Félrevitte a nyilvánosságban a „rendpártiság” kifejezés a vitát arról, hogy az MSZP-nek miként kellene - elsősorban vidéken - megújítania a politikáját. Márpedig ezen múlik, hogy 2018-ban a szocialista párt vagy a Jobbik lesz-e a Fidesz kihívója, állítják többen az MSZP befolyásos politikusai közül. A tervezett politikai fordulatot érdekes módon a Fideszben is pozitívan látják.
„A balliberális értelmiségnek van egy olyan magja, akik, ha továbbra is meghatározó szerepet tudnak játszani az MSZP politikájában, esély sem nyílik arra, hogy alapvető kérdésekben valamilyen nemzeti minimum megszülessen. Régóta az első racionális lépés lenne a párt vezetésétől, ha tőlük ellépnének, és arra figyelnének, hogy vidéken hogyan fordultak el tőlük tömegesen a választóik a Jobbik felé”.
„Nem érdekel, hogy mit mond az értelmiség egy része. Jöjjenek le Borsodba, nézzék meg, hogy élnek itt az emberek, mire van szükségük. Hogy nekik az számít, kapnak-e esetleg valakitől egy liter étolajat, meg öt kiló lisztet, amivel pár napig ki tudják húzni. Ha ezekkel az emberekkel nem tudjuk elhitetni, hogy nem a Jobbik a megoldás, akkor vége, ne is csináljuk tovább, mert nem érdemes”.
„Be kell vallanom, naiv voltam, de amikor egy kampánykörúton Észak-Magyarországon egyszer csak azon kapom magam, hogy egy csomó nyomorban élő ember ül velem szemben (mellesleg a nagy részüknek már a latin szappanoperákban hallható keresztneve van), és egy 12 éves kislány ugyanakkor arról beszél, hogy neki az a legnehezebb az iskolába járásban, hogy amikor reggel hétkor felkel, rajta kívül még mindenki alszik a családban, mert senki nem dolgozik, viszont hajnali fél háromig tévéztek, akkor elgondolkodtam, értjük-e mi ezt az országot, és kell-e azt mondani a közmunkára, hogy megalázó”.
A fenti három mondat nagyjából ugyanarról szól, de van köztük egy kakukktojás: az egyik egy ismert fideszes képviselőtől származik. A másik kettő viszont befolyásos szocialista politikusoktól.
A vártnál rosszabb választási eredmény elemzése már megkezdődött a szocialista pártban, de az általános hangulatot valószínűleg jól kifejezik a fenti idézetek. A párt vezetése információink szerint ettől függetlennek tartja a „baloldali rendpártisággal" kapcsolatban a nyilvánosságban kialakult vitát, amit egy MSZP-s vezető szerint „elsősorban sértett emberek próbálnak gerjeszteni”. Az MSZP vezető politikusai azóta már számos interjúban, megszólalásban próbálták helyre tenni, mit kell érteni e kifejezésen, és legszívesebben el is felejtenék, hogy ilyesmi szó szerint elhangzott. Miközben a pártban tapasztalataink szerint nagyjából konszenzus van arról, hogy ha a kistelepüléseken, ahol a Jobbik is sok szavazatot vitt el, újra meg akarnak erősödni, mégiscsak valami ilyesmire van szükség.
Mint megírtuk, a választás utáni első sokk hatása alatt egy budapesti párttanácson volt olyan is, aki felvetette: a Jobbikhoz hasonlóan miért nem vetheti fel akár az MSZP is a halálbüntetés visszaállításának kérdését. Egy szocialista politikus is arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy egy lakossági fórumon Tiszavasváriban olyan szimpatizánsok vetették fel nekik a romák kitelepítését a városból, vagy éppen a halálbüntetés visszaállítását, akik folyamatosan a szocialistákra szavaztak. (A Jobbik-irányította városban egyébként a Fidesz nyert, és a "kormányváltók" is megelőzték a radikálisokat, ennek ellenére, mint korábbi riportunkból kiderült, a cigánytelepen olyan harmadik világbeli állapotok uralkodnak, hogy volt, aki egy fél kiló kenyér áráért is „bérszavazott” volna.)
Számokba fojtva
A vereség okainak elemzése így információink szerint két vonalon indult meg. Egyrészt minden választókörzet minden szavazókörének eredményét megnézik majd. "Nyilván számos helyen meglepően rosszul szerepeltünk, de vannak azért olyanok is, ahol pedig meglepően jól”, mondta erről egy pártvezető. (Hogy ez mennyire nem tanulság nélküli, arra jó példa egy dunántúli fideszes polgármester véleménye, a politikus ugyanis arról beszélt a hvg.hu-nak, bár a településen az országos átlaghoz képest gyengén szerepelt a Jobbik, volt pár, jellemzően „problémás családokkal küszködő” lakótelepi szavazókörzet, ahol a radikális párt sokkal több szavazatot kapott.)
A másik vonal, a „matekon túli”, elsősorban szociológiai megközelítésű vizsgálat. Nagyon leegyszerűsítve arra keresik a választ, hogyan alakulhatott ki olyan társadalmi hangulat, amiben „Simicska Lajos szétlophatja az országot, ez a kutyát nem érdekli, minket pedig tönkre vág a Simon-ügy”. Hogy ezen a téren (is) mennyire nem sikerült megragadnia az úgynevezett kormányváltóknak a szavazói atmoszférát, azt jól jelzi két, a kampányban számos lakossági fórumon részt vett, országosan ismert szocialista képviselő esete is. Egyikük arról beszélt, a „Paks miatt orosz gyarmat leszünk!”-típusú szlogenekre még a szimpatizánsaik is úgy reagáltak, hogy „miért baj, ha az oroszokkal jóban vagyunk, régen is megvették a szovjetek a magyar konzerveket, meg a szabolcsi léalmát, azzal sem volt semmi gond”. Másikuk azt mondta, megdöbbent, amikor egy fiatalember, akinek magánnyugdíjpénztári megtakarításának állami lenyúlásáról beszélt, csak annyit mondott: „ez engem nem érdekel, abból a pénzből úgysem láttam volna soha semmit, de az a 46 ezer forint hozam, amit utána átutaltak, nagyon jól jött, amikor a gyerekem megszületett”.
Tapasztalataink szerint így a pártban nagyjából belső irányvonalaktól függetlenül úgy látják: a „rendpártiság” mellőzésével, de mégis csak abba az irányba kell politizálni, ami a vidéki, rossz körülmények között élő választókat helyezi az MSZP politikájának fókuszába. „Nekik pedig rend és biztonság kell, mindegy kitől. Ha csak a Jobbiktól látnak erre esélyt, akkor rájuk fognak szavazni. De akkor onnantól 2018-ban a Fidesz is nagyon aggódhat, mert akkor négy év múlva jobbikos lesz az ország miniszterelnöke” – mondta egy egyéniben mandátumhoz jutott szocialista. Érdekes, hogy még egy egyébként egyetemen tanító, a baloldali értelmiség tagjaival kifejezetten jó viszonyt ápoló MSZP-s is arról beszélt a hvg.hu-nak ezzel kapcsolatban: nem szabad, hogy a kritikák okozta nyomás miatt eltérjenek ettől a stratégiai céltól.
„Vannak bizonyos alapértékek, amiket nem lehet eldobni, lecserélni, hanem meg kell értük harcolni. És ha ezeknek az elveknek nincs többsége a társadalomban, akkor mi csinálunk valamit rosszul, nem magyaráztuk, értettük meg, hogy ez vagy az az út miért járhatatlan” – mondta éppen a halálbüntetés felmerüléséről a hvg.hu-nak adott interjújában Mesterházy Attila. A párt így arra készül, hogy a helyhatósági választásokra minél több kistelepülési szavazót győzzenek meg arról: nem a Jobbik által kínált „rend” a nyerő. (Az EP-választások ebből a szempontból nyilván kevesebb jelentőséggel bírnak.)
„Ott a sok védtelen kis öreg, aki azt várja, mondja már neki valaki, hogy nem fogják elvinni a tyúkját. Arra nem válaszolt az MSZP, hogy a biztonság, a közbiztonság ideológiai szinten is fontos. Pintér kijelentette, hogy itt aztán két héten belül rend lesz. És mi nem rezonáltunk, hogy nemhogy négy éven belül nem lett rend, hanem még nagyobb gáz van. Nem volt erős mondásunk, a Jobbiknak bezzeg igen” – mondta éppen a párt EP listavezetője, Szanyi Tibor az Indexnek. A baloldali értelmiség kritikája ebből a szempontból a következő időszakban másodlagos lesz.
