A szakember, aki a több tucat olimpiai, világ- és Európa-bajnok, sok száz élsportoló sérülését gyógyította meg, erről négy évtizedet átölelő orvosi pályafutása kapcsán nyilatkozott. A sport és a tanulás egész életét kitöltötte, s kitölti mind a mai napig – olvasható abban az írásban, amelyet a jeles szakember jubileumának szentelt az ismét önállóvá vált tanintézmény honlapja.

Berkes István sportolóként az élvonalig jutott, első osztályú labdarúgó volt, ám a sport mellett tudatosan készült az orvosi pályára is. 1993-ban megszerezte az orvostudományok kandidátusa PhD-fokozatot. Az ezredforduló után két ciklusban tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének. Számos elismerésben részesült, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól Coubertin-díjat kapott.

"Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem és ez így van a mai napig – nyilatkozta a honlapnak. – Már fiatal koromban is két dolog volt, ami igazán lekötött: a sport és a tanulás. Egész életemet a kezdetektől versenyként élem meg." A gondolatsort azzal folytatta, hogy az évek során megtanulta: az eredmények elérése érdekében mindig sok munkára, alázatra és szorgalomra van szükség. "A cél mindig az állandó fejlődés, a minél jobb eredmény elérése volt mind a tanulásban, mind pedig a sportban, és később persze a munkámban is" – hangsúlyozta.

Berkes István 1974 és 2010 között az Országos Sportegészségügyi Intézet – közkeletű nevén a Sportkórház – munkatársaként dolgozott, 1991-től 2007-ig a sportsebészeti osztály osztályvezetőjeként tevékenykedett, illetve 2001 és 2009 között főigazgató főorvosként vezette az intézményt.

"Egészen pontosan 40 éve, 1974 októberében kezdtem el dolgozni az Országos Sportegészségügyi Intézetben, ahol az évek során megmásztam a ranglétrát. Az orvosi pálya mellett mindig is vonzott a tudományok világa. Hiszem és tudom, hogy az állandó fejlődés érdekében elengedhetetlen a megfelelő tudományos háttér. Orvosként állandóan képeztem és a mai napig képzem magam, kutatok, tudományos cikkeket írok és olvasok, hazai és nemzetközi konferenciákon veszek részt és előadásokat tartok" – mondta. Egyik alapelve, amihez tartja magát, hogy mindig nyitottnak kell lenni az új dolgokra és mindig, minden körülmény között versenyben kell maradni a többiekkel.

"Ez igaz mind az orvosi, mind a tudományos pályára. Orvosként elért sikereimet nagyban annak is köszönhetem, hogy a tudományok világából mindig igyekeztem a legújabb fejlesztéseket és újdonságokat alkalmazni a gyakorlatban is." A visszajelzések pedig magukért beszélnek – szögezte le.

"Rengetegen kerestek és keresnek meg a mai napig a sport világából. Rendelési időben nálam mindig nagyon sokan álltak sorban. Számomra ez fejezte és fejezi ki a mai napig, hogy amit csinálok, az jó" – hangsúlyozta, majd kitért rá, hogy a magyar sportegészségügy magas színvonalú, szakmai téren állja a versenyt, és Európában példa értékű. "Azonban az infrastrukturális feltételek jelenleg nem adottak" – figyelmeztetett, s azzal folytatta, hogy a magyar sportsikerekhez a magyar sportegészségügy nagyban hozzájárul, a sportban elért eredmények pedig önmagukért beszélnek.

"A sportegészségügy a sportolóknak abban segít, hogy egészségkárosodás nélkül tudják elérni a tőlük elvárható legjobb eredményt. Sportolni jó dolog, csak nem mindegy, hogy hogyan csináljuk. Mi, sportorvosok ebben nagyon sokat tudunk segíteni" – jelentette ki.

Berkes István 1994 óta oktat a TF-en. 2001-ben többek között az ő kezdeményezésére alakult meg a Sportsebészeti és Sportrehabilitációs Tanszék. 2001-ben egyetemi docensi, 2006-ban egyetemi tanári címig jutott, 2013/14-ben pedig a Testnevelési Egyetem tudományos dékánhelyettesének nevezték ki, jelenleg tudományos ügyekkel megbízott vezető.

"Nagyon fontos, hogy a tudomány világában tanult dolgokat át tudjuk vinni a gyakorlatba, és úgy ítélem meg, hogy ez nekem sikerült – értékelte munkásságát. – A Testnevelési Egyetemen eltöltött 20 év alatt a legnagyobb siker számomra az volt, amikor 2001-ben  dr. Tihanyi József, dr. Radák Zsolt és az én kezdeményezésemre megalakult a Sportsebészet és Sportrehabilitációs Tanszék. Ilyen Magyarországon azelőtt még nem volt, és az új tanszék akkor tudományos elismerést is jelentett a szakma számára" – mondta, majd a TF lehetőségeit is érintette:

"A Testnevelési Egyetem jövőre lesz 90 éves, az intézmény óriási hagyományokra tekint vissza. Önállósága nagy lehetőség az intézmény életében, történelmi lehetőség előtt áll! Most minden esélye megvan arra, hogy hamarosan a világ egyik legelismertebb sporttudományi intézménye legyen."