A közéleti szerepvállalásra nem a pártpolitizálás az egyetlen lehetőség: a civil aktivitás az utóbbi években többször a figyelem középpontjába került, gyakran eléggé ellentmondásos véleményeket kiváltva. Egyesek szerint a magyar civil szféra válságba került, mások viszont úgy látják, pont most kezd egyáltalán kialakulni. Miután előző cikkünkben azt vizsgáltuk, vezethet-e a pártokból való kiábrándultság új politikai erők megjelenéséhez, ezúttal civil szférával foglalkozó szakértőket kérdeztünk a társadalmi aktivizmus jövőjéről.

A hvg.hu-nak nyilatkozó szakértők abban egyetértettek, hogy a kormány magatartása az elmúlt 3-4 évben mindenképpen szűkítette a civilek mozgásterét, azonban elképzelhető, hogy ez lassan ellenhatást generál: a civilek kénytelenek a nyomásgyakorlás új, hatékonyabb módszereit kidolgozni, ráadásul az, hogy a "civilségnek" nagyobb a tétje, és hogy komoly ellenszélben kell dolgozni, javíthatja ennek a tevékenységnek a társadalmi megítélését. A szakértők szerint az utóbbi években elkezdődött egy új, bár egyelőre kisszámú, fiatal aktivista réteg kialakulása, azonban azzal kapcsolatban nincs egyetértés, hogy ők fogják-e megújítani a civil társadalmat. Az egyik nyilatkozó szerint inkább a régi szervezetekre lesz érdemes figyelni, akik úgy tűnik, tanultak az elmúlt négy évből, és keresik a kiutat a válságból.

Hatás-ellenhatás

„Ellentmondásos, de a Fidesz–KDNP-kormány alapjogokat szűkítő és a társadalmi párbeszéd intézményes csatornáit negligáló gyakorlata aktívabbá tették a civil társadalmat, miközben ráhatásuk a folyamatokra jelentősen szűkült” – fogalmazott Böcskei Balázs, az Idea Intézet szakértője és a Dinamo blog szerzője. Szerinte azonban a pártokból történő kiábrándulás nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek a politikai energiák a civil szféra felé csatornázódnak, igaz, az egyes civilek kormánykritikussága „az utóbbi években megemelte a civil szféra respektjét”.

Milla: jól indult, szomorú véget ért

Fülöp Máté

Kevésbé volt optimista Móra Veronika, a civil szervezeteket segítő Ökotárs Alapítvány igazgatója: szerinte a magyar civil szektor korábban viszonylag biztató ütemben fejlődött, az elmúlt három évben azonban valóban súlyos válságba került. „A rendszerváltás után dinamikusan fejlődött a magyarországi civil szféra, 2010 körül európai összehasonlításban nagyjából a középmezőnyhöz tartozott Magyarország. Azonban a civilek túlértékelték a saját erejüket, így sokként érte őket, amikor 2011 és 2012 között szembe kellett nézniük a saját korlátaikkal.” Ezt a szembenézést Móra Veronika szerint két tényező váltotta ki: egyrészt 2011-ben a felére csökkent a magyar államtól (közvetlenül az állami Civil Alaptól) felvehető támogatások mennyisége, ráadásul ugyanebben az évben felfüggesztették az európai uniós pályázatok kiírását is civil szervezetek számára. „Kiderült, hogy a civil szervezetek nagy része nehezen boldogul állami támogatások nélkül, mivel az általuk képviselt célközönséggel nincs olyan élő kapcsolatuk, hogy a szimpatizánsok vagy a tagság támogatásaiból fenn tudják magukat tartani.”

Hiányoznak a mecénások

A másik tényező a kormány magatartásában beállt változás volt: „2011 után sorra álltak le a különféle érdekegyesítő szervezetek, emellett kiderült, hogy a kormány teljesen figyelmen kívül hagyja a hagyományos érdekérvényesítési formákat, mint a nyílt leveleket, petíciókat, demonstrációkat. Emiatt a civileknek új módszereket kell találniuk, az útkeresés pedig a mai napig folyik” – mondta Móra Veronika. Szerinte a civil szervezetek hosszú ideje küszködnek erőforráshiánnyal: kifejezetten alacsony a taglétszámuk és a társadalmi beágyazottságuk, ráadásul Magyarországon nincs olyan „független, filantróp támogatói réteg”, amely az állami finanszírozás helyett biztosítaná tudná a szervezetek működési költségeit.

Böcskei szerint ennél régebbre is visszavezethető a civil szféra gyengesége, mint mondta, van egy még a Kádár-rendszerre visszanyúló általános magatartás, amelynek lényege a passzivitás, valamint az érdekérvényesítés egy másmilyen formája: az intézményes keretek (civil szervezetek) helyett személyes különalkuk, informális megegyezések kötése. „A citoyen-magatartás hiánya mellett a nagyobb politikai pártok felhúztak egy párhuzamos civil szférát is, amelyben egyes pártokhoz kötődő szervezeteket finanszíroztak, miközben számos, progresszívnak tekinthető szervezet lélegeztetőgépre került” – fogalmazott.

Meglepően független a civil szféra

A forráshiány ellenére Móra Veronika szerint a pártok egyelőre nem igazán tudták kooptálni a civil szervezeteket, és a civil szféra nagy része ma is ódzkodik bármiféle pártpolitizálásról. „A közhiedelemmel ellentétben nagyon kevés civil szervezet áll politikai befolyás alatt, többnyire csak olyanok, akik ezt nyíltan vállalják is. Nem lehet hitelt adni annak a kormánypárti érvelésnek, amely szerint a kormány politikája ellen tiltakozó civilek mögött titokban az ellenzéki pártok állnak. (Lázár János, a Miniszterelnökségért felelős államtitkár három hete számon kérte Norvégián, hogy miért bízza a Norvég Civil Alap támogatásainak elosztását egy olyan szervezetre (Ökotárs Alapítvány), amely az LMP-vel hozható kapcsolatba. Az ügy hátteréről többször is írtunk, többek között itt – a szerk.) Ez a védekezés egyébként nem is magyar sajátosság, sok országban az aktuális ellenzékkel azonosítják a hangosan tiltakozó civileket, de például a Greenpeace-t azzal is vádolták már, hogy a szénlobbi érdekeit képviseli, amikor az atomerőművek ellen tüntetett, viszont, amikor meg a szénbányászat ellen tiltakoztak, az atomlobbi szekértolóinak bélyegezték őket.”

Móra Veronika szerint ennél súlyosabb probléma, hogy a civil szervezetek nem elég kritikusak az aktuális kormánnyal szemben, hiszen anyagilag függenek tőlük. „Minden kormány a saját politikája kiszolgálójának látta a civil szektorban, és pár szervezet ehhez alkalmazkodott is” – mondta. Szerinte, bár sokkal többet hallunk a hangos, tiltakozásra hajlandó civilekről, a kormányokkal (kényszerűségből) együttműködő civil szervezetek vannak többségben. Utóbbira példaként említette a különböző szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket, akik túl nagy kockázatot vállalnának, ha konfrontálódnának a kormánnyal.

Böcskei szerint a kormány tudatosan visel háborút a civil szféra egyes részei ellen. „A kormányzati ideológiai spektruma a nem illeszkedőket is partvonalon tartja, akiket pedig a kormányzat nem tud kontrollálni (például a TASZ-t, amely nem fogad el támogatást pártoktól és az államtól, vagy, amelyek külföldi donációban részesülnek), azokat „kampányosítja”, azaz megpróbálja rátolni őket az ellenzékre, rossz hírbe hozni, a „Nyugat” fizetett szövetségesének beállítani őket” – fogalmazott.

Vízfejű a civil szféra is

„A civil protestmozgalom leginkább urbánus jelenség, az ilyen szervezetek nagy része Budapestre korlátozódik, vidéken szinte egyáltalán nincsenek jelen” – mondta Csongor Anna, az ELTE Közösségi és civil tanulmányok szakának szakigazgatója. Az elmúlt pár évben azonban már elindultak kísérletek érdekérvényesítő mozgalmak indítására a falvakban is, Csongor Anna példaként említette a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervező tevékenységét. Mint mondta, ezek a kezdeményezések egyelőre részsikereket értek el infrastruktúrafejlesztéssel, vagy antidiszkriminációval kapcsolatos ügyekben.

Ami a civil szektor esetleges megújulását illeti, Móra Veronika szerint egyelőre nem lehet kiemelni olyan szervezetet, amely új irányt mutathat a civil szférának. De egyes régi civil szervezetek „kezdik felismerni, hogy gond van”, és keresik a megoldást. „Emellett van egy új, aktív generáció, akik viszont nem nagyon tömörülnek szervezetekbe, inkább eseti aktivizmust folytatnak különböző ideológiák mentén.”

Békemenet: nagyon sikeres, nagyon ''civil''

Üveges Zsolt

Az ideológiák mentén szerveződő civilekkel kapcsolatban Móra Veronika megjegyezte, szerinte, bár vannak radikális hangok, ez egyelőre nem jelentős, a valódi tevékenység úgyis konkrét ügyek mentén zajlik, és a többi civilt nem riasztja el például a Város Mindenkié csoport radikalizmusa. Szerinte az tévút, ha egy szervezet "az egész társadalmat akarja megváltani, újabb és újabb ügyeket vállal fel, mert ez csak szétforgácsolódáshoz vezet”.

Csongor Anna szerint a hatékony szervezkedéshez leginkább pénz és szakértelem kell: „leghatékonyabban ma az olyan nonprofit szervezetek működnek, amelyek az önkéntes aktivisták mellett fizetett alkalmazottakkal is dolgoznak, és fedezni tudják a felmerülő infrastrukturális költségeket”. Emellett szerinte fontos, hogy a civilek az érdekérvényesítés olyan módszereit alkalmazzák, amelyek már ismertek és elfogadottak Magyarországon, mivel csak ilyenekkel lehet tömegeket az ügyük mellé állítani. „Nem feltétlenül érdemes külföldi protestmozgalmak akcióit leutánozni, ami külföldön bevált, az nem biztos, hogy nálunk is működne” – mondta. Szerinte ugyanez vonatkozik a szerveződési formára: a bázisdemokratikus szerveződés például feltételezi, hogy az embereknek nagyon sok szabadideje van, így az ilyen módon szerveződő mozgalmak viszonylag hamar elhalnak.

Új eszmék?

Böcskei szerint biztató jel, hogy a civil szférának van legalább olyan része, amely kifejezetten erősödik: a jogvédő és zöld szervezetek. „Az utóbbi években egyre dominánsabbak lettek a szociális szféra szervezetei, akik azon társadalmi csoportok hangját erősítik fel, akik nem jutnak el érdekeik intézményes vagy mediális megjelenítéséhez. Így pörögtek fel például a nők munkavállalása, illetve egyáltalán a speciális női problémákra fókuszáló szervezetek, akárcsak „kemény” társadalmi tényekre fókuszáló, úgymint hajléktalansággal foglalkozó szervezetek”. Szerinte további pozitívum, hogy az egyes posztmateriális értékek köré is már egy jól látható háló szerveződik, és ez jelentkezik a város tér humánusabbá tételében (zöld szervezetek) éppúgy, mint az identitásmozgalmak kérdését (pl.: melegek) szervezeti szinten kezelők esetében.

Böcskeivel szemben Csongor Anna egyelőre nem gondolja, hogy a civilek az elmúlt néhány évben bármilyen új, akár tömegek megmozdítására is alkalmas ideológiát hoztak volna be Magyarországra: a már említett új baloldali gondolatok szerinte nem is annyira újak. „Házfoglalások például a 90-es években voltak, és a szervezők eléggé hasonló társadalom- és rendszerkritikát fogalmaztak meg, mint amit az A Város Mindenkié-től, vagy a magyarországi Occupy-mozgalomtól hallhatunk mostanában. Emellett a társadalomban nem lett erősebb az ultrabaloldali eszmék elfogadottsága, a legjelentősebb civil szervezetek pedig eleve nem képviselnek semmilyen radikális eszmét” – mondta.