Hiába mondta ki a bíróság, hogy a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában le kell állítani a roma gyerekek elkülönítését, az igazgató a per elvesztése után ugyanúgy a helyén maradt, és egyszerűen hazugságnak tartja a vádat, a pert és annak eredményét is. Az integrációs próbálkozások következményeként a nem roma gyerekeket inkább elviszik az iskolából a szüleik, a helyi óvodában viszont sikerrel működik az integrált pedagógia. Az Abcúg.hu cikke a hvg.hu-n.
„Az egész per egy hazugság volt, miért kellett volna tennem bármit is az ítélet óta?” – hangzott az iskolaigazgató ingerült válasza kérdésünkre: milyen lépéseket tett az iskolai szegregáció felszámolása érdekében az elmúlt fél évben, mióta jogerős ítéletben erre kötelezték. Molnár Károlyt a Nekcsei Demeter Általános Iskola kapujában csíptük el Gyöngyöspatán, ahol azért jártunk, hogy megnézzük, mi változott az iskolában, mióta a bíróság másodfokon is kimondta: az intézmény falain belül szegregáció valósul meg.
A 2014 októberében másodfokon lezárult pert a CFCF Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány indított az iskola ellen, még 2011-ben. Az ítélet akkor kötelezte az iskola fenntartóját és vezetését arra, hogy szüntessék meg a roma gyerekek szegregációját, ami úgy valósult meg az intézményben, hogy az évfolyamonkénti két osztályból a roma tanulók a földszinti “B”, a nem-roma gyerekek pedig az emeleten lévő “A” osztályokba jártak. Az iskola a perben azzal védekezett, hogy a 2012/2013-as tanév óta az alacsony gyereklétszám miatt évfolyamonként már csak egy osztály indul, így értelmetlen szegregációról beszélni. Kegye Adél, a CFCF ügyvédje szerint viszont a szegregáció, igaz, másképp, de megmaradt az iskolában. A gyöngyöspatai iskolai szegregációs ügyet nagy médiafigyelem kísérte végig, az ítélethirdetés óta azonban nem lehetett hallani arról, mi változott a Nekcsei Demeter Általános Iskolában. Vagy mi nem.
Díszletnek átkerültek páran az emeletre
Tünde hétgyermekes gyöngyöspatai anyuka, két lánya jár most a Nekcsei Demeter Általános Iskolába. „Azt mondták, hogy a gyereknek tanulási nehézségei vannak, ezért lassabban haladó osztályba teszik őket, de kérdem én: hogyan tanuljanak szerencsétlenek, ha az 5-6-7. osztályosok gyengébbjei mind össze vannak rakva?” – teszi fel a költői kérdést az asszony. A szegregáció megvalósítására azt a már jól ismert módszert alkalmazta az iskola, hogy sok cigány tanulót sajátos nevelési igényűvé nyilvánítottak, és elkülönítetten oktattak – holott sokan közülük teljesen átlagos képességűek. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket egyszerűen speciális tanrendű, összevont – elvben felzárkóztató – osztályokban különítették el az iskola falain belül. Mivel a felzárkóztató osztályokba szinte csak roma gyerekek jártak, az iskolában térben is tökéletesen elkülönítették őket.
Tünde lányai, a hatodik osztályos Letti és az ötödikes Fruzsina korábban az iskola földszintjén tanultak, az 5-6-7. évfolyamok „gyengébb képességű” diákjaiból összevont osztályban, az idei tanévet viszont már a normál osztályokban kezdték az emeleten. Édesanyjuk mégsem tud igazán örülni a fejleményeknek, mert a lányai most meg az óriási lemaradással küszködnek. Noha, a láthatóan megszeppent Lettinek tényleg komoly nehézségei voltak több tantárgyból is, a hátránya nem lett volna behozhatatlan, ha mindvégig integrált osztályban tanulhatott volna – vélekedik Tünde. „Nagyon látszik, hogy az osztálytársai mennyivel előbbre tartanak” – tette hozzá a kislány édesanyja.
„Ha a magyarok nem lesznek, lehet, hogy itt nem lesz iskola”
Ugyan hivatalosan nincs számon tartva, ki cigány származású és ki nem, a helyi szülők úgy látják, mióta kötelezték az iskola fenntartóját az integrációra, csak súlyosbodott az a probléma, hogy „a magyar szülők folyamatosan viszik el a gyerekeiket más iskolába”, többek szerint főleg a közeli Gyöngyösre, ahol ráadásul egy nyolcosztályos gimnázium is működik. Így ha nem-roma szülők gyerekei az alsót még Gyöngyöspatán járják is, gyakori, hogy felső tagozaton 8-10 főre csökkennek az osztálylétszámok. A már bemutatott ötödikes Fruzsinának például a legjobb barátnőjét íratták ki a szülők a Nekcseiből pont most ősztől, a kislány szerint azért, „mert nem szeretnék, ha sok cigány osztálytársa lenne”. A jelenlegi helyzetben tehát valós lehet Tünde félelme, aki így fogalmazott:„Ha a magyarok nem lesznek, lehet, hogy itt nem lesz iskola”.
Azt, hogy gyermekeiket pontosan milyen indokkal helyezték át ősszel az emeleti osztályokba, sem Tünde, sem Anita, egy másik gyöngyöspatai szülő, nem tudták megmondani. „Egy-két gyereket kivettek abból a csoportból, hogy mégse mondhassa senki, hogy elkülönítik a cigány gyerekeket” – vélekedik a fejleményekről a 36 éves édesanya. Anitának három gyermeke van, ebből két ötödik osztályos jár a Nekcseibe – ősz óta ők is vegyes osztályba. Anita szkeptikus azzal kapcsolatban is, hogy az iskola személyzetének a hozzáállása meg tudott-e változni ilyen rövid idő alatt. „Hiába volt az ítélet, ha a tizenkét éves lányomat képes lekurvázni a tanárnője” – fakadt ki az asszony.
Ha nincs fürdőruhád, ünneplőd, és még rossz is vagy, kimaradsz
A szegregációs per anyagából az is kiderül, hogy a Nekcsei Demeter Általános Iskola sok más módon is elkülönítette a roma és nem roma gyerekeket a mindennapi iskolai életben: nem járhattak például át az iskolával szomszédos uszodába úszásórákra a roma gyerekek. Mivel azonban az ítélet ezt a vádpontot (a napközi és az étkeztetés kapcsán megvalósuló szegregáció vádjával együtt) elvetette, sok tanulónak továbbra sem adatik meg a társaiknak járó lehetőség. A megkérdezett szülők szerint pusztán azért, mert a gyerekeknek nincsen fürdőruhája/úszónadrágja. „Az iskolának kötelessége volna biztosítani felszerelést annak, akinek nincs” – vélekedett egyikük. „Annak a szerencsétlen gyereknek borzalmas lehet a medence széléről nézni a többieket” – tette hozzá.
Nem csak az uszodahasználati korlátozások maradtak – ha más formában is – fél évvel az ítélethozatal után a helyi szülők szerint. Úgy tűnik, továbbra is működik a fizikai elkülönítés például az óraközi szünetekben vagy az iskolai ünnepségeken. „A rosszak nem mehetnek le az udvarra játszani, olyankor nekünk a tanteremben kell maradni” – mondta egy felső tagozatos tanuló. „Akinek meg nem volt szép ünneplőruhája, az én időmben az iskolai ünnepségeken sem vehetett részt” – emlékezett vissza egy már általános iskolából kimaradt társa. Az ilyen esetekre rábizonyítani, hogy szegregációt valósítanak meg egyébként a jogvédők szerint is nehéz. Könnyű rájuk ugyanis azt mondani: a rosszaságért vagy a nem megfelelő öltözékért bárkit bent tartanak a teremben, függetlenül attól, hogy roma vagy nem. A felszerelés hiánya, vagy éppen a szülők munkaügyi helyzete miatti eltérő bánásmód gyakorlatban viszont szinte mindig a roma tanulókat hozza hátrányos helyzetbe.
„Én inkább vissza akarok menni”
„Én inkább vissza akarok menni a régi osztályomba, mert az újban nincsenek barátaim” – érkezik a meglepő mondat az ötödikes Mezei Alextől, aki szinte egész délután a kísérőnk volt a településen. Alex teljesen természetesen beszél arról, hogy a „magyarok nem szeretik a cigányokat”, ami, úgy tűnik, állandó téma a gyerekek között. Alex például a katolikus templom mellett elhaladva is megjegyzi: ő nem jár ide, mert „itt nem látják szívesen a cigányokat”. A városközpontban sétálva pedig arról is mesél, hogy nem igazán szereti Gyöngyöspatának ezt a részét: „a mi környékünkben az a jó, hogy ott simán kimehetünk az utcára játszani, errefelé meg ránk szólnak érte” – mondja.
A szerény, de nagyon szépen, választékosan beszélő kisfiúval az iskolából hazafelé sétálva a Mezei család városszéli otthonába is betérünk. Alex édesanyjával, Edittel, és két testvérével, Danival és Enikővel él szegényes, de rendezett körülmények között, a cigánysoron. Testvére, Enikő enyhe értelmi fogyatékos, ezért speciális iskolába jár Gyöngyösre, csakúgy, mint Alexszel egyidős testvére, Dani. Ő azonban Edit szerint nem azért került át egy másik intézménybe, amiért kishúga – Daninak büntetésből kellett a gyöngyösi kisegítő iskolába mennie, mert megverte a gyöngyöspatai iskola igazgatója, Molnár Károly fiát.
Danit 2012-ben egy vizsgálat alapján enyhe értelmi fogyatékosnak nyilvánították – úgy, hogy egy 2007-es vizsgálat viselkedészavarosnak, ámde teljesen átlagos értelmi képességűnek írta le a fiút. Az akkor hatodik osztályos korú gyerekként a második osztályt kezdte el két éve a gyöngyösi iskolában. Editék később próbálták kiharcolni, hogy Dani visszatérhessen a gyöngyöspatai iskolába, hiszen a fiú értelmi képességei nem indokolnák, hogy speciális iskolába járjon. Editék perrel is próbálkoztak, Danit azonban mindmáig nem vették vissza – tulajdonképpen arra hivatkozva, hogy kezelhetetlensége miatt nem tudják vállalni a tanítását. Az, hogy „ez az ember a helyén maradhatott” nem jelent mást, mint hogy nincs meg a valódi szándék a helyzet megoldására – vélekedik Edit, és itt nem csak Dani ügyére, hanem az egész szegregációs kérdésre gondol – teszi hozzá.
Muszájból…
Az iskolától öt perc sétára van csak, integrált nevelésben viszont minimum fényévekre a gyöngyöspatai Bokréta Egységes Óvoda-Bölcsőde, amelyet a megkérdezett gyöngyöspatai roma szülők is dicsértek. Az intézményben sikerrel működik az úgynevezett Integrációs Pedagógiai Program (IPR), amelyet saját kezdeményezésre vezettek be 2009-ben – mondta az Abcúg.hu-nak Fodor Márta vezető óvónő, akivel Gyöngyösön találkoztunk. A program lényege, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek után állami pályázati pénzt kapnak a résztvevő intézmények, amelyet sokféleképpen elkölthetnek – a lényeg, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek a többiekkel együtt legyenek. Az ebből a keretből szervezett óvodai programjain az iskola alsó tagozatos tanulói és szüleik is részt vehetnek – magyarázta Fodor Márta, aki ügyel arra, hogy a két intézmény ne szigetelődjön el teljesen egymástól.
Az integrált nevelés része az is, hogy az óvoda a szülőket is megpróbálja jobban bevonni – folytatta Fodor Márta. Fontos, hogy maguk a roma szülők is tudatosítsák, hogy a gyermekeiknek jó, ha nem csak romák között nőnek fel. Ez ugyanis az óvodapedagógus szerint nem minden szülőnek evidens, sokan például azért nem pártolják az integrációt, mert attól félnek, hogy a gyereküket ott bántani fogják. A pedagógusokkal szemben is nagyon gyakran túlságosan rosszhiszeműek a szülők – magyarázta Fodor. Óvodavezetőként ezért sikernek éli meg, hogy neki és a többi óvónőnek jó kapcsolata van roma és nem roma szülőkkel egyaránt.
Ősztől a Nekcseiben is fut az IPR program, értesüléseink szerint ugyanis ennek bevezetésére kötelezte a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) az iskolavezetést. A Klik sajtóosztályán is érdeklődtünk a felől, milyen konkrét lépéseket tettek a szegregáció megszüntetéséért. Válaszában az intézményfenntartó közölte, hogy a gyöngyöspatai iskolában 2013/2014-es tanévtől megszüntette az utolsó gyógypedagógiai tantervű osztályt is, a tanárok pedig az IPR program keretében a hátrányos helyzetű tanulók integrációját segítő képzésben vettek részt. Az idei tanévtől (az elviekben már az előző iskolai évtől kötelező) a napközi is elérhető mindenki számára.
A Klik válaszából úgy tűnik, az IPR programon kívül nem nagyon érkezik állami támogatás a szegregáció felszámolására, ugyanis a hátrányos helyzetű gyerekek vagy uniós támogatásból vagy alapítványi és céges felajánlásokból kapnak segítséget. A válaszlevélből végül az is kiderül, hogy a Klik semmilyen módon nem ellenőrzi, hogy az iskolában nem folytatódik-e bármilyen módon a roma gyerekek elkülönítése. Szerintük ugyanis az, hogy csak egy első osztály indulhat a lecsökkent gyereklétszám miatt, “eleve kizárja az elkülönítést”.
A riport elkészítésében közreműködött a Careamic Alapítvány, melynek önkéntesei 2014 szeptembere óta aktívak Gyöngyöspatán. Hetente szerveznek kerámiázást felnőtteknek, illetve kreatív foglalkozásokat gyerekeknek egy helyi roma család házában – az ő programjukon találkozhattunk a szülők és gyerekek többségével. Hámori Éva keramikus és Galicza Pál, az alapítvány azt mondák, azért próbálják minél több kreatív szabadidős (művészeti) tevékenységbe bevonni a helyi gyerekeket és szüleiket, mert “félelmetesen szűkösek a hátrányos helyzetű roma gyerekek lehetőségei Gyöngyöspatán” és a gyerekek „olyan dolgokhoz nem jutnak hozzá, amit mi alapvetőnek tartunk a gyerekeink számára” – hangsúlyozta Hámori .
