Beer Miklós váci megyés püspök karácsonykor tartott, tévében is közvetített szentbeszédére egy ország kapta fel a fejét. Az egyházi prominens megemlítette a korrupciót, a politikai fondorlatot, hogy József Attila-i „fortélyos félelem igazgat”, de Ferenc pápára hivatkozva az egyenlőtlenségek ellen is beszélt. A püspök szerint Jézus úgy jött közénk, mint ma egy hajléktalan vagy egy menekült, és mivel a katolikusoknak „a másik ember testvére”, az is joggal várhatja, hogy keresztényi segítséget kap, aki rossz helyen-időben született. Beer a váci Nagytemplomban hirdette meg azt a kezdeményezést, hogy „karolj fel egy családot”, egy embert, akit „rendszeresen segítesz”, önként, nem parancsra – majd bátor karácsonyt kívánva befejezte a szentbeszédet.

Már az Új Embernek adott 2013-as interjúját is azzal kezdte Beer, hogy a katolikus egyház nem ébredt fel időben, és tétlenül nézte a rendszerváltás óta tapasztalható társadalmi válságot. Rossz stratégiákat választott (pl. az iskolai hitoktatást kezdte el erőltetni), és a mai napig nem érti, hogy az új evangelizáció nyitást kíván. Az egyház szerinte bezárkózik, a hagyományos szerkezetét igyekszik fenntartani, s „nem marad elég energiánk arra, hogy az evangélium hirdetésében megtanuljunk a mai ember fogalmi rendje szerint megszólalni”.

Hogy pontosan hogy is látja a katolikusok új, kevésbé bezárkózó, aktív szerepvállalását, arra példát is hoz a cigányság kapcsán: „Újra meg kellene tanítani az embereket a földművelés, az állattartás ismereteire, föléleszteni a feldolgozóipart. Fontosnak tartom, hogy ebben a folyamatban is részt vegyen egyházunk, akár úgy is, hogy mintagazdaságokat szervez.” Az Új Ember „új- és pótvallások” kapcsán feltett kérdéseire sem a sablonos katolikus választ adja, mert kitér arra is, hogy a katolikus egyházon belül is vannak ilyen vadhajtások – általában az interjú tendenciózus kérdéseit megpróbálja pozitív attitűddel megválaszolni. A vádaskodás és áldozati szerep helyett Beer így gondolkodik: „A felnőtt hitet áthatja az egymás iránti felelősségtudat, a szolidaritás, a szeretet és az örök élet reménye”. Valamint hangsúlyozza a nyitás jelentőségét is – itt hangzott el a követező, több helyütt idézett mondata: „Óvatosan mondom: az önszórakoztató gettóegyházból ki kell lépnünk a missziós egyház örömteli, Szent Ferenc-i távlatába”.

Túl sok a harangzúgás?

AP / Lefteris Pitarakis

„Nem visz előre, ha csak haragszunk a cigányokra”

Most a Szemlélek blognak adott interjújában Beer többek közt kifejti, mit is ért gettósodás alatt. Rengeteg katolikus sajtótermék van, három külön rádió is, a maga komfortzónájában az egyház elmuzsikál, ám az, hogy milyen hatásfokkal és hány emberhez jut ez el, más kérdés. Mint mondta, „gyakran úgy látom, kritika, éspedig önkritika nélkül rendezünk körmeneteket, szórjuk a virágot, s ezzel mintegy magunkat szórakoztatjuk, azzal áltatva megint csak önmagunkat, hogy evangelizálunk”. Az egyház szerinte csak húzza a haragot, de nem megy ki az emberek közé: „jelen kell lennünk a társadalomban – ez az a távlat, amelynek nemigen látom a megvalósulását”.

A püspök továbbá annak a véleményének is hangot ad, hogy a romapasztorizáció kapcsán az egyház mintha szégyellené az elért eredményeket, nem mutatja be őket. „Nem igaz, hogy nem lehet segíteni a cigányokon: képesek tanulni, dolgozni, csak ehhez személyes kapcsolatokra van szükség, és sokat kell tenni értük. Más nem fogja megoldani helyettünk a problémát, az pedig főleg nem visz előre, ha egyszerűen csak haragszunk a cigányokra.” „Összességében azt gondolom, hogy egészen új szemléletre van szüksége az egyháznak” – foglalja össze álláspontját Beer püspök.

Kritika, önkritika, értetlenség

Hogy az (ön)kritikus hang mennyire szokatlan, az a rövid interjú utáni hozzászólásokban is érződött: „Ha elnémulnak a harangok, jönnek helyettük a müezzinek, mert Isten imádására valami egybe fogja gyűjteni az embereket.” „Ott a Vöröskereszt, majd az végzi a karitatív tevékenységet.” „Én azt kívánom, soha ne némuljanak el a harangok, és minél magasabbra épüljenek a templomtornyok, hogy iránytűvé válhassanak a mai ember számára is.”

Az interjú aztán nagyot szólt, a blog gazdája, Gégény István magyarázkodásra is kényszerült, érdekes módon leginkább a harangozás, másodsorban a túlméretezett katolikus sajtó témája szült ellenérzést. De Gégény illusztrálja is, mit ért belterjes katolikus sajtó alatt: az Örömhír (Debrecen-Nyíregyháza Egyházmegyei lap) egyik számának első tíz oldalán valamennyi oldalon Bosák Nándor püspök egy-egy fotója látható.