Vasárnapig tart az Állampolgári Részvétel Hete, melyen szinte az összes ismertebb civil szervezet, illetve sok kisebb mutatja be aktuális ügyeit és célkitűzéseit országszerte.
Bár az elmúlt időszak eseményei alapján könnyen tűnhet szándékosnak az időzítés, a magyarországi civil szervezetek seregszemléjét, az Állampolgári Részvétel Hetét valójában 2005 óta mindig ugyanakkor rendezik meg. Az eseménysorozatot a térség különböző NGO-it összefogni igyekvő CEECN (Közép- és Kelet-Európai Civilek Hálózata) szervezi 17 országban, nálunk majdnem száz esemény tartozott bele idén: az országos programsorozat ma ér véget.
Budapesten főként a jól ismert nevek bukkantak fel a TASZ-tól a Város Mindenkién át a Levegő Munkacsoportig, jórészt a szokott közönség előtt, míg vidéken inkább kevésbé politikus programokról van szó, mint például tüzifa gyűjtése rászorulóknak vagy egy tanösvény átadása. A szervezők emellett minden évben elkészítik közbizalmi indexet, ami a különböző társadalmi intézményekbe vetett bizalmat és az állampolgárok társadalmi szerepvállalását méri. Legutóbb ebből az derült ki, hogy a magyarok még leginkább a civil szervezetekben bíznak, amúgy pedig a válság nemhogy előhívta volna a szolidaritást, hanem annak eresztékei egyre gyengébbek, sok területen el is szakadtak.
Az Átlátszó már hosszabb ideje tart workshopokat, amelyeken a közérdekű adatigénylésre és a tényfeltáró újságírás alapjaira tanítják meg az érdeklődőket, elmondásuk szerint ezekre főként civil szervezetek tagjai és újságírók járnak. Szerdán a MÜSZI-ben nagyjából ezt adták elő az interaktív részek nélkül, de sok hasznos információval. D. Kovács Ildikó a tényfeltáró újságírás alapjaiba vezetett be, Asbóth Márton pedig elmagyarázta az adatigénylés technikai részleteit és bemutatta az Átlátszó által szervezett KiMitTud rendszert, amin keresztül mindenki könnyedén benyújthat adatigénylést egy formadokumentum kitöltésével.
Asbóth mindenkit az általa tapasztalt gyanús összefüggések felgöngyölítésére bíztatott, de ha emellett döntünk, jobb, ha közben a pereskedésre is készen állunk: szürreális történeteken keresztül figyelmezetett, hogy gyakran ott fogják akadályozni az információhoz jutást, ahol tehetik. Előfordulhat például, hogy az adatigénylés fénymásolási költségét 2 millió forintra állapítják meg. Emellett arra is emlékeztettek, hogy a MagyarLeaks felületen bárki elküldheti az Átlátszónak a szerinte közfigyelemre érdemes dokumentumokat, bizonyítékokat.
A lap által szervezett beszélgetésen már több volt az aktuális áthallás: a lap alapítója és főszerkesztője, Bodoky Tamás megjegyezte, hogy a civil szervezeteket az utóbbi időben ért vegzálásnak annyi pozitív hozadéka volt, hogy azóta jobban közszájon forog tevékenységük, több adományt kapnak, itt is folyamatosan került pénz a kikészített átlátszós perselybe. A Budapest Beacon magyar ügyekkel foglalkozó angol nyelvű portál amerikai szerkesztője pedig elmesélte, hogyan göngyölített fel egy Fellegi Tamás exminiszter által alapított magyar állami finanszírozású lobbicsoportot, amelyet fordított relációban a kormány „idegen ügynököknek” nevezne.
Másnap a Kolorban a magát „Magyarország legaktívabb jogvédő szervezetének” nevező TASZ szintén aktuális fő témáit adta elő. Sárosi Péter drogpolitikai szakértő a józsefvárosi drogproblémát vázolta fel. A nyomorból menekülést jelentő kemény intravénás droghasználat egészségügyi kockázatait csökkentő tűcsere programot nemrég bezárták, a közös tűhasználat miatt sokan hepatitisz- vagy akár AIDS-robbanástól tartanak, bár Sárosi az utóbbi félelmet irreálisnak tartja, mivel a HIV-vírus a szabadban egy-két perc alatt elpusztul. Sárosi szerint a probléma megfelelő kezelése a kanadai modell lenne. Ott a drogfüggők ellenőrzött fogyasztói szobákban, steril tűkkel lőhetik be magukat, ugyanazon épületek felsőbb emeletein pedig rehabilitációra mehetnek. Akit érdekel a téma, és eddig nem tette volna, nézze meg az itt is bemutatott Szoba a nyolcban című filmet.
Sajnos kevésbé volt meggyőző, ahogy Mráz Attila színészek közreműködésével nem túl szellemes, klasszikus idióta-straight man felállású bohózatban igyekezett rámutatni az új önkormányzati választási rendszer visszásságaira. Itt két kerület (Soroksár illetve a VII. kerület) képzeletbeli polgármesterei vitatkoztak az éjfél utáni alkoholtilalomról, közgyűlés szerepét pedig a nézők játszották. A cél az volt, hogy megmutassák, hogy a kisebb lakosságú kerületek lakóinak szavazata igazságtalanul többet ér, így ha a látványosan hülye polgármesterre kisebb kerületének csak egy kis többsége szavaz, az már ugyanannyit ér, mint amikor az okosabb polgármestert a nagyobb kerület egyöntetűen szavazza meg. Mráz szerint az, hogy a polgármesterek mostantól a közgyűlésben is benne lesznek, olyan, mint amikor egy Viktor nevű kollégiumi takarító ismerőse magát vízvezeték-szerelőnek képzelte úgy, hogy erre senki sem kérte és nem is tudta rendesen ellátni feladatát.
