A történet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) tavaly év végi megszüntetésével kezdődött. A Norvég Alapokat finanszírozó országok (Norvégia, Izland, Lichtenstein) sérelmezték, hogy a kormány nem egyeztetett velük arról, hogy az NFÜ-t követően kit képzelnek el ún. nemzeti kapcsolattartónak, amely magyar oldalról a szerződések megkötése, teljesülése és ellenőrzése ügyében illetékes. Azt pedig, hogy a szerepét ki akarják vinni a központi kormányzati körből (mint ahogy az a Magyar Közlönyből kiderült, a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. lett erre a szerepre kiszemelve), a megkötött szerződések megsértésének tekintették.

A kormány a Norvég Alapok legnagyobb finanszírozójának, a norvég államnak az elszántságát látva viharos ellentámadásba ment át. Áprilisban a norvég külügyminisztériumnak írt hivatalos levelében Lázár János nagy rössel nekiment a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA, a Norvég Alapok egyik támogatási programja a 12-ből) hazai pénzosztási gyakorlatának. Az államtitkár azt kifogásolta, hogy egy olyan magánszervezet (az Ökotárs Alapítvány) osztja Magyarországon a civil szférának az NCTA-támogatásokat, amely többszörös személyi összefonódáson keresztül az LMP-vel áll kapcsolatban. Lázár egyúttal azzal vádolta meg a norvégokat, hogy beavatkoznak a magyar belügyekbe.

Az Ökotárs és a norvégok is higgadtan reagáltak: elmondták, hogy a támogatásokat nem politikai alapon, hanem előre meghatározott célokra, pályázati úton osztják, az Ökotárs vezette konzorciumot is pályázaton keresztül választották ki, és hogy mindez a magyar és a norvég kormány egyetértésével történt – az Orbán-kormány részéről sem érkezett akkoriban semmilyen ellenvetés. Az Ökotárs elmagyarázta az állítólagos összefonódásokat, a norvégok pedig kifejezték, továbbra is megbíznak bennük. A nyomás azonban nem szűnt meg: Lázár helyettese, Csepreghy Nándor röviddel később szánalmas gittegyletnek nevezte az alapkezelőket, és azt követelte, hogy a civil pénzeket is az állam oszthassa.

Tényleg ez egy zöldmutyi?

Az LMP-s névsor legismertebb neve maga a társelnöké: Schiffer András a TASZ jogászaként vett részt az Ökotárs Alapítvány egyik projektjében, 2007-ben, amikor az LMP még nem is létezett. Foltányi Zsuzsa, az Ökotárs egyik alapítója 2010-ig volt tagja az LMP-nek, a 2009-es EP-listán egy messze nem befutó (20.) helyet ajánlott neki a párt. Móra Veronika ügyvezető az LMP civil delegáltja volt még a Nemzeti Civil Alapprogramba, ami azóta már megszűnt, illetve átalakult. Kaufer Virág pedig dolgozott ugyan pályázati értékelőként, de már csak azután, hogy kilépett az LMP-ből (nemcsak a frakcióból, hanem a pártból is). Az, hogy a szereplők között ismeretség van, sőt sok kérdésben elvi-szakmai egyetértés lehet, aligha csodálható, hiszen valamennyien a zöld mozgalmak környékén szocializálódtak – az Ökotárs Alapítvány a környezetvédelemmel, fenntartható fejlődéssel kapcsolatos projekteket kezeli az NCTA pályázati programok közül.

Felfüggesztéstől fenyegetésig

A norvégok nem engedtek, és látva, hogy a magyarok fütyülnek a nemzeti kapcsolattartóval kapcsolatos kifogásaikra, május 9-én felfüggesztették az alapok folyósítását. Lázár megkeresésére, hogy akkor függesszék fel a civil alapokét is, pedig azt válaszolták, hogy ott nem történt szerződésszegés, ezért nincs is rá szükség.

Május 21-én tovább nőtt a nyomás: Csepreghy ekkor jelentette be, hogy a kormány ráküldi a Kehit a pénzosztó civil szervezetekre (Ökotárs, Autonómia, Demnet, Kárpátok Alapítvány), mellyel kapcsolatban már az is kétségbe vonható, hogy a Kehinek egyáltalán van-e jogosultsága velük szemben eljárni, hiszen nem magyar költségvetési pénzt kezelnek. A Transparency International Magyarország kérésére vizsgálódó Székely László alapjogi biztos július végén azt állapította meg, hogy a Kehi nincs megnevezve ellenőrző hatóságként a norvég alapokkal kapcsolatos aktuális szerződésben, és a legkevesebb, hogy erről meg kellene kérdezni a norvég felet.

A Kehi vizsgálata mindenesetre május végén elkezdődött és nemcsak a pénzosztókat, hanem a kedvezményezett civil szervezeteket is érintette: a kormány azzal fenyített be, hogy akik nem együttműködőek, azoknak az adószámát is bevonhatják – lényegében megszüntethetik őket. Voltak, akik nem akarták beengedni a Kehi embereit, de azok is a honlapjukon nyilvánosságra hozták a működésükkel kapcsolatos adatokat, ugyanakkor a Kehi több esetben olyan információkat is kért, melyek harmadik személyre vonatkozó szenzitív adatok voltak.

Feljelentéstől feljelentésig

Június elején a Miniszterelnökség 9 nevet nyilvánosságra hozott abból az 50-60 fős gárdából, akik az alapkezelőknél pályázati értékeléssel foglalkoztak, és valaha volt közük az MSZP-hez vagy az LMP-hez. Mint ahogy az Index rámutatott, ugyanannyi erővel a Fideszhez köthető értékelőket is megnevezhettek volna, ám az ő nevüket elhallgatták. A döntnökök nevének nyilvánosságra hozatala miatt az Ökotárs feljelentette a Miniszterelnökséget.

Az alapkezelő ügyében egyébként már júliusban ügyészségi vizsgálat indult, mely feljelentés-kiegészítéssel folytatódott – erről először a Magyar Hírlap számolt be augusztus végén, miután hűtlen kezelés gyanújával, ismeretlen tettes ellen a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozást rendelt el. Az értesülést szeptember elején a Magyar Nemzet megerősítette.

Kiderült, egy kölcsönnyújtási gyakorlatot vizsgálnak, melynek során az egyik szervezet – nem nevezték meg, de az Ökotársról van szó – „csaknem százmillió forint kölcsönt adott tizenhét civil egyesületnek, illetve alapítványnak úgy, hogy a gyanú szerint erre nem volt engedélye”. A Kehi emiatt tett feljelentést jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, valamint kezdeményezett piacfelügyeleti eljárást a Magyar Nemzeti Banknál.

Mélységes aggodalomtól a nyílt felhívásig

A norvégok már júliusban jelezték, hogy "mélységes aggodalommal" töltik el őket a magyar hatóságok intézkedései a civil társadalom ellen, és hogy ezeket ellentétesnek tekintik a megkötött szerződésekkel. Emiatt Jeszenszky Géza oslói nagykövetet is berendelték, majd a magyarországi nagykövetük is tiltakozott Budapesten.

Miután a magyar hatóságok nyomása nem enyhült, a norvég kormány augusztus végén a nemzetközi nyilvánosság és az EU-országok előtt is feltárta a kormány civilekkel szembeni fellépését. Ehhez kapóra jött Orbán tusványosi beszéde, amely erőteljesen kritizálta a Nyugatot és felfestette egy illiberális Magyarország építésének lehetőségét.

Vidar Helgesen európai ügyekkel foglalkozó miniszter egy Financial Timesnak írt olvasói levelében írta, hogy Magyarországon ez az illiberális állam egy ideje épül – felsorolta, hogy 2010-es hatalomra kerülése óta a kormány lecserélte az igazságszolgáltatás vezetőit, múzeumok és színházak igazgatóit, szigorúbban ellenőrzi a sajtót, valamint megváltoztatta a választási rendszert – továbbá „támadást indított a civil szervezetek ellen”. Helgesen azt is kifogásolta, hogy egy olyan ország kormánya kérdőjelezi meg az EU értékeit, amely jelentős közösségi támogatásban részesül. Egy nappal később a miniszter azt is bejelentette, hogy a héten az összes tagállamot megkeresték, és arra biztatták az EU-t, fontoljon meg egy esetleges szankciót Magyarország ellen.

Azzal párhuzamosan, hogy az NCTA-t koordináló szervezeteket a kormány hatóságilag is elkezdte vegzálni, erős propagandát folytatott annak érdekében, hogy a nyilvánosság előtt bűnös, csaló szervezeteknek tűnjenek, melyek működése politikailag motivált, és amelyeket Nyugatról pénzelnek.