Minél több magyar költözik a külföldi nagyvárosokba, annál szervezettebben fogalmazódik meg sokak nemtetszése a hazai politikai történésekkel szemben. A kint élőket napi szinten foglalkoztatja az Orbán-kormány tevékenysége, még ha mindennapjaikat a lehető legkevésbé is érinti az. Nemcsak a külföldi nyilvánosság tájékoztatása a céljuk, hanem az is, hogy eljuttassák az üzenetet otthonra: bármilyen távol érdemes a haza sorsával foglalkozni, hogy élhető országba térhessenek vissza. A Közfelháborodás Napján Londonban, Berlinben és Bristolban is tüntetnek.
Bár voltak korábban is kormányellenes demonstrációk külföldön, de Londonban élő kritikus civilek csak akkor kezdtek Kreatív Ellenállás (Creative Resistance) néven szerveződni, amikor az Orbán-kabinet kriminalizálta a hajléktalanságot, illetve amikor poitikai nyomásra távozott az Origo főszerkesztője. A név arra utal, hogy nem mindig tüntetésekre van szükség, hogy felhívják a figyelmet a magyar politika visszásságaira: sokszor jobb egy látványos performansz. A Kreatív Ellenállás időközben osztódással szaporodik: London után immár Berlinben, Amszterdamban, Oslóban, Stockholmban, Luxembourgban és Bécsben is vannak hasonló néven csoportjaik, akikkel igyekeznek együttműködni. De egymással azonos rangúak, egyik sincs a másik fölé rendelve.
A távolság nem jelent akadályt: az interneten a külföldre költözött magyarok gyorsan felveszik egymással a kapcsolatot, és egy 20-30 fős tiltakozó akciót egyik napról a másikra meg tudnak szervezni. A berlini sejt, a Kreativer Widerstand Berlin idén augusztusban tartotta első nyilvános akcióját a berlini magyar nagykövetség előtt, ahol az államalapítás napján piros, fehér és zöld színű transzparenseken fogalmazott meg kívánságokat: „Magyarország, én azt kívánom neked, hogy szembe tudj nézni múltaddal; hogy az oktatás a polgárokat felemelje, és ne lenyomja, stb.”
A londoniak október 23-át azzal ünnepelték, hogy a Trafalgar Square-en felolvasták a köztársaság kikiáltásának 25 évvel ezelőtt elmondott szövegét. „Ez az elmúlt 25 év nem pontosan a reményeink szerint sikerült, melynek kevés félreérhetetlenebb jele van, mint épp az, hogy ezt a születésnapi ünnepséget mi most Londonban tartjuk, ahol élünk” – állt meghívójukban. A Kreatív Ellenállás legutóbb október végén, a magyarországi tiltakozásokkal egy időben szervezett szolidaritási tüntetést az internetadó ellen, de hétfőn, a Közfelháborodás Napján Berlin és London mellett Bristol is csatlakozik a demonstrálókhoz.
Tudatosak és sokszínűek
A csoportok önállóan szervezik akcióikat, az azonos név egyelőre csak annyit takar, hogy tartják egymással a kapcsolatot, és próbálják a tevékenységüket közösen koordinálni. Az aktivisták és szimpatizánsok derékhadát főként azok a 20 és 40 év közötti fiatalok teszik ki, akik az elmúlt 3-4 évben hagyták el az országot, valamelyik külföldi városban tanulnak vagy dolgoznak, de szorosan követik az otthoni történéseket. A legtöbbjüknek a munkahely mellett „nagy áldozat ezzel foglalkozni, de erre mindenki szívesen szentel időt”, ezt látja közös pontnak Szabó Sándor, a londoni Creative Resistance egyik szervezője.
A berlini Kreativer Widerstand egyik alapítsója, Venesz Roland szerint „nehéz a résztvevők közt közös tulajdonságot találni, azon kívül, hogy politikailag aktív, tudatos, az országot és annak sokszínűségét, szabadságát szerető és féltő fiatalokról van szó”. Azt, hogy a demonstrációkon programozóktól jogászokon át vendéglátózó diákokig sokan részt vesznek, Londonban úgy próbálják a tiltakozó akciók hasznára fordítani, hogy a tüntetők valamilyen felajánlást tesznek a rendezvény megvalósításához. „Az első tüntetést csak a telefonjainkkal fotóztuk, de azóta egyre színesebb lett a támogatói kör, és mindenki beleadja a maga tudását”, mesélte Szabó Sándor a hvg.hu-nak. „A filmes felveszi az eseményeket, megvágja a videót, a tévés és színházi szakmában dolgozók megírják a magyar és angol szövegeket, sajtóanyagokat, a grafikusok, tervezők a tördelést csinálják, az egyetemisták sok fiatalt tudnak megszólítani, az IT-s projektmenedzser pedig koordinálja a többiek munkáját.”
A résztvevők egyéni indíttatása a különböző hátterek ellenére alapvetően kétféle: az egyik, hogy jellemzően nem örökre mentek el hazájukból, hanem nyitva hagyják a visszatérés lehetőségét. Ennek tudatában tennének valamit, hogy egy számukra élhetőbb országba érkezhessenek vissza. „A külföldön élők látják, hogyan működik egy jól szervezett ország és gazdaság. Nekik sokkal konkrétabb elvárásaik vannak, minthogy „legyen jobb”, vagy „legyen több pénz”. Amíg ezek a változások otthon nem történnek meg, addig ők külföldön élnek a jobban működő rendszerben”, magyarázta Szabó Sándor.
Ezer kilométerről is érdemes
A berliniek, akik a Kreatív Ellenállás előtt is szerveztek több tiltakozó akciót, az egyéni motivációikat hangsúlyozzák: „Felelősséget kell vállalnunk a társadalomért,” mondta Zaller Tibor, aki már régóta Berlinben él, mégsem hagyta teljesen maga mögött az országot. „Polgári kötelességemnek érzem, hogy világossá tegyem, nem az én nevemben történik sok minden ma Magyarországon.” Néder Panni színházrendező pedig azt mondta, hogy Berlinben tanulta meg, "milyen fontos, hogy van beleszólásunk a politikába”.
Berlinben legtöbbször a nagykövetség előtt tiltakoznak, de ennek praktikus okai is vannak: az itteni magyar külképviselet a Brandenburgi kaputól alig néhány lépésre áll, ahova a városban rendszeresen szerveznek demonstrációkat. „Nem a nagykövetséggel vagy az állammal való direkt párbeszéd a célunk, hanem az, hogy hazajuttassuk az üzenetet: ezer kilométerről is lehet, sőt, érdemes az ország sorsával foglalkozni”, mondja Venesz Roland. Az otthoniakkal vállalt szolidaritás ugyanúgy nagy szerepet játszik, mint ahogyan a külföldi közvélemény formálása. Emiatt a tiltakozások ugyanolyan mértékben szólnak az otthoni és az adott ország nyilvánosságához is.
A többmilliós fővárosokban, ahol napi szinten tartanak legkülönbözőbb témájú demonstrációkat, a magyarok tiltakozó akciói ritkán jutnak el a helyi sajtóba, viszont kétségtelenül hozzásegítenek ahhoz, hogy egy-egy témára felhívják a figyelmet. Londonban és Berlinben is rendszeresen részt vesznek nem magyarok a tiltakozó akciókban: vagy azért, mert családtagjuk, barátaik magyarok, vagy újságírókként, aktivistákként érdekli őket. Orbán Viktor 2012-es frankfurti látogatásakor a helyi Antifaschistische Aktion (antifasiszta csoportok tömörülése) tiltakozott az Ipari és Kereskedelmi Kamara előtt. Ugyanebben az évben a Klubrádió bizonytalan jövője miatt a berlini Kultúrák Karneválján az Afro- és Dél-amerikai Ritmusok Központja (CRAS) tűzte ki zászlajára a Klubrádió fennmaradásának ügyét. De szervezett már tiltakozást a Németországi Örmények Központi Tanácsa is az azeri baltás gyilkos, Ramil Safarov kiadatása ellen. A legnagyobb német pártfüggetlen polgári kezdeményezés, az Europa-Union Deutschland is demonstrált Berlinben azért, mert, mint fogalmaztak, „Magyarországnak az európai értékközösség részének kell maradni”.
| Nemcsak a kormány ellen |
| A Kreatív Ellenállás-csoportok mellett is szerveződnek Európa-szerte olyan megmozdulások, melyek a magyarokat érintő ügyekben foglalnak állást. Volt már Székelyek nagy menetelése Németországban és Nagy-Britanniában, de Orbán Viktor egy-egy külföldi látogatásakor rendszerint képviselik magukat az államfővel szimpatizáló magyarok is. Megtörtént, hogy egyetlen demonstráció erejéig alakult egyesület (a Berlinben egy pódiumbeszélgetésen részt vevő Heller Ágnes filozófus ellen tiltakoztak mintegy tízen): a Német-Magyar Párbeszédért Unióról (Union für deutsch-ungarischen Dialog e.V.) az egyetlen, 2011-es eseményük óta semmit nem tudunk. |
