Orbán Viktor, amellett, hogy nagyjából 30 milliárdot sebtiben szétosztott a városnak, hétfői debreceni villámlátogatásán belengette a helyi menedékkérő befogadó-állomás végleges bezárását. A 90-es évek derekán, az egykori szovjet laktanya épületben nyílt menekülttábor bezárása rendszeresen elő szokott kerülni: a szakterülettel különösebben nem foglalkozó politikusok szívesen hozakodnak ezzel elő a politikai haszonszerzés reményében.

A város korábbi polgármestere, Kósa Lajos és utóda, Papp László is előszeretettel rémisztget olyan "életképekkel", melyek a helyiek együttélésének a nehézségeit részletezik a szomszédságukban élő menekültekkel. Az emberek félelmeire rájátszva szívesen hivatkoznak a bűncselekmények elszaporodására, még úgy is, hogy érvelésüket nem igazán támasztják alá a statisztikák (a menedékkérők számának növekedésével Debrecenben nem nőtt szignifikánsan a bűnözés). A tábor korszerűsítésére az állam ugyanakkor többször is támogatást kapott az Európai Uniótól. Márpedig ilyen források felhasználása fenntartási kötelezettséggel is jár – vagyis a tábor bezárása a támogatás igénybevételétől számított öt éven belül nem történhet meg a támogatási szerződések megsértése nélkül.

Debrecen határában

Túry Gergely

Minden ugyanúgy

Lehetetlen, hogy erről Orbán ne tudna: így akár félreértésre is adhat okot, ami a tudósításokban megjelent. Elképzelhető, hogy Orbán valójában a nyílt befogadó-állomás zárt befogadó központtá történő átalakításáról beszélt, ami persze nem kevésbé problémás. (Megkérdeztük a miniszterelnök sajtósát, hogy Orbán mire gondolt, Havasi Bertalan válaszát, mihelyt megjön, közöljük. - szerk.) A debreceni tábornak jelenleg is van egy része, amely őrzött (kb. 200-an élnek itt.), ugyanakkor a nyílt állomásról ki-be járhatnak a menedékkérelmük elbírálására várók.

A kormányfő debreceni beszédében aláhúzta, amit már korábban is hangoztatott, hogy "akik Magyarországra érkeznek, nem menekültek, hanem bevándorlók, nem azért jönnek, mert el kell jönniük, hanem azért jönnek el, mert jobb életet akarnak maguknak". Ezt még Orbán szerint megértenénk, de "nem lehet egy másik országba úgy megérkezni, hogy a fönnáló ország törvényeinek a megsértésével kezdik az életüket, vagyis illegálisan átlépik a határt." Ha az illegális határátlépéssel akarja Orbán kriminalizálni a menedékkérőket, és indokolni a menekültügyi politikáját, vagy akár a debreceni nyílt befogadó állomás esetleges átalakítását (zárttá tételét), akkor ugyanabba a hibába esik, melyet néhány hónappal korábban alelnökével, Kósa Lajossal a vita kiindulópontján elkövetett.

Mint emlékezhetünk, Orbán Viktor röviddel a párizsi merényleteket követően bírálta nyilvánosan az európai bevándorláspolitikát. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke be is jelentette, a párt kezdeményezi a menekültügyi eljárások gyorsítását, hogy azt akár néhány napos határidővel is le lehessen bonyolítani. Kósa ezzel kapcsolatban az úgynevezett biztonságos kibocsátó ország és a biztonságos harmadik ország kategóriáját használta: akik ilyen – a kormány által listázott – államokból érkeznek Magyarországra, azokat akár „azonnal vissza lehessen fordítani”.

A felvetésről kiderült, lényegében értelmezhetetlen, hiszen az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményének értelmében az aláíró országoknak nyitva kell hagyniuk az országuk határait az odaérkező menedékkérők előtt, és a menedékkérelmek elbírálása minden esetben az adott körülmények megvizsgálásával egyedi módon történik. Vagyis előre nem lehet megmondani egy általános irányelvvel, hogy az ebből az országból érkező határátlépő "gazdasági bevándorló", és ezért kiutasítható, egy másik országból érkező menekült, akin automatikusan megkönyörülünk. A kormány ezt felismerhette: az ügyben előremenekülve kitalálta a Nemzeti Konzultációt, melynek a kérdőíve a napokban érkezett meg a háztartásokba. De úgy látszik, nagyon mást nem találtak ki a boszorkánykonyhában: Orbán ugyanazt mondja, csak más körítéssel, mint Kósa néhány hónapja.

Debrecen nélkül nem megy

„Debrecen nélkül nem kezelhető a Magyarországra érkező menedékkérők helyzete” – mondta a hvg.hu-nak Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint hiába merült fel többször is az intézmény bezárása, a politikusok valódi alternatívát nem tudtak javasolni, és Debrecenben jelenleg is zajlik bővítés. Pardavi Márta egyébként a hvg.hu-nak elmondta, a debreceni befogadó-állomást a hazai menekültügyi szakemberek sem tartják alkalmasnak a feladata ellátására. Már régóta javasolják, hogy kis létszámú intézmények legyenek a nagy állomások helyett, de ezt a raconális érvet a döntéshozók nem akarják meghallani, felvetéseikre érdemben egyáltalán nem reagáltak.

2015. januári hivatalos adatok szerint Debrecenben 770 menedékérő várt a menekültügyi kérelme elbírálására, ami azt jelenti, hogy telt ház van, és valószínűleg az ellátottak száma a hivatalos férőhelyekét is meghaladja. A debreceni a legnagyobb hazai befogadóállomás: Bicskén 464-en, Vámosszabadiban 216-an, Balassagyarmaton 111-en, a nemrég újranyitott nagyfai táborban pedig 300-an voltak januárban a menedékkérők – vagyis nagyjából 2000-en lehetnek összesen, akik egy időben valamelyik táborban várják ügyük elrendeződését. (Közöttük nincsenek azok, akik idegenrendészeti őrizet alatt állnak.)

Debreceni menekültek a Sámsoni úton a Menekülteket Befogadó Állomás közelében 2013 májusában

Túry Gergely

Magyarország eddig sem volt túl marasztaló a menedékkérőkel szemben: tavaly a 42 ezerből csak 535-en kaptak valamilyen menekültvédelmi státuszt (Ergo, a többi gazdasági menekült.) A menekültek döntő többsége egyébként nem várja meg az idegenrendészeti eljárása végét, hanem aki teheti, 48 órán belül továbbáll, amire Orbánék szerint semi garancia nincs, ha egyszer nyugati szomszédaink lezárják a határt. Az, hogy Magyarország mennyire nem célországa az európai bevándorlásnak, ebből mindenesetre jól kiolvasható, ahogy az is, hogy a menekültek körülményei többségében egyáltalán nem válnak megismerhetővé a magyar hatóságok számára. Így az sem jelenthető ki róluk, hogy „gazdasági menekültekről” van szó.

Mint az '56-os magyarok

Kérésünkre reagált az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is Orbán debreceni kijelentésére: a nemzetközi szervezet is aláhúzta, hogy az EU sok pénzzel támogatta a migránsok kiszolgálását segítő infrastuktúra kiépítését, aminek kösznhetően ez a nemzeti költségvetésnek nem jelentett nagy tehertételt. 2014-ben például Magyarország 1,5 millió eurót (kb. 457 millió forintot) kapott erre a célra.

Amikor családokat küldenek vissza olyan helyekre, ahol az életük veszélyben van, az nemcsak embertelenség, hanem a nemzetközi jog megsértése - közölte az UNHCR. A szervezet szerint azok közül a migránsok közül, akik idén érkeztek Magyarországra, 14 ezren olyan háborús övezetekből érkeztek, mint Szíria, Afganisztán és Irak. Ők pedig éppen úgy hagyták el a hazájukat, mint ahogy 200 ezer magyar tette ezt 1956-ban – írta a hvg.hu kérésére az ENSZ regionális központja a magyar miniszterelnök hétfői nyilatkozatára.