Botka László szegedi polgármester szerint érthetetlen az újabb iskolaátnevezési szándék, mivel aki ismeri Ortutay Gyula munkásságát, tudja, hogy tudósember volt. Ennek ellenére a városi kollégium nevéből törölni kell a névadót. Ortutay az 1956-os forradalom után az újjászervezett Hazafias Népfront főtitkára volt.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) szerint a Szegedi Ortutay Gyula Városi Kollégium nevéből törölni kell a névadót – közölte szerdai számában a Délmagyarország.
A Klik a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) a 20. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról szóló állásfoglalására is hivatkozva azt állítja, az Ortutay-kollégium névhasználat nem felel meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) rendeletében foglaltaknak. Az intézmény új neve Szegedi Városi Kollégium lenne – írta a napilap.
A 330 fős kollégiumnak a Klik a fenntartója és az önkormányzat a működtetője.
Az újságnak nyilatkozó Botka László (MSZP) szegedi polgármester úgy fogalmazott, felháborító a névváltoztatással kapcsolatos kezdeményezés. Hozzátette: már a Ságvári-ügyben is teljesen érthetetlen volt, amit a kormányzat művel.
Ortutay Gyula esetében ez még kevésbé érthető, hiszen aki ismeri az életrajzát, az tudja, hogy tudósember volt – mondta a politikus.
Szegeden az elmúlt hónapokban komoly tiltakozást váltott ki, hogy az Emmi átnevezné a Szegedi Tudományegyetem jelenleg Ságvári Endre nevét viselő gyakorló általános iskoláját, illetve gimnáziumát. Az érintettek május elején azonban úgy döntöttek, egyetértenek a két iskola összevonásával, és elfogadhatónak tartják, hogy az új intézmény elnevezése a Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskolája és Gimnáziuma legyen.
Ortutay Gyula (1910–1978) néprajztudós, akadémikus, politikus volt. 1948-ban a Független Kisgazdapárt társelnöke lett, 1945 és 1953 között nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. 1947 és 1950 között a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztséget töltötte be. Az 1956-os forradalom után az újjászervezett Hazafias Népfront főtitkárává választották. 1958-ban országgyűlési képviselő és az Elnöki Tanács tagja lett. 1946-tól haláláig vezette a budapesti tudományegyetem néprajzi tanszékét, 1957 és 1963 között ő volt az egyetem rektora.