Egyetlen hatályos jogszabály sem kötelezi a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumát arra, hogy nevet változtasson, állítja egy egykori diák, aki a vonatkozó törvényeket egy honlapon közzé is tette. Négy nap alatt több mint hétezren lájkolták a „Ne nevezzék át a Ságvárit!”. A történész a kommunizmus áldozataira való tekintettel mindenképpen a névváltoztatás mellett van, a szociálpszichológus szerint viszont hatalmi erőfitogtatásról van szó.
Egy hétvége alatt megbolydultak a hajdani és jelenlegi „ságváris” diákok, amióta ismét terítékre került a szegedi gimnázium nevének megváltoztatása. A Facebookon már több ezren próbálják megvédeni a „ságvárizmust”, szerintük az idén 60 éves intézmény keményen megdolgozott hírnevéért, amit nem lehet egyszerűen egy másik név mögé préselni, mivel a dolgozók és a diákok is brandet építettek az elmúlt évtizedekben.
Több, neve elhallgatását kérő, az iskolában tanító pedagógus a hvg.hu-nak azt mondta, hogy a névváltozás mellett kardoskodó politikusok éppen az ellenkezőjét érik el a diákoknál. „Az, hogy a törvény kötelezi őket erre, nem áll meg” – állítja Solymosi Tamás „öregdiák”, aki külön internetes oldalt szentelt igaza alátámasztására.
Kifelejtették
Az oldalon megtalálható az összes, az önkényuralmi jelképek, illetve az azzal szoros kapcsolatban levő elnevezésekre vonatkozó jogszabály. Ezekből kiderül, hogy kifelejtették az egyetemek gyakorló iskoláit a 2011-es önkormányzati törvényből és annak a 2012-es kiterjesztéséből, mely gazdasági társaságokra, alapítványokra és sajtótermékre is kiterjesztette a passzusok hatályát. Így az a furcsa helyzet, hogy húsboltot nem lehet Ságvári Endre után elnevezni, a Szegedi Tudományegyetem gyakorló iskoláját igen. „A tavalyi felsőoktatási törvény a névváltoztatásról szóló döntést a miniszter, nevezetesen Balog Zoltán hatáskörébe utalja” – magyarázta Solymosi Tamás, aki szerint azonban ebből sem vezethető le a Szegedi Tudományegyetem fenntartásában működő intézménnyel kapcsolatos névváltoztatási kötelezettség.
Ezért aztán Solymosi szerint nem igaz Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkárának megállapítása sem, hogy a helyzet jogsértő. (Az államtitkár egy jobbikos képviselő, Szávay István kérdésére adott válaszában írta, hogy a helyzet „a hatályos jogszabályok szerint sem elfogadható”, és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete utcanév-elnevezések ügyében Ságvári Endréről kialakított egyértelmű állásfoglalására utalt, amely az ilyen nevű utcák megváltoztatását javasolta.)
Elhagyni az Endrét?
A gimnázium nevéről szóló vita egyébként nem új keletű, már legalább másfél éve tart. Szabó Gábor rektor korábban azt vetette fel, hogy a Ságvári maradjon, az Endre kerüljön ki az intézmény elnevezéséből. A rektor most közleményt adott ki, amely finoman azt fogalmazza meg, hogy a Felsőoktatási és a Közoktatási Törvény vonatkozó passzusai szerint a miniszter hatásköre dönteni az elnevezésről, ám az eljárásrendet nem szabályozzák a törvények, ezért egyeztetésekre van szükség az egyetem vezetése és az államtitkárság között.
„Egy közösségtől megvonni azt a jogot, hogy döntsön saját elnevezéséről, bolsevik tempó” – véli Solymosi Tamás, aki azt is elárulta magáról, hogy ő maga jobboldali értékrenddel rendelkezik, de távol áll tőle egy olyan politikai közösség, amely egy más értékrendet nem tud elviselni.
„Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni – folytatta az orvos –, hogy egy olyan kormány terjesztette be a törvényt és egy olyan parlamenti többség fogadta el, amelyek tagjai között az ő terminológiájuk szerint önkényuralmi rendszert fenntartó MSZMP tagjai voltak, ráadásul önként.” A jelenleg orvosként dolgozó egykori „ságváris” azt is hozzátette, hogy ráadásul az antifasiszta ellenálló történelmi szerepe máig vita tárgya a szakemberek között, ő maga jobboldaliként és nem szakemberként úgy látja, hogy Ságvári éppen a német megszállás idején az idegen önkénnyel szemben harcolt elsődlegesen, inkább volt antifasiszta, mint kommunista.
Túlélni ’56-ot
A HVG középiskolai rangsora szerint a vidéki középiskolák között a 27. legeredményesebb intézmény az idén lesz 60 éves, annak első igazgatója, Bokor István Mikszáth Kálmánról szerette volna elnevezni az iskolát, ám mégis a Ságvári nevet kapta. 1956 őszén ismét kérte a helyi tanácstól, hogy kereszteljék át Hunyadira az oktatási intézményt, erre kapott is ígéretet, igaz, csak szóban, az újságok hírét is vitték az új elnevezésnek, ily módon 3 hétig Hunyadi volt a Ságvári, de végül visszatértek az eredeti névadóhoz.
Oroszlányon az egykori Ságvári Endre Általános Iskola ma már Hunyadi nevét viseli. Ám különös módon a mellette vezető egykor Ságvári köz ma a valaha kommunista városnak számító Oroszlány egykori tanácselnökének, Havasi Mártonnak a nevét viseli. A település korábbi fideszes polgármestere, aki az „átnevezések”-et levezényelte, ezt azzal indokolta, hogy a hajdani tanácselnök vitathatatlan érdemeket szerzett a Vértes Erőmű fejlesztéseiben.
Mérgezett múlt
„Vegytiszta, jó megoldás csak az elméletekben van, ez pedig alapvetően nehéz kérdés. Az egyik oldalon a megszokásból rögzült érzelmi motívumok vannak, amelyek miatt sokan a Moszkva tér vagy a Felszabadulás terének elnevezésében sem a kommunizmust látták, másrészt viszont egy olyan országban, ahol két totalitárius diktatúra is terheli a múltat, valóban problematikus Ságváriról elnevezni egy iskolát” – mondta a hvg.hu-nak Ungváry Krisztián történész. Szerinte ráadásul Ságvári megítélése egyáltalán nem konszenzuális. „Vannak, akik kanonizálódtak, például Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki ugyan antiszemitaként indul, de aztán a személyes bátorságával, háborúellenes felszólalásaival és szervezkedésével az antifasizmus, a mártíromság fontos alakjává vált és végig magányos hősként működött” – magyarázta.
„Ságvári esetében viszont egyértelmű a mérgezett múlt. Legyen világos: egy sztálinistáról beszélünk. Aki ha nem ránt pisztolyt egy adott szituációban, és esetleg túléli 1945-öt, akkor az ÁVH vezetője is lehetett volna. Ezért nem túl tapintatos róla elnevezni bármit egy olyan országban, ahol ennyi áldozata van a kommunizmusnak, vagyis nem csekély számú embernek Ságvári neve a bolsevik rémuralmat testesítheti meg” – mondta Ungváry Krisztián. Hozzátette, Ságvári arról persze nem tehet, hogy „a Kádár-rendszer milyen hazug antifasiszta kultuszt épített rá, a 33 nevű, jól konspiráló ellenállóra”, arról viszont tehet, hogy mint sztálinista káder asszisztált a magyar kommunista párt Hitler–Sztálin-paktumot dicsérő politikájához.
Ezért a történész szerint a Ságvári névhasználat egy anakronizmus, amivel le kell számolni. „Továbbra is a kormány emlékezetpolitikájának kritikusa vagyok, de elvi alapon tartom magam ahhoz, hogy nem neveznék el intézményt Ságvári Endréről, és a meglévőt is megváltoztatnám. Még ha az iskolai közösségnek ez rövid távon fájni is fog” – mondta.
A hatalom erőfitogtatása
Teljesen ellentétes véleményen van a szociálpszichológus Síklaki István, aki szerint a név az identitás legalapvetőbb része, ezért elfogadhatatlan a hatalom általi megváltoztatása. „Kikényszeríteni egy ilyen névváltoztatás, nem más, mint bullying, vagyis kényszerítés, nem jó semmi másra, mint az erő fitogtatására. Szimbolikus jelentése van: megmutatni, hogy ezt is megtehetem” – mondta.
Szerinte ez olyan, mint amikor zsidókat német nevek használatára kényszerítettek. „Nagyon sokat elárul egy adott társadalomról, hogy benne van-e ez a fajta görcs, hogy erőszakosan így akar erőt mutatni, egyben a maga képére formálni” – tette hozzá. Ilyen szempontból Magyarországon is hatalmi kérdés szerinte az átnevezés, jellemző, hogy az új rendszer átnevezésekkel demonstrál. „A kommunista időszakban is ez ment persze, de azért a többség akkor is Andrássy útnak hívta az Andrássy utat” – jegyezte meg.
Síklaki szerint a név olyan mélyen az „identitás megtestesítője”, hogy ezért szokták javasolni az örökbefogadásnál a szülőknek, amennyiben a gyerek már nagyobb, gondolják meg az eredeti nevének megtartását. „Ezért brutális beavatkozás a megszokott Ságvári erőszakos megváltoztatása is ennyi idő után.” 2015-ben szerinte nem ez kellene, hogy kérdés legyen. Síklaki szerint egy közel száz évvel ezelőtt élt embernek az értelmezése is nagyon relatív.
