Magyarországon nagyon sok zártkert, kisebb-nagyobb vityilló van nadrágszíjtelkeken. Földjogilag ezek hasonló besorolásúak, mint a termőföld. És bár a földforgalmi törvényben nincs kikötve, hogy vevő csak az lehet, aki életvitelszerűen ennek műveléséből él, az értékesítést olyan adminisztrációs akadályok nehezítik, hogy a földforgalmi törvény teljes körű hatályba lépésével akár fél évig is eltarthat majd egy átíratási procedúra. Összességében több mint kétszázezer hektár forgalomképességéről van szó..
A szegedi kiskertek száma meghaladja a hatezret, az esetek döntő részében 600-850 négyzetméteres telkekről van szó. A kiskertekre engedélyezett 3 százalékos beépíthetőségi határérték alapján az ezekre felhúzott felépítmények nem lehetnének nagyobbak, mint 25-30 négyzetméter, ám ezt a tulajdonosok legalább fele rég túllépte. Ráadásul a kiskertesek jelentős része ma már életvitelszerűen lakik a parcelláján, sokan a panellakások horribilis rezsije elől menekültek a kiskerti létbe.
Bár már több mint egy éve küzdenek az érintettek, hogy az önkormányzat a házak kényszervisszabontása helyett engedélyezze számukra a legalább 5 százalékos beépíthetőséget, nem jutottak dűlőre. Tavaly nyáron Szegeden megalakult a Családok a Kiskertekért Egyesület, amely jelenleg 550 tagot számlál. Tagjai több fórumot is tartottak, ahova elhívták a helyi politikusokat is. Mostanáig csupán azt érték el, hogy felmérést készítenek a kiskertekben élőkről és a területekről. A bontások végrehajtását egyelőre úgy sikerült az egyesületnek megakadályoznia, hogy fellebbezést írtak az eljáró építéshatóságnak, amely menet közben változott is (a városi hivataltól átkerült a kormányhivatalhoz, de a folyamatban levő ügyek egyelőre maradtak a korábban eljáró hivatalnál).
Már eladni se egyszerű
Aki szabadulna kiskertjétől, annak sem egyszerű. Ha végre vevőt is talál a telkére, ugyanazt a hónapokig tartó procedúrát kell lefolytatnia, mintha szántóföldet adna el, legalábbis erre utalnak a földforgalmi törvény minden elemében májustól érvényes jogszabályai. A törvény szerint minden, földművelésre alkalmas terület földjogi szempontból termőföldnek számít, ez alól a zártkert sem kivétel. Így, aki városon kívüli kiskertet adna el vagy venne, hosszas procedúrára számíthat, sőt, május elseje után már a helyi földbizottságoknak is jóvá kell hagyniuk az adásvételt, amely akár meg is vétózhatja azt. Már ha időben megalakul.
A földforgalmi törvény március elsején hatályba lépett rendelkezései elővásárlási joggal ruháztak fel egy csomó szereplőt: így az eladásra kínált kiskertre bejelentkezhet az állam, az önkormányzat, amennyiben a területet közérdek szerint használná fel, valamint a szomszéd is. Az eladást úgy lehet lebonyolítani, ha az eladó beszerzi a földhivatalnál a szükséges biztonsági papírokat (vízjellel, vegyi védelemmel, pelyhezőkkel ellátva, amelyen különböző, az okmány céljait tartalmazó feliratok is megtalálhatók). A négy példányban megírt szerződések közül azt, amelyik biztonsági „alkatrészekkel” rendelkezik, el kell küldeni a jegyzőhöz, aki hivatalból kifüggeszti a dokumentumot 60 napra, hátha valaki élne elővásárlási jogával.
A kifüggesztést követően, tehát két hónap elteltével, a szerződést el kell küldeni a még fel sem állt illetékes szakigazgatási hivatalhoz, majd ezt követően hivatott az egyelőre még meg sem alakult helyi földbizottság megvizsgálni, hogy nem illetéktelen kezekbe kerül-e a zárkert. A Délmagyarország a minap részletesen tárgyalt egy eladási ügyet, melynek kapcsán egy helyi ügyvéd elmondta: a procedúra akár fél évig is eltarthat.
Biztosan tévedésből maradt a törvényben
Sándor János, a Családok a Kiskertekért Egyesület vezetője szerint a földforgalmi törvény a kertekre is vonatkozik (a zártkert fogalma már 1992-ben kikerült a meghatározások közül, s csupán a kert elnevezés maradt a jogszabályokban), így a kiskert tulajdonosoknak is eszerint kell eljárniuk az ingatlanaik értékesítése során. A szegedi kiskertesek nem hagynák annyiban, és mivel a probléma nem csupán őket érinti, ezért keresi azokat a civil szervezeteket, amelyekkel összefogva felléphetnének az ellen, hogy egy kalap alá vegyék őket a földbirtokosokkal, pedig földalapú támogatást nem is kapnak.
A törvényalkotó arról már gondoskodott, magyarázta a hvg.hu-nak Kertész József, a Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke, hogy a vásárló személyére vonatkozó megszorítások (csak földműves vásárolhat földet) ne vonatkozzanak a kiskertekre, miután ez a korlátozás már csak az egy hektár feletti területek értékesítésénél érvényesek. A törvény biztonsági eljárásai, melyek az illetéktelenek földszerzését hivatottak megakadályozni, azonban kötelező érvényűek a kiskert tulajdonosokra is. Az ügyvédi kamara elnöke abban bízik, hogy a minisztérium, amennyiben értesül a problémáról, kiad majd egy állásfoglalást, amely rendezi ezt a kérdést.
Nem lát lehetőséget a kiskertek törvényből kiemelésére Papp Bálint, a Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai főosztály vezetője. Több mint 200 ezer hektárnyi területről van szó, s jóllehet ezek jelentős része valóban 700-800 négyzetméteres zártkert, de a főosztályvezető szerint ennél nagyobbak is vannak, ráadásul van lehetőség az összevonásukra is. Papp szerint a zártkert valójában így már csak az ingatlannyilvántartásban szerepel, földjogi szempontból – függetlenül attól, hogy kül- vagy belterületen található – csak földnek számít. Ha nem került volna szabályozás alá ezeknek az ingatlanoknak az adásvétele, akkor „megindult volna a földszerzés a 200 ezer hektár irányába. Majd belerázódunk” – tette hozzá Papp Bálint.
| Az állatorvosi ló |
Szűcs Norbert épphogy megúszta kiskertes háza lebontását. Tíz évvel ezelőtt vásárolta baktói kiskertjét, amelyen egy düledező ház állt. Szabályos engedélyeket szerezve azt lebontotta, s a telken mélyebben, az utcafronttól távolabb megépítette kis házikóját, amely meghaladta az akkoriban hatályosan engedélyezett beépíthetőséget. Közben sok dolog változott, például tervezett lakóövezeti minősítést kapott a terület, így akár 15 százalékig is beépíthetővé vált a telek. Innentől kezdve a hatóság problémája az lett, hogy az épület távolsága az utcától több, mint az előírásban szereplő 5 méter.
Ezért arra kötelezték a tulajdonost, hogy építsen annyit a házához, hogy pont 5 méterre legyen az utcafronttól a távolsága. Igen ám, de Szűcs Norbertnek ahhoz, hogy teljesíteni tudja a hatóság kérését, most legalább még egyszer akkora területtel kellene növelnie a házat, amekkora most, erre viszont nincs pénze. Ezért most arról küldött Szűcsnek a hivatal értesítést, hogy állítsa vissza az eredeti állapotot, tehát a 10 évvel ezelőtt engedélyezett 3 százalékos beépíthetőségnek feleljen meg az ott levő ház. Vagy épít, vagy bont. Ilyen helyzetben vevőt se nagyon talál. De ha mégis, ott a földforgalmi törvény adásvételt korlátozó rendelkezése. |
