Nemrég Bán Róbert, a budapesti Piarista Gimnázium történelemtanára a Facebookon tett közzé egy levelet, amivel Jobbik-szimpatizáns egykori diákjaira próbált hatni. Bán szerint egyre több fiatal fordul a párthoz, mert az a többivel szemben „még nem járatta le magát”, de szerinte az, aki a Jobbikot választja, egyben a párt szélsőséges, antidemokratikus eszméire is szavaz. A bejegyzéséhez érkezett hozzászólásokból kitűnik, hogy a fiatalok nemcsak a politikából, hanem a demokráciából is kiábrándultak, és készek az „ennél rosszabb csak nem lehet” hozzáállásból kiindulva a Jobbikra szavazni.

Ezt megelőzően tavaly szeptemberben kapott nyilvánosságot egy interjú, melyet a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) történelemtanára készített egy exjobbikos diákjával. Ebben az azóta kiábrándult fiú részletesen mesélt arról, hogy Trianon és a revíziós politika témája a 8-9. osztály környékén kezdte foglalkoztatni. Ő a Jobbik iránti szimpátiáját „meg nem felelési vággyal”, biztonság- és szabadságkereséssel, egyfajta lázadással és stabil világkép hiányával magyarázta.

A hvg.hu megkeresett több budapesti és vidéki középiskolai történelemtanárt, hogy mondják el, diákjaik körében mennyire terjedt el a szélsőséges gondolkodás, mennyire magyarázható ez a Jobbik erősödésével, és történelemtanárként milyen feladatot látnak ezzel kapcsolatban.

Nem zárják ki maguk közül

„A klasszikusan szélsőjobboldali megnyilvánulásokat, például a holokauszttagadást a diákok – legalábbis nyíltan – nem vállalják fel, mert tudják, hogy ezt nem tehetik meg. De a gyerekek nem zárják ki maguk közül azt, aki előítéletesen gondolkozik” – mondta Boronkai Szabolcs, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium történelemtanára, aki szerint a főváros egyik elitiskolájának a tanulói sem mentesek a cigányellenességtől.

Boronkai szerinte a diákjai úgy gondolják, nem előítéletesek, mert a tapasztalataikra alapozzák a véleményüket. „Arról nem lehet vitatkozni, ha cigányok ellopták a Blahán valamelyikük mobilját. Ott bicsaklik meg a logikájuk, amikor az egész csoportra vonatkoztatják azt, amit 2-3 ember követett el ellenük. Én minden órán megpróbálok rámutatni, hogy nincsenek egyszerű csoportok, de mivel egyébként is csoportokban gondolkodunk, nehéz nekik ezt a gondolkodási akadályt átugrani, érvelt Boronkai, hozzátéve, hogy keveseknek is sikerül.

Toleránsak, ha nem cigányokról van szó

A hvg.hu által megkérdezett középiskolai történelemtanároknak meglehetősen vegyes tapasztalataik vannak arról, mennyire erősödött a kisebbségellenesség, a kirekesztő attitűd, és mennyire gondolkodnak előítéletesen a középiskolás fiatalok.

Miklósi László beszéde a Szabad Oktatásért rendzett demonstráción 2014. január 25-én

Fülöp Máté

Jolánkai Máté, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium történelemtanára szerint a kérdés összetettebb annál, hogy azt le lehessen írni a „szélsőjobboldal egyenlő antiszemitizmus és kirekesztő viselkedés, mindez egyenlő Jobbik” egyenlettel. „Az agresszió, az önfelmentés, a külső felelősök keresése egyéni és társadalmi szinten is jellemző tünet válságok esetén. A magyar társadalom jelenlegi válságának mélyülésével arányában a szélsőséges eszmék is némileg erősödnek, de drámai előretörésről nem beszélhetünk” – mondta.

Egy neve elhallgatását kérő, amúgy etikát is tanító budapesti gimnáziumi tanár szerint a diákok egyre toleránsabbak, de „bármelyik más kisebbséggel szemben jóval inkább, mint a cigánysággal szemben”.

Már az általánosban is

Ennél jóval súlyosabbnak látja a helyzetet Dobos László, a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképző Iskola történelemtanára, aki szerint mióta a közbeszédben is aktívan forog ez a téma, a gyerekek sokkal bátrabban kinyilvánítják szélsőséges nézeteiket, tehát már az eltitkolás, az elhallgatás sincs feltétlenül meg.

Hasonló tapasztalatai vannak Miklósi Lászlónak, a Történelemtanárok Egylete elnökének is, aki szerint egyes esetekben már általános iskolai tanítványai között is érzékelhető a kisebbségekkel szembeni ellenszenv, ami nem kizárólag a cigányokkal vagy zsidókkal, hanem más kisebbséggel szemben is megjelenik.

Jolánkai szerint a fiatalok számára a hagyományos ellenpólusok közti határvonalak kezdenek elmosódni: tapasztalata szerint sok fiatal hezitál a Jobbik és az LMP, valamint a Jobbik és a baloldal között. Bár szerinte ez nagyrészt a tájékozatlanságból fakad, mégis érdekes, mennyire kétesélyes, hogy végül melyik politikai oldal nyeri meg magának a fiatalokat.

A tanárok elhessegetik maguktól

A vegyes tapasztalatok összefügghetnek azzal is, hogy mind a diákok, mind a tanárok sok esetben kerülik az ilyen ügyekben a konfrontációt. A tanárok elhessegetik maguktól ezeket a kényes témákat, mondván, ez politikai kérdés, és az iskolában ne politizáljunk. „Ha mégis van valamiféle fellépés, gyakran ott is az a törekvés, hogy tudjuk le az egészet valami egyszerű ellenállítással” – mondta Boronkai.

Arra a kérdésre, hogy mit tehetnek a tanárok egyes eszmék terjedése ellen, Jolánkai Máté, a Körösi Csoma Gimnázium tanára úgy válaszolt, hogy egy pedagógusnak egy demokratikus társadalomban minden eszmével kapcsolatban egyenlő mértékben van feladata. „Mégpedig az, hogy minél pontosabb tájékoztatást nyújtson mibenlétükről” – mondta.

Fülöp Máté

Bár a középiskolásoknál a „Ki hat a gyerekre?” ötös skáláján a család és az iskola az utolsó helyeken áll az internet, a tévé, és a kortárs csoportok után, Miklósi szerint ez nem jelenti azt, hogy az iskolának ne lenne dolga a jelenséggel. „Abszolút a mi felelősségünk, hogy a rendelkezésünkre álló keretek között csinálunk-e valamit” – mondta a hvg.hu-nak Miklósi.

Kellenek sikersztorik

„Meghallja-e a tanár, ha zsidóznak vagy cigányoznak a folyosón? Megszólal, vagy kikerüli a témát, ha egy diák szélsőséges megnyilvánulásokat tesz?” – Miklósi László meggyőződése, hogy minderre reagálni a pedagógusok feladatai közé tartozik, ami ugyanakkor közel sem egyszerű. Egyrészt félhet, hogy gondja lehet belőle, hiszen az adott közegben erről mindenkinek – a település polgármesterétől kezdve az iskolaigazgatón át a szülőkig – van véleménye. Másrészt a tanároknak idejük sincs igazán egy ilyen fellépés metodológiájának a végiggondolására.

Miklósi szerint szükséges, hogy a múltismeret tanításakor a békés együttélés is jelenjen meg, de az együttélés során megjelenő konfliktusokat se titkoljuk el. Ha ismernék a diákok, hogy milyen szerepe volt a kisebbségeknek a társadalomban, például a „megyek a zsidóhoz” kifejezés annyit jelentett, megyek a boltba, vagy hogy a budapesti klasszicista épületek nagy részét szlovák munkások építették, akkor mindez reálisabbá tenné a történelmi képüket, s hozzájárulhatna a toleranciára neveléshez, mondta.

A Történelemtanárok Egylete elnöke szerint ugyanakkor soktényezős folyamatnak kellene elindulnia, amiben mindenkinek megvan a feladata. A médiának nem kizárólag drámát, hanem esetenként sikersztorikat is be kellene mutatni, miközben több rokonszenves roma műsorvezetőnek kellene képernyőn lenni. Emellett a fiatalok körében referenciaszemélyként elfogadott sportolóknak, zenészeknek, színészeknek kellene elmondaniuk a véleményüket, hogy miért tartják tarthatatlannak, ha valakit nemzetiségi hovatartozása miatt lekezelnek.