A személyes, akár bizalmasnak is mondható tanár-diák viszony létrejöttéhez a felekezeti iskolák több szempontból is ideális terepnek számítanak – írja a HVG e heti, a felekezeti iskolák belső világát bemutató cikke.
Sokfajta egyházi iskola létezik. A diákjait különféle lelki-érzelmi praktikákkal és „illetlen érintésekkel” traumatizáló tanára miatt a hírekbe minap bekerült pannonhalmi bencés gimnázium épp az egyik legnyitottabb, legkevésbé keményvonalas intézménynek számít.
Az állami, önkormányzati iskolával szemben, a felekezeti oktatásban létezik közös világnézeti alap, amelyet – ha az odajárók közül nem is mindenki érez feltétlenül magáénak –, önmagában is közösségképző erő. A legtöbben épp a hasonló gondolkodású társak miatt, a „béke szigetét” keresve jelentkeznek a vallási-erkölcsi normák mellett elkötelezett intézmények valamelyikébe, noha maguk és családjuk nem e szerint élnek.
Az egyházi iskolák sokszor egyfajta családpótlékként működnek, ahol egy-egy, a gyerekek problémáira nyitott, velük szót értő nagy hatású szerzetestanár rendkívüli hatást képes gyakorolni a szellemi fejlődés meghatározó szakaszában lévő kamaszokra. Olyan bentlakásos intézmény esetében, mint Pannonhalma, ez a hatás még erőteljesebben érvényesülhet.
Részletek a csütörtöki HVG-ben.
