Múlt héten tízezrek indultak Nyugat-Európába, miután megnyílt számukra az osztrák határ. A hírek szerint a korábban Magyarországon rekedt menekültek olyan hirtelen zúdultak Münchenre, hogy hatalmas káosz alakult ki miattuk a bajor fővárosban. Pár nappal később ebből már semmi nem volt érezhető. Mi a németek titka?
Münchenben már nem tudják kezelni a menekültek tízezreit, a főpályaudvaron eluralkodott a káosz, a Budapestről érkező vonatokon akkora a tömeg, hogy amikor kinyitják az ajtókat, az emberek egymás hegyén-hátán zuhannak a peronra. Ilyeneket lehetett hallani a müncheni helyzetről, miután múlt hét hétfőn váratlanul megnyílt az osztrák–magyar határ és a menedékkérők elindulhattak Magyarországról Nyugat-Európába.
Direkt jóval a kedd reggeli 7.10-es müncheni railjet indulása előtt mentünk a Keletibe, hogy alaposan az agyunkba véshessük a látottakat. Arra számítottunk hét óra zötykölődés után, cseberből vederbe fogok kerülni. Nagyon nem ez történt.
A menekültstátusz kevés a boldogsághoz
A kedd reggeli vonat tele volt: a székek között gyerekek játszottak, az asztalokon még kisebbek aludtak, a felnőttek kimerültek, alig bírtak ébren maradni. A legtöbben közülük szírek voltak, akik Merkel kijelentése után a menekültstátuszuk miatt már nem aggódtak, de ettől még nem tűntek boldognak: tudják, hogy a nulláról kezdhetik újra felépíteni az életüket. Azért ebből a szempontból is van különbség a damaszkuszi katedrát otthagyó, a vonaton egymásra dőlve alvó hat egyetemi tanár és a még csak most szoftverfejlesztőnek készülő, egy kicsiny hegyi faluból származó, 17 éves, csillogó szemű afgán srác között. Az azonban közös, hogy családtagokat – élőket, holtakat –, szétbombázott otthonokat hagytak hátra.
A Münchenbe érkezés nem sikerül katartikusra: a kivezényelt ötven rendőr a peronon tartja az utazástól elcsigázott menekülteket, akik minden ingóságukat magukon vagy szatyrokban cipelik. Aztán néhány pillanat múlva egy begyakorolt koreográfia szerint átterelik őket a pályaudvar csarnokán egy másik vonathoz, amire mindenki ellenállás nélkül felszáll. A vonat több száz frissen érkezettel már zakatol is a düsseldorfi regisztrációs állomás felé. Az egész művelet nem tartott tovább negyedóránál.
Káosznak nyoma sincs
Ez lenne az a hatalmas káosz és elképesztő fejetlenség? Úgy tűnik, a németek néhány nap leforgása alatt úrrá lettek a krízisen, és a sztereotípiának megfelelően máris a nekik tulajdonított precizitással zajlik a menedékkérők fogadása. A düsseldorfi vonat körül nyüzsgő külföldi újságírókkal is hitetlenkedve nézünk egymásra, mindenki a másikat kérdezgeti, hogy hova tűnt például az a 20 ezer ember, aki csak a hétvégén érkezett Münchenbe.
Az értetlenséget Simon Hegewald, rendőrségi szóvivő oszlatja el, aki egy másik kollégájával minden menekültvonat érkezésekor kikíséri rendőrkollégáit, hogy válaszoljon a kérdésekre. Hétvégén valóban kritikus volt a helyzet, de azóta minden olajozottan zajlik: a pályaudvaron senki nem maradt, az embereket München közelébe és távolabbi regisztrációs állomásokra szállították buszokkal és vonatokkal.
A szövetség kormány, a tartományi vezetés, a városi önkormányzat és az illetékes hatóságok között leosztották a feladatokat, folyamatos koordináció mellett szállítják oda a menedékkérőket, ahol a legtöbb és legalkalmasabb a kapacitás. A végső tartózkodási helyüket ezután jelölik majd ki a Königstein-képlet alapján, ami nagyon hasonló a Merkel által is erőltetett kvótarendszerhez, csak ezzel nem EU-s tagállamok, hanem német tartományok között osztják el a menekülteket.
Ma eddig 880-an jöttek, de hétfőn is csak 2300 menekült érkezett
– mondta Hegewald, és ez a „csak” az önkéntesek elmondásaiban is visszaköszön. A hétvégi tízezres tömeg után visszaálltak normális üzemmódba, az önkéntesek is most már egymást váltva dolgozhatnak. Kedd délután éppen egyetemista srácok osztanak élelmiszert, és ha valakinek bármi kérdése van a menekültügyi rendszerről, akkor arra is tudnak válaszolni. A kordonok közé terelt menekülteket rögtön tolmács tájékoztatja, mások vizet osztanak, ketten egy hét év körüli kisfiút tanítanak gördeszkázni, és egy hatalmas halom ruha és takaró is összegyűlt adományokból, amiből többen válogatnak.
De a magyar helyzettől eltérően állami feladatköröket nem kell átvenniük: a Welcome to Münich önkénteseinek standja mögötti elzárt rész már az állami szervek felségterülete. Négy egészségügyi sátorban felmérik az emberek állapotát, van, akit ellátnak a helyszínen, akinek pedig arra van szüksége, azt kórházba szállítják az állandóan ott parkoló mentőautók egyikével. A többieket a regisztrációs pontokhoz induló buszokhoz vezetik, amik most a városnéző és reptéri buszok megállóját kapták meg ideiglenesen. A kordonnal elkerített területen kívül vegyes társaság nézelődik, közöttük sok a bevándorló. (A hazai ízeket két söröző, festékes nadrágos magyar melós szállítja: „Na, ide is megjöttek!"). Az első sorokban tapsolnak és pacsiznak a menekültekkel, a fintorgó járókelők itt kisebbségben vannak, még ha Münchenben sem mindenki naivan optimista. Nyilvánvaló mindenkinek, hogy több százezer ember integrálása a társadalomba nem lehet zökkenőmentes, a kezdeti lelkesedés után jönnek majd a praktikus problémák, amik maguktól nem fognak megoldódni.
Egy cél felé tartanak
A német önkéntesek azért is könnyebb helyzetben vannak, mint a magyarok, mert azt érzik, egy hajóban eveznek a hatóságokkal: „Naponta háromszor személyesen egyeztetnek az önkéntesek, a rendőrség és a felső-bajorországi hatóságok képviselői” – mondta Colin Turner, aki a pályaudvartól egy sarokra felállított infóbusznál önkénteskedik. A négy, menedékkérők eligazítását segítő buszt a tartományi szociális minisztérium adta az önkénteseknek, Magyarországtól eltérően nem csak a belügyi tárca érzi saját feladatának a menekülthullám kezelését.
Az információáramlás nem zökkenőmentes, de minden fél törekszik erre. A Twitter ebben nagy segítség, a müncheni rendőrségét olvassák a legtöbben, mert tőlük származnak a legaktuálisabb hírek. Az önkéntesek nem is akarnak semmit mondani számokról, kapacitásokról, ezt a tartományi és állami szervekre hagyják:
Mi emberekkel dolgozunk, nem számokkal
– Turner szerint ezért nekik más feladatuk nincs is, mint hogy mosolyogva segítsék a menedékkérőket, mielőtt a nem annyira emberközeli német bürokráciával találkoznak. Néha a szitu megfordul: amikor egy újonnan nyíló menekültszállásra hajnali 5-kor betoppantak az első szírek, jobb híján besegítettek az emeletes ágyak összecsavarozásával szerencsétlenkedő német önkénteseknek.
Menekülttábor a bordély után kettővel jobbra
Az illetékesek csak Münchenben 2000 férőhellyel bővítették a menekülteket befogadó kapacitásokat július óta, és miután máshová is elkezdték szervezetten szállítani őket, messze vannak a teljes kihasználtságtól.
A Maria Probst utcai tábort szintén júliusban kezdték építeni, egy bevásárlópark mellé telepítették a város szélére. Az odavezető utat autószalonok, egy kickboxstúdió és egy vörös fényben úszó kétszintes bordély szegélyezi. A tábor elnevezése Ankunftszentrum, azaz érkezési központ, de a regisztrációnál bőven többet nyújt. Bejutni ugyan nem sikerült (csak menekültek és ott dolgozók jogosultak a belépésre), de kívülről nagyon hasonlónak tűnt, mint az erfurti tábor, amiről már jelentek meg képek.
Este messziről látni a szupermarketek közé telepített tábort: a közepén óriási reflektor szórja minden irányba a fényét a még ott parkoló munkagépekre és a hangár méretű fűtött sátrakra. A hivatalosan 600 fő befogadására képes komplexum egy hatalmas letarolt placc közepén áll, ami körülbelül négyszer akkora, mint a 7-800 menedékkérőt befogadó vámosszabadi tábor.
A sátrakban tábori ágyak és sörpadok mellett teát szürcsölő hidzsábos nők látszanak, a kerítés mentén felállított konténerekben kialkított szobákba a családosok kerültek. Zsúfoltságnak, szemétnek nyoma sincs, ellenben egy hófehér folyosón orvosi köpenyes emberek kávéznak beteghordó ágyak között.
Integráló hamburger
A nyitott táborból sokan kimászkálnak a közeli gyorséttermekbe: egy idősebb, szakállas férfivel egyszerre érünk a McDonald'shoz. A férfinak fogalma sincs hova mehetne, bejön utánunk az ajtón, majd megáll a szomszéd kasszánál: a geschlossen (zárva) szót még lesz ideje megtanulni. Mutatom neki, hogy álljon egy másik sorba, megköszöni, és már a sor végéről nézi meredten a falon világító kínálatot.
Átellenesen ül le, szinte rituális lassúsággal csomagolja ki a hamburgerét. Miközben rág, mindent aprólékosan megfigyel, rá viszont nem ügyel senki: egy új, enyhén barna arc itt már nem tűnik fel senkinek. Kint "echte" német és második generációs török bevándorló fiatalok piálnak egy kocsi mellett, amiből üvölt a borzalmas német hiphop.
Másnap a Keletiben az első dolog, amit hallunk, a hangosbeszélő hangja: „Hatósági intézkedés miatt a főbejárat és az aluljáró felőli bejárat helyett, kérjük, használja az oldalsó bejáratokat!” Az induló és érkező táblák alatt szájmaszkos rendőrök állnak körül kétszáz földön guggoló, értetlenkedő menekültet, egy arab tolmács megafonnal instruálja utóbbiakat.
Az aluljáró ismét elkezdett megtelni, este pedig minden eddiginél többen érkeztek a szögesdróton keresztül.
