A mozgás nemcsak egészséges, de fejleszti az idegrendszert és végső soron okosabbá is tesz – állítja Sápi Natália mozgásterapeuta. Tapasztalatai alapján azt vallja, aki mozog, abból érettebb és színesebb egyéniség válhat. A hvg.hu-nak beszélt a hintaszék öngyógyító hatásáról, a kikapcsolt tévét egy órán át még bámuló gyerekről, és arra is választ kapunk, mit tehet a szülő, aki fejleszteni szeretné gyereke idegrendszerét, és elkerülné, hogy szenvedés legyen az iskola.
hvg.hu: A mozgásterápia szó hallatán mára kevesen kapják fel a fejüket. Pedig a mozgás és az idegrendszer fejlődése nagyon érdekes összefüggéseket rejt. És ha a gyerek keveset mozog, az meglátszik az értelmi fejlődésén is.
Sápi Natália: A mozgás táplálja az agyat, mondta már a 70-es években egy Jane Ayres nevű pszichológus. Ha a gyerek lába előtt van egy gödör, fölméri a távolságot, nekirugaszkodik és átugorja. Ilyenkor egy adaptív választ ad, melynek során a környezetből származó ingereket feldolgozva, a helyzethez igazodva reagál. A folyamatot sikerélmény, öröm kíséri, s ebben az emocionálisan felfokozott állapotban olyan agyhullámok keletkeznek, amelyek számos agysejt aktivitását szinkronizálják. Az egyszerre kisülő sejtek kapcsolatai ilyenkor könnyedén rögzülnek azokkal a benyomásokkal együtt, melyek érik őt. Így épül a gyerekek agya, de mindannyian így vagyunk programozva.
A gyerek a mozgáson keresztül tapasztalja, ismeri meg a világot. Így fejlődik a teste és az értelme is. A környezettel folytatott aktív kapcsolatban olyan alapokra tesz szert, melyekre ráépülnek a konkrét műveletek, majd az elvont gondolkodás szakaszai. A sokféle mozgásos helyzetben a mindenféle vizuális, akusztikus, tapintási és egyensúlyi élmény hatására az idegrendszer érése zajlik. Még egy problémamentes szülés után is, ha egy mozgáshiányos vagy kevés aktivitást teremtő környezetben nő fel, mert túlféltik, esetleg nincs a szülőknek idejük rá, akkor sok területen elmaradhat az életkorától. Nemcsak mozgásban, de érzékelésben, észlelésben, gondolkodásban is, ami a tanulási teljesítményét is befolyásolhatja.
hvg.hu: A beszéd, olvasás, írás tanulásában ugyanilyen fontos szerepe van a stimulációnak?
S. N.: A beszéd és mozgás egymás melletti agyterületeket is érint, és a beszéd a finom mozgásról is szól: a beszédszervek, finom izmok összehangolása szükséges a hangok tiszta kiejtéséhez, és a nagy mozgás kihat a finom mozgásokra is. A mozgás révén a gyerek megtanulja, hogyan hangolja össze a szem és a kéz koordinációját, és eljut a nyelvkidugós-erőlködős írástól a könnyed írásig. Mennyire nehéz pedig a táblára felírt betűket átmásolni a füzet vonalkái közé úgy, hogy a tanár még mond is valamit, amire figyelni kell, valamint az osztályból is jön háttérzaj – információkat kell kizárni, szelektálni, a ceruzamozgásnak pedig már könnyedén kell mennie. Óriási jelentősége van a szülők, óvónők megfigyeléseinek, szükség esetén a segítségnek, a fejlesztésnek.
hvg.hu: Nincs nagyobb ellensége a mozgásnak, mint a mai modern világ: a szülők is keveset mozognak, a gyereket lerakjuk a tévé elé, az iskola pedig jellemzően még mindig arról szól, hogy a gyerek ül a padban, és figyeli a tanárt. Milyen következményeket lát ebből egy mozgásfejlesztő?
S. N.: Egyre nagyobb a bizonytalanság annak megítélésében, hogy iskolaérett-e egy gyerek. Az óvónők mind gyakrabban jelzik a pedagógiai szakszolgálatoknak, hogy kétségük van afelől, mehet-e a gyerek iskolába, s gyakran a szülők maguk is kérik a segítséget ennek eldöntéséhez. A digitalizáció már az ovisokat is eléri, és ez nehezíti az idegrendszeri érést. A gyerekek vizuális emlékezete zseniális. Amikor memory-szerű játékokkal mérjük ezt a képességet, remek eredményeket produkálnak – mert a tévé, a számítógép, a telefonos játékok miatt ez a terület fejlődik. De az akusztikus észlelésük-emlékezetük sokkal gyengébben működik, és a mozgásban mérhető éretlenségük is észlelhető. Az olvasásnál viszont három területnek kell egyszerre jól működnie: a hallásnak, a motoros kivitelezésnek (jól kell ejteni az amúgy hasonló hangokat: K-G, P-B stb.), és a látásnak (meg kell különböztetni a látott betűket).
Az akusztikus észlelés azért gyengébb, mert egyfelől mindent megerősítenek a képek, ugyanakkor a szülők sokszor nem szemtől szembe beszélnek (pl. ülünk az autóban), a gyerek nem látja az arcunkat, próbál a fülére hagyatkozni, de persze zúg a kocsi, sok a zavaró körülmény. Keveset beszélünk amúgy is. A krónikus nátha, a gyerekek gyakori betegsége is a hallást gyengíti, a gyerek pedig sokszor annyira kifárad, hogy hallja a környezetét, de már az észlelést, a feldolgozást feladja. Megakad a fejlődés, az agynak nem rutinszerű, hogy a hallásra támaszkodva tájékozódjon. Emellett egyre kevesebb időt töltünk a gyerekekkel, nincs idő kimenni a játszótérre, nincs idő aktív közös mozgásra.
hvg.hu: Milyen tünetekre figyeljen a szülő? Mikor kezdjen el azon morfondírozni, hogy „talán az én gyerekemnek mozgásvizsgálatra, mozgásterápiára van szüksége?”
S. N.: Van, ami már csecsemőkorban feltűnő: ha túl laza vagy túl feszes a baba izomzata, erre a szülők felfigyelnek, és akkor segítséget kérnek – erre nagyon jó a Dévény Anna-féle módszer. Aztán később az óvodában, a közösségben a többiekhez képest tűnnek fel elmaradások. Az óvónők látják, ha egy gyerek túl sokat ül, vagy folyamatosan rohangál. De az is felkelti a szülőben a gyanút, ha a gyereke még akkor sem biciklizik, amikor a kortársai már igen. Valójában azonban az iskoláskor előtti évben kezd el mindenki nagyon figyelni, hogy minden rendben van-e, le tud-e ülni a gyerek nyugodtan, képes-e figyelni, tud-e mondókázni, szívesen rajzol-e. A szülőknek fontos lenne tudniuk, hogyan is zajlik a mozgásfejlődés, és hogy számít, mikor emeli fel a baba fejét, mikor fordul oldalra, mikor kúszik, mászik és ül stabilan, hogy lássák, a fejlődés folyamatát végigjárja-e a gyerek.
A legnagyobb bajnak azt látom, ha nincsenek tisztában a szülők azzal, hogy mit okoznak, ha nem adják meg gyermekük idegrendszerének azt, amire szüksége van a fejlődéshez. És ennek nemcsak a tanulásra lesz később hatása, hanem az énfejlődésre, a lelki folyamatok alakulására is. Ha hiányzik a test megélése, a testkép stabilizálódása, a „képes vagyok rá”, „meg tudom csinálni”-típusú élmények megjelenése, melyek az énképünk, de az önértékelésünk belső forrásának alapjait is adják, annak a felnőttkorra is rávetülő hatásai lehetnek.
hvg.hu: A védőnők ki tudják szűrni a problémás eseteket?
S. N.: Igen, ezeket ők is látják, és egyre jobban tudják, de a szülők figyelme is nagyon fontos. Lényeges, hogy elégítsék ki gyermekük mozgásigényét. Ne cipeljünk egy 4-6 hónapos babát folyton hordozóban. Kínáljuk fel a tér élményét, érezze, észlelje a környezetét, a testét. Ha nincs meg a gyerekben a késztetés, bátorítsuk: dobáljuk, dögönyözzük, masszírozzuk, ne féljünk ettől, mert ez az egyensúlyi rendszer ingerlése, ami a fejlődés alapja. Arra figyeljünk, ha bátortalan, visszahúzódó a gyerek, mert ha nincs elegendő mozgásos élmény, kevés a térben megélt aktivitás, az ebből fakadó hátrányokat később nagyon nehezen lehet ledolgozni. És lehet akármilyen intelligens a gyerek, a különböző funkciók összerendezése és a személyiség fejlődése nagyon megkéshet és zavart szenvedhet. De láttam már 10 éveseket hiphopot táncolni színpadon – lenyűgöző élmény, és nincsenek emellett tanulási nehézségeik sem.
hvg.hu: Az iskolaérettségi vizsgálatokkal mi a helyzet?
S. N.: Egyre többször fordul elő, hogy az iskolakezdés időpontjának megítéléséhez a mozgásvizsgálatból származó információkat is felhasználjuk,de ezek a próbák – bár vannak már erre törekvések – még nem szerves részei az iskolaérettségi vizsgálatoknak. A klasszikus vizsgálatok csak az agykérgen zajló kognitív funkciókat mérik. A mélyebb, kéreg alatti szabályozás éretlenségét a megfelelő mozgással lehetne fejleszteni, amivel jó alap teremthető a magasabb idegrendszeri, kérgi szinten szervezett funkciók számára. Mert például ahhoz, hogy egy gyerek stabilan tudjon ülni, képes legyen fókuszálni a figyelmét és jól koordinálni a kézmozgását, érett idegrendszerre van szüksége. Amelyik gyerek viszont csak határtalan erőlködéssel képes erre, az délben már kifacsart rongy, olyan kimerült. Ha nem vették észre nála óvodás korában, hogy keveset vagy céltalanul mozog, és nem derült ki, hogy vannak még csecsemőkorból visszamaradt reflexei, akkor az iskolában vért fog izzadni, folyamatosan mocorogni fog, támasztja a fejét, és óriási erőfeszítésébe kerül, hogy ülve maradjon, és kínszenvedés lesz neki az írás. A szülő ilyenkor csak néz, hogy miért csúnya a gyerek írása, miért nem szeret iskolába menni. E mögött persze az is húzódik, hogy nagyon nagy a váltás az óvoda és az iskola között.
hvg.hu: A mozgásterápia milyen módon és időtartamban kínál megoldást?
S. N.: Magyarországon ez a terület nagyon fejlett, elég jól állunk mind módszerek, terápiák, mind szakemberek terén. A terápia minimum egy évet, és heti legalább három órát jelent. A mozgásterápia tulajdonképpen az érzékszervi-mozgásos bázis ingerlésén keresztül fejleszt, és különböző változatai és szintjei vannak. Az alapozó terápia azokat a mozgásokat hívja elő, amelyeken babakorunktól kezdve átmegyünk, ezeket újramozogjuk, és ezáltal lehetőséget teremtünk az idegrendszernek az újrahuzalozásra. Arra, hogy az egyes mozdulatokat pontosan, sokszor végiggyakorolva új idegpályákat építsünk ki, és ezáltal „érleljük” az idegrendszert. Sokszor előfordul, hogy serdülőkorban, amikor hormonálisan és pszichésen is nagy változások zajlanak, és gyakran „szétesik” a fiatal, aktuálissá lesz újra az Alapozó vagy a Homloklebeny-terápia. Ez úgy működik, hogy a mozgásterapeuta kiépít egy mozgássort, ezt automatizálják, majd különböző nehezítésekkel megtörik. Ehhez nagyon intenzíven kell mozgás közben koncentrálni, és ettől, illetve a rendezett mozgástól olyan komplex hatás éri az agyat, melynek során mérhető, intenzív sejtközi kapcsolódások zajlanak le még felnőtteknél is. Ezáltal felgyorsítható, szinten tartható a gondolkodás, az elme frissessége. A gyakorlatokkal a homloklebenyt, vagyis az agynak azon részét fejlesztjük, mely területek az érzelemszabályozásért, a megosztott figyelemért, a döntéshozatalért, a stratégiai gondolkodásért is felelősek.
hvg.hu: Akkor az idegrendszert bármilyen életkorban lehet mozgással stimulálni, fejleszteni? Ez a folyamat soha nem zárul le?
S. N.: Igen, így van. A Homloklebeny-gyakorlatokat felnőtt csoportokban, idősek is gyakorolják, és vannak olyan kollégáim, akik stroke után gyógyulók számára tartanak mozgásterápiát. De ki gondolná, hogy a hintaszékben magát ringató idős ember is az ellazulás mellett öngyógyítást végez – stimulálja az idegrendszerét, késlelteti a leépülés folyamatait.
hvg.hu: A szülők hogyan reagálnak, ha szembesülnek azzal, hogy mozgásterápiát igényel a gyerekük? És mit lehet javasolni nekik, milyen típusú játékokat, mozgást érdemes végezni, hogy stimulálják a gyerekek fejlődését?
S. N.: Az mindig nehéz helyzet, ha a szülő egy konkrét helyzetben csetleni-botlani látja az amúgy tehetséges és okos gyerekét, aki már hatéves, de még nem biciklizik. Sokszor már a vizsgálat alatt látható egyfajta ügyesedés, ami azért jó érzés. Van, hogy a szülők magukat okolják, ha kiderül, hogy sosem járnak játszótérre. Arra a kérdésre, hogy mit játsszunk, mozogjunk, a válasz, hogy minden jó. Ha kiengedik a mezőre, és futkos, fűcsomókat ugrál át, fára mászik, botot dobál a gyerek, az is jó. Persze a nagyvárosban nem könnyű szabad teret találni, de végig lehet járni a játszótereket, játszóházakat. Nem lehet ezt elrontani, csak úgy, ha engedik a gyereket sokat ülni, számítógépezni, tévé előtt létezni. Mert az tényleg ártalmas. Nemcsak, hogy nincs fejlődés, de rombolás van. Bebambulni a tévé előtt alfa állapotban, miközben éri őket a rengeteg inger: nem az agresszív tartalmaktól lesznek agresszívak a gyerekek is, hanem a felgyülemlett, fel nem dolgozott impulzusoktól.
Egy szülő mesélte, hogy csak hétvégén engedélyezték a gyerekeknek az addig mindennapos tévét. A gyerekek először még volt, hogy egy óráig is ültek a sötét képernyő előtt a tévézésben bízva. Aztán elkezdtek maguktól mozogni. A kisiskolás gyerek újra az óvodáskor mozgásait végezte (rákjárás, pókmászás, békaugrálás), megpróbálta visszapótolni, tulajdonképpen önmagát gyógyította.
hvg.hu: Most már az általános iskolában napi egy testnevelés óra elméletileg kötelező. Ezt sok helyen a kapacitáshiány miatt tömbösítve oldják meg – heti 1-2 alkalommal mozognak.
S. N.: Az nagyon jó, hogy ennyi órában van lehetőségük mozogni a gyerekeknek. A mozgásórák között egyre több iskolában szerepel a korcsolya, az úszás. A sport fejlesztő hatása sokszor tetten érhető. Ha egy gyerek akkor kerül hozzám vizsgálatra, amikor épp 2-3 más sportot is elkezdett, akkor nem feltétlenül tartom fontosnak, hogy fejlesztőterápiába is belevágjon. Találkoztam olyan gyerekkel, aki – a szülők elmondása szerint – a születést követően alig használta az egyik oldalát. Amikor az iskolakezdése előtt eljött hozzám vizsgálatra, kiderült, hogy a hét minden napján sportol valamit a síeléstől a kirándulásig. A vizsgálat kimutatta, hogy a gyerek teljesen rendben van, összehangolt a mozgása, idegrendszere érett, képességei az életkorának megfelelőek voltak – sokat mozgott, mindegyikben örömét lelte, be is hozta a lemaradását.
hvg.hu: A pedagógusoknak van lehetőségük ilyen téren továbbképezni magukat?
S.N.: Igen, nagyon jó mozgásterápiás képzések vannak nálunk, és nagyon sok pedagógus szán időt és pénzt arra, hogy bővítse eszköztárát, szélesítse módszerei körét a gyerekekhez való egyéni alkalmazkodás érdekében. Nem könnyű ez, hiszen egy osztályban 30 gyerek ül, időre meg kell tanítani a tananyagot, tornyosulnak az elvárások mindenki előtt. Vannak lelkes tanárok, akik beépítik a mozgásterápiás elemeket a tanórákba, hagyják mozogni a diákokat a tanítás közben is. Ehhez szükséges a komplex látásmód, a jó óraszervezés, a gyerekek egyéni sajátosságainak figyelembe vétele. Pedig ha a kezdeti években a képességbázist jól megtámogatja az iskola, akkor arra később sokkal jobban tudnak ráépülni a bonyolultabb, összetettebb működést megkívánó feladatok.
