Hónapokat késhet a kezelés megkezdése a diagnosztikai vizsgálatok (CT, MR, MRI) elhúzódása miatt. A várakozás idején gyakorlatilag megáll az élet: a helyzet nemcsak idegőrlő, de még az állapotban is komoly romlás állhat be. Mi történik, ha a beteg az államilag finanszírozott betegutat választja, és mi van akkor, ha ezeket megkerüli? Nagyvizit című sorozatunk ezt a témát boncolgatja. Az első részben bemutatjuk, mi van akkor, ha szeretnénk megtudni, mi bajunk van.
Kata egy lelkileg igen megterhelő időszak után hirtelen fogyni kezdett és állandósult gyomorproblémái voltak. A háziorvosa első lépésben beutalta egy ultrahang-vizsgálatra, a helyi járóbeteg-rendelőbe, ott három hónappal későbbre tudtak időpontot adni – igaz, az időközben elkészült laborvizsgálat nem mutatott semmilyen extra problémát, így nem volt indokolt a sürgősségi ellátás.
Az ultrahang-vizsgálaton azonban találtak valamilyen eltérést a májában, így továbbküldték MR-vizsgálatra, amire újabb három hónapot kellett várnia. „Az MRI a májamban azt a valamit teljesen jóindulatúnak találta, viszont ekkor a gyomromban láttak furcsaságot.” Így jött a gyomortükrözés, de csak három hónap várakozás után. Végül kiderült, hogy nincs semmi komoly baj, de ehhez kilenc hónap kellett. „Az orvosom azt mondta, érezzem magam szerencsésnek, mert ezt az utat bejárva, akkor sem tartott volna rövidebb ideig az egész, ha baj van.”
Kilenc hónap és hat hét
Kata tudja, hogy mindezt megúszhatta volna néhány hét alatt is, ha a vizsgálatokat magánszolgáltatónál vette volna igénybe. „Az elején nem zavart, hogy várni kell, mert nem éreztem magam betegnek, de az ultrahang után már azért ott motoszkált bennem, hogy mi lesz, ha mégis gond van.” De nem volt pénze, hogy az MR-vizsgálatot kifizetve megússza a várólistát.
Azt sehol nem érezte, hogy „nyomást” gyakoroltak volna rá, hogy várakozás helyett fizessen. „A gyomortükrözéstől eléggé féltem, így szerettem volna altatásban elvégeztetni, de erre nem volt lehetőség. Ehhez magánszolgáltatóhoz kellett volna mennem, ahol egy ilyen vizsgálat 70-90 ezer forintba kerül.” Ha Kata hajlandó magánúton kivizsgáltatni magát, akkor nagyjából három hét alatt végez, ez azonban mintegy 200 ezer forintjába került volna.
Zoltánnak tavaly sportolás közben kiment a térde, az ambulancián megállapították, hogy valószínűleg keresztszalag-szakadás, de a pontos diagnózishoz MRI-vizsgálatra volt szükség. Mivel keresztszalag nélkül lehet élni, és ha valós is a diagnózis, akkor sem azonnal műtik, így a vizsgálat nem kapott sürgős jelzést. „Két hónappal későbbre kaptam időpontot, ez nekem túl soknak tűnt, így inkább kifizettem a vizsgálatot, egy hét múlva megvolt az eredmény, hat hét múlva műtöttek is.” Hozzátette, a hat hetet is kibírta a műtétig térdrögzítővel, a két hónap sem lett volna gond. De akkor utána még várni a műtétre, aztán a rehabilitáció is hat hónap – szóval akár fél évvel is csúszhatott volna a teljes gyógyulás. És ez nem mindegy.
Kata, amikor panaszai kezdődtek, a háziorvosához fordult, aki beutalta őt az első vizsgálatra. Míg több kórház, azon belül pedig bizonyos osztályok – például az onkológia – saját időpont-kontingenssel rendelkeznek (ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy saját betegeiknek sokszor „csak” néhány hetet kell várniuk), addig a háziorvosoknak nincs ilyenjük, így az általuk küldött pácienseknek sokszor többet kell várniuk az első szakorvosi vizsgálatra.
Ezt a háziorvos úgy tudja kijátszani, ha a tünetek alapján azonnal egy onkológia-centrumba irányítja a beteget: ekkor ugyanis esélyes, hogy hamarabb eljut a szükséges vizsgálatokra. Bár az onkológiai esetek sokszor a legdrámaiabbak, más kórképpel is jelentkeznek képalkotó diagnosztikára. MRI vagy CT kell a gerincsérv pontos diagnosztizáláshoz, CT annak feltérképezésére, hogy egy stroke után az agy mely része és mennyire károsult. MRI-re van szükség a sclerosis multiplex diagnosztizáláshoz, gyomortükrözésre számos emésztőrendszeri betegség esetén. Ilyen kórképek esetén hosszú hetekig is várni kell, ha valaki az állami betegutat választja.
Diagnózisra várni, mint hónapokig a dugóban ülni
A várólista nem magyar specialitás, tőlünk nyugatra, a jóval több pénzzel gazdálkodó egészségügyi rendszerekben is ismert. A kérdés inkább az, hogy mikor és mennyit kell várnia a betegnek, és hogy a várakozás közben romlik-e az állapota. A főszabály szerint csak akkor kerül valaki várólistára, ha a várakozás nem jár egészségkárosodással. Az már más kérdés, hogy életminősége romolhat-e a betegnek.
„Az egészségügy egyenlő a várakozással: bárhol a világon, ha megkérdezünk egy átlagpolgárt, hogy mi jut eszébe az egészségügyről, az első három dolog között van a várakozás.” – állítja egy jelenleg Skandináviában dolgozó magyar orvos. Márpedig a várakozás stresszel jár, hiszen milyen idegesek tudunk lenni egy sima délutáni csúcsforgalomban. De mi van akkor, ha a dugó hónapokig tart? – tette hozzá. Ilyenkor joggal érezheti bárki, hogy elakadt az élete. „Nem tudja, mi vár rá, egy sor élethelyzetben nem tud döntést hozni. Emiatt rossz a közérzete, nem tud aludni, és ezt már lehet életminőség-romlásnak is nevezni, ami akár az egészségi állapotára is kihathat.”
Szerinte ezért ha már a várólistát nem lehet elkerülni, fontos lenne priorizálni, és a beteget átsegíteni a várakozási időn. „Nem mindegy, hogy egy új betegség diagnosztizálásról vagy egy kontrollvizsgálatról van szó: az egyik tervezhető, míg a másik nem. Ha tudom, hogy a ma műtött betegemnek féléves kontrollra egy MR-vizsgálat kell, akkor ma keresek neki időpontot, és nem majd akkor kezdünk telefonálgatni. De akinek éppen most kell diagnosztizálni a betegségét, annak ne kelljen hónapokat várni. Vagy ha az orvos szerint a betegség jellege miatt nem probléma a hosszú várakozási idő, akkor ezt tudassa a beteggel, nyugtassa meg, gondoskodjon a szükség szerinti fájdalomcsillapításról, adjon életmódbeli tanácsokat, küldje el valamelyik támogató betegszervezethez stb., így nem érzi, hogy magára hagyták.”
Ma Magyarországon több tízezer ember vár műtéti beavatkozásra és ennek többszöröse valamilyen diagnosztikai vizsgálatra. Betegfórumokon számos olyan példát lehet olvasni, hogy a betegnél komoly állapotromlással járt, hogy betegségét nem időben diagnosztizálták. A rákbetegeket képviselő Gyógyulj Velünk Egyesület november elején országos felhívást tett közzé, hogy a daganatos betegek írják meg, mennyi idő telt el a betegséggyanú, a diagnózis, majd a kezelés megkezdése között. Az egyesület tapasztalata szerint hónapokat késhet a daganatos betegségek diagnózisa és a kezelés megkezdése, mert 1-2 hónapot kell CT- és akár 6 hónapot MR-vizsgálatra várni.
Egyre többen fizetnek inkább
A Diagnoscan, Magyarország legnagyobb képalkotó diagnosztikai szolgáltatója jelenleg 11 diagnosztikai központot működtet az ország egész területén. Mint azt a cégtől megtudtuk, központjaikban jelenleg a várakozási idő MR-vizsgálatra 3-6 hónap, CT-vizsgálatra 2 hónap, ultrahang vizsgálatra 1-2 hónap, ráadásul az MR-vizsgálatokra az elmúlt időszakban növekedett a vizsgálati igény.
Mint ahogyan a cégtől megtudtuk, a várakozási idő jelenleg nem azért alakul ki, mert egy-egy gépnek szűkös a kapacitása, hanem azért, mert a vizsgálati igényekhez képest szűkös a finanszírozás, kevesebb a közellátás keretében finanszírozható vizsgálat, mint amennyire a beutalások alapján szükség lenne. „Akinek az adott hónapban nem tudjuk elvégezni a vizsgálatát, az a következő hónapra kap időpontot és amint a következő hónap is betelik, nyitnunk kell a harmadik hónap előjegyzését. A vizsgálati kérések száma néha olyan nagy, hogy már előre fel van töltve az előjegyzés, MR esetén 3-6 hónapra.”
A fekvő- és a sürgősségi (akut) betegek ellátása ugyanakkor soron kívül történik, a sürgősségi eseteket 24 órában látják el. Vannak olyan kórházak, egészségügyi intézetek, amelyek társintézetként saját kontingenssel rendelkeznek, így időpontokra küldhetik a betegeket. Ezen esetekre is érvényes, hogy a sürgősség a döntő a sorrend meghatározásánál. Emellett a táppénzen lévő betegnek kérhet soronkívüliséget az orvos, ebben az esetben 10 napon belül el kell végezni a vizsgálatot. Ez azt jelenti, hogy amennyiben már 15 napja ugyanazzal a betegséggel van táppénzen a munkavállaló, az orvosa indokoltnak tarthatja a soron kívüli ellátást. Minden egyéb esetben a jelentkezés sorrendjében az első szabad időpontban tudják megvizsgálni a beteget.
A Diagnoscan ugyanakkor arra a jelenségre is rávilágított, hogy tapasztalataik szerint a 2-3 hónapnál hosszabb időre előjegyzett betegek nagy aránya mégsem jelenik meg az előjegyzett időpontban, mert időközben valamilyen más módon, máshol elkészült a vizsgálata – de a fenntartott vizsgálati helyet nem mondja le. Ezzel együtt is évek óta megfigyelhető trend, hogy egyre többen kezdeményezik, inkább kifizetik a vizsgálatot, mintsem hónapokat várjanak. Ha valaki kifizeti a vizsgálatot, akkor ő nem veszi igénybe a neki egyébként járó közfinanszírozású ellátást, nem jelenik meg a várólistán, így annak hosszát sem növeli. Sőt, ha ő kikerül az ellátást a közfinanszírozás keretében igénybe vevők vizsgálataiból álló várólistából, akkor a következő beteg eggyel előrébb kerül a várakozási sorban. „Egy olyan diagnosztikai központ, mint a miénk, úgy is tudja enyhíteni a várólista okozta feszültségeket, ha biztosítja a privát/fizetős ellátás igénybevételének lehetőségét is, így csökkentve a közellátásra nehezedő terheket.”
A Diagnoscan szerint a folyamat teljesen természetes, hiszen a betegek megoldásokat keresnek, nem akarnak három hónapot várni MR-vizsgálatra, ha fáj a fejük. Jelenleg egy ilyen kapaszkodó számukra a „fizetős” egészségügy. Ugyanakkor a cég által adott adatok szerint a betegeknek csak 5 százaléka választja a fizetős utat. A Diagnoscan telephelyein idén eddig összesen majdnem 427 ezer MRI-, CT- és ultrahang-vizsgálatot végeztek el, és ebből valamivel több mint 20 ezer páciens volt magánfinanszírozó. A legnagyobb arányban – a betegek közel 10 százaléka – az MRI-vizsgálatoknál választotta a fizetős utat.
Modern rákdiagnosztika csak bizonyos betegségkörökben
A 2005 óta működő, elsősorban PET/CT rákdiagnosztikai vizsgálatokkal foglalkozó Pozitron-Diagnosztika Központnál kicsit más a helyzet, itt nem a várakozási idő – ami jelenleg 15 nap – a probléma, hanem az, hogy kik jogosultak a vizsgálatra, illetve mennyi idő telik el az orvossal való első találkozás és a PET-bizottság jóváhagyása között. Mint azt a cégtől megtudtuk, a PET/CT-re csak bizonyos, az OEP által befogadott betegségkörökben lehet beutalni betegeket. A beutaló orvos pedig csak klinikai onkológus, hematológus, neurológus vagy idegsebész szakorvos lehet. A beutalás első körben PET-bizottság elé kerül, majd jóváhagyás után kerül fel az Országos Vérellátó Szolgálat által üzemeltetett központi várólistára, és adott intézmény számára a kérés elérhetővé válik. (A vizsgálat drágasága és specialitása miatt a legtöbb országban egyébként szigorúan szabályozzák, hogy mely betegségi állapotokban finanszírozza a biztosító.)
A 15 nap körüli a várakozási idő onnantól kezdve, hogy valaki felkerül a központi várólistára. „A mi esetünkben nem szükséges saját vizsgálati idő-kapacitásról beszélni, ugyanis a kéréseket meglehetősen rövid időn belül teljesítjük. Arról viszont különböző információk vannak, hogy mennyi idő telik el az első páciens-orvos találkozás és a PET-bizottsági jóváhagyás között.” A cég éves szinten 5548 vizsgálatot végez, amelyből 4848 vizsgálat az OEP által finanszírozott. Itt a betegek nem a várólista miatt fizetik ki a 250 ezer forintos vizsgálat árát, hanem azért, mert a kórképük nem tartozik az OEP által befogadott indikációk közé, ugyanakkor a diagnosztikai vizsgálat sokat jelent a kezelés kialakításában vagy megváltoztatásában.