A hajléktalanügyről vitázott négy baloldali és egy jobbikos politikus: szóba került a szociális bérlakásrendszer, az aluljáróba vizelés, de a show-t a legvégén a nyilvánosságban ritkán megszólaló Demszky Gábor indulatos felszólalása lopta el, ami a résztvevők szempontjából felért egy trollkodással. De a semleges közönség csak hálás lehetett érte...
A Mozsár Kávézóban tartott Hajléktalankérdés a politikában konferenciára a Political Capital eredetileg a főpolgármester-jelölteket hívta volna meg, de mivel sem Tarlós István, sem Falus Ferenc nem reagált érdemben a szervezők megkeresésére, végül egy vegyesebb összetételű társaság jött össze, volt és jelenlegi országgyűlési képviselőkkel (Osztolykán Ágnes, LMP; Kunhalmi Ágnes, MSZP), kerületi polgármester-jelölttel (Juhász Péter, Együtt-PM). A főpolgármester-jelöltek közül csak a jobbikos Staudt Gábor és a liberális Bodnár Zoltán csapott össze. A kormánypártok soraiból pedig senki nem jött el – még Kocsis Máté sem, pedig neki ez a téma régóta fekszik.
A vita a várt mederben zajlott, az igazi szenzációt a közönség soraiban ülő. és a végén felszólaló Demszky Gábor egykori főpolgármester, szociológus felháborodott felszólalása jelentette, aki meglehetősen pontosan foglalta össze a beszélgetés konklúzióját. Szerinte „kevés szakmai érvet hallottunk, mintha még mindig 1990-ben lennénk”, a résztvevőknek pedig – Osztolykán kivételével – fogalma sincs a témáról, csupán „általános politikai lózungokat puffogtatnak". Demszky úgy látta, három héttel a választások előtt nem itt kellene tartani”. Mivel kormánypárti jelöltnek nem olvashatott be, a baloldali ellenzékről mondta ki, hogy alkalmatlan: nincsen programja, azokat az embereket, akiknek valódi szakmai elképzelései voltak, ma már nem alkalmazzák, példaként a hajléktalankérdés kapcsán Iványi Gábort hozta fel, de Solt Ottília neve is elhangzott, aki azonban már a Demszky-korszak második feléhez sem tudott volna szakmailag hozzátenni, lévén, hogy 1997-ben elhunyt.
A ritkán nyiltakozó Demszky hivatkozott arra, hogy az ő főpolgármestersége alatt az utcára kerültek számára differenciált ellátórendszert hoztak létre, jelentősen támogatták és felhozták a hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteket. Demszky szerint a vitában felszólalók által mantraként ismételt szociális bérlakásrendszer terve „hülyeség”, egyszerűen megvalósíthatatlan. Juhász Péter ezzel vitába szállt, szerinte a szakértők, akikkel ők tárgyalt, éppen az ellátórendszert tartották tévedésnek, és bérlakásokat utalnának ki a rászorultaknak, amire az egykori főpolgármester dühösen közbeszólt: „Miből, azt mondd meg!”
Stigmatizáció és törvénytisztelet
Hogy ez mennyire a csúcspont volt, rögtön látják, mihelyt ismertetjük az ezt megelőzően elhangzottakat.
Kunhalmi és Bodnár a felvezető kérdésre azzal kezdték, hogy a hajléktalanok és egyéb hátrányos helyzetű csoportok stigmatizációja megfékezhető, a társadalmi szolidaritás növelhető megfelelő hatalmi döntésekkel és oktatáspolitikával, a jelenlegi kormány autoriter döntései, szegényellenes politikája viszont éppen ez ellen hatnak. Juhász Péter ezzel kapcsolatban úgy vélte, hogy természetes és elkerülhetetlen, hogy az emberek csoportokba rendeződjenek és ilyen módon egymást stigmatizálják, azonban a hatalom tehetne azért, hogy ennek káros élét tompítsa és elősegítse a csoportok közötti megértést. Staudt Gábor szerint az is stigmatizáció, ha bizonyos társadalmi csoportok „érdemtelen előnyökben” részesülnek; a jobbikosok ezzel szemben csak törvénytisztelő és nem törvénytisztelő állampolgárokról beszélnek, viszont sokak szerint bizonyos társadalmi problémák és statisztikák kimondása már rasszizmusnak számít.
A hajléktalanprobléma megoldásával kapcsolatban Osztolykán a szociális bérlakásrendszer mellett fontosnak tartotta a community foundation modelljét, azaz azt, hogy regionális alapon szerveződő, kisebb közösségek különféle módon segítsék a környékükön élő rászorulókat. Juhász Péter szerint napjainkban rengeteg ember feje felett lebeg a hajléktalanná válás veszélye, néha még neki is nehéz három gyerek mellett fizetni a két és fél szobás lakása rezsijét és bérleti díját. Juhász szintén a bérlakásrendszerben hisz, mivel szerinte tízszer annyi emberre való üres lakás van a fővárosban, ahány hajléktalan. Kunhalmi Ágnes szerint a bérlakások mellett egy szintig a közmunkaprogram is megoldás lehet, amelyet egyébként eredetileg az MSZP talált ki, „csak mi nem úgy tekintettünk rá, mint a munkaalapú társadalom alapjára”.
Lyukaszd ki a buborékot!
A Jobbik főpolgármester-jelöltje ezzel szemben kiemelte, hogy bár a rászorultak dolgozni akaró részét segíteni kell, létezik a hajléktalanoknak egy olyan kisebbsége, aki nem is akar visszailleszkedni a társadalomba, zavaró turisztikailag és a többségi társadalom számára, „az aluljárót illemhelyként használja”. Juhász erre azt válaszolta, hogy ha lesznek lakások, nem lesz aluljáróba vizelés sem, de akár több nyilvános vécét is lehetne építeni. Emellett visszakérdezett: „ha egy részeg jobbikos vizel vagy hány az aluljáróba, az nem probléma?” Osztolykán szerint súlyosan sztereotipizáló és káros felülről kijelenteni emberek csoportjáról, hogy nem akarnak a társadalomba beilleszkedni.
Staudt azt is felhozta, hogy valójában Kunhalmi hajléktalanok melletti kiállása sem hiteles, mikor párttársa, Tóth József XIII. kerületi polgármester nemrégiben kitiltotta őket kerületéből. (Staudt itt megemlítette, hogy az MSZP egyébként az MSZMP utódpártja, amire a szocialisták roma tagozatának a közönségben helyet foglaló képviselője közbekiabál, „ne beszéljen hülyeségeket, most a hajléktalanokról van szó”.) Kunhalmi erre azt válaszolta, hogy attól, hogy az MSZP-ben előfordultak ilyen elszigetelt esetek, ez még mindig nem ugyanaz, mint a kormány ideologikus szintre emelt szegényellenessége. Osztolykán Ágnes szerint azonban nem elfogadható, hogy egy magát baloldalinak nevező párt tagja olyan intézkedést tegyen, amely ugyanazt a társadalmi attitűdöt fejezi ki, ami a jobboldal hajléktalanpolitikájában is tükröződik: a bizonyos életszínvonal felett élő emberek „buborékot” építenek maguk köré, amibe nem fér bele, hogy szegény emberekkel is találkozzanak, ezért egyszerűen csak nem szeretnének hajléktalanokat maguk körül látni, kizárják őket környékükről. Osztolykán szerint a társadalmi szolidaritás fejlesztése éppen azért fontos, hogy ezt a hozzáállást legyőzzük, és valódi megoldásban gondolkodjunk.
Osztolykán szerint szomorú, hogy míg a szocialista kormányzatok idején legalább történtek gesztusok annak irányában, hogy az adott téma civil szakértőit is bevonják a társadalmi problémák kezelésébe, és voltak is megoldási javaslatok, addig ma a kormánytól független szakembereket teljesen kirekesztik a hatalmi döntésekből. Példaként az előbbire a befogadó falu programot hozta fel, amiről bár elismerte, hogy nem volt átütő, de legalább próbálkozásként értékelhető.
