyiek körében az “aranyiszap” kifejezés: beszédes utalás arra, hogy vannak, akik profitáltak a katasztrófából.
A kárpótlással kapcsolatban furcsa kettősség jellemzi a várost: míg a helyiek közül sokan úgy érzik, magánvagyonukat nem térítették meg a veszteségük arányában, a település olyan fejlesztéseket valósíthatott meg rövid időn belül, amelyekre esélye sem lett volna, ha nem szakad át a 10-es tározó. A 2,2 milliárdos Kármentő Alapból 1,6 milliárdot kapott Devecser, ennek legnagyobb részét, közel egy milliárd forintot különböző infrastrukturális fejlesztésekre költötte a városvezetés. Ebből a pénzből tudtak új buszmegállót, iskolát, óvodát építeni és napelemeket felszerelni az önkormányzati ingatlanokat. Megújultak a járdák és közművek, de egy ipari park is létesült a katasztrófa sújtotta településen, mintegy 216 millióból. Új focipályára is szükség volt, ugyanis azt is elvitte az iszap, a 2012-ben átadott pályára 110 milliót költöttek. “Én már akkor is azt mondtam, hogy 'történt, ami történt, de a katasztrófából még jól is kijöhet a település'. Úgy néztek rám, mint aki megbolondult” – emlékezett vissza Toldi Tamás előző polgármester.
Miközben a városra elment 1,6 milliárd, az emberek úgy érezték, hogy egy-két kevésbé fontos látványberuházás is megvalósult, miközben a kiosztott pénzbeli segítség ehhez képest elenyésző volt. Segélyekre ugyanis 230 millió jutott, amiből kétszer 150-150 ezer forintot osztottak ki a károsultak között. A katasztrófa miatt sokan kényszerültek átmenetileg albérletbe, mert már azelőtt el kellett hagyniuk a lebontásra ítélt házukat, hogy megépült volna az új a lakótelepen. Ennek több milliós költségét is az alapból fizették. Toldi ellenben úgy érzékeli, hogy Devecser sokkal jobb állapotban van, mint a vörösiszap katasztrófa előtt. “Olyan dolgokat akartunk létre hozni, ami a jövőbe mutat. Lett egy ipari parkunk, a vállalkozások adókedvezményt kapnak és újra járási központ lett Devecser” - sorolta az expolgármester.
Lenyúlták az adományt?
A település jelenlegi polgármestere, Ferenczi Gábor viszont úgy látja, az előző vezetés által végrehajtott fejlesztéseket a költségvetés terhére kellett volna megvalósítani, a Kármentő Alap egészét pedig a károsultaknak kellett volna adni. A polgármester elmondta, a fejenkénti 400 ezer forintból már nem lesz semmi (ő úgy számolt, hogy a 2,2 milliárdból ennyi járna minden károsultnak), de szerinte nemcsak az a baj, hogy a pénz már nincs meg, hanem “hogy emiatt legközelebb ki fog hitelt adni egy hasonló felhívásnak? Nem tehetem meg az emberekkel, hogy azt mondom, gyermekétkeztetésre gyűjtök adományokat, aztán gyakorlatilag lenyúlom a pénzt és elköltöm valami egészen másra.” A kormány még az év elején, a tapolcai időközi választások előtt különített el egy 400 milliós alapot, a nem vagyoni károk enyhítésére. A devecseri polgármester szerint “nagy csönd van ezügyben”, mindössze egy devecseri családról tud, akik a napokban kapták a bíróság által megítélt több milliós kárpótlást.
A két polgármestert egy valami biztosan összeköti: a füves focipálya mellé egy kisebb műfüves pályát is épített a város, amit pénteken avattak egy focibajnokság keretében, ahogy egy 300 fős lelátóval, két új mikrobusszal és különböző felszerelésekkel is gazdagodott a helyi sportegyesület, összesen 70 millió forint értékben. A focipálya gyengéje a városnak: öt éve a vörösiszap, tavaly szeptemberben a Torna-patak mosta el a pályát, öltözőstül.
| Simítások a Makoveczen |
| A város új vezetése még tavaly októberben állított fel egy munkacsoportot, ami a vörösiszap-katasztrófa következményeit vizsgálta. A munkacsoport egyik feladata volt a Makovecz-lakópark állapotának felmésére is, ugyanis rengeteg panasz érkezett a különböző kivitelezési problémák, például beázás vagy repedések miatt. A bejáráson ott volt a lakópark generálkivetelezője is, a Veszprém Zrt, is. (A vállalat vezérigazgató-helyettese, Garancsi Mária Gál András Levente, a KIM közigazgatási exállamtitkárának volt a tanácsadója és Garancsi István, a Videoton focicsapatának elnök-tulajdonosának a testvére) Megállapították, hogy a 87 épületből 39 esetben kell elvégezni kisebb-nagyobb javításokat. Ezeket a Veszprém Zrt. ingyen elvégezte, annak ellenére, hogy az épületek garanciája 2014 augusztusában lejárt. Ferenczi szerint az is érthetetlen, hogy az előző városvezetés miért mulasztotta el a lakópark felmérését. |
