Hogyan él tovább a hírességeket kifigurázó, obszcén montázsokat gyártó vicclapok hagyománya a hazai internetes politikai kultúrában? Demagógia, uszítás, disznó viccek, agyzsibbasztó szellemtelenség és harsányság minden mennyiségben – a kampány idején különösen megnövekedett mennyiségben. ''Mindennekalja'' mémek és társaik.
Az, hogy a mémek korát éljük, természetesen a politikát sem hagyta érintetlenül: ma már talán nincs is olyan hírportál, amely ne hozná le az aktuális fő hírekre reflektáló, a közösségi oldalakon kisebb-nagyobb karriert befutó mémeket. Sőt, nemrégiben még a közrádió is reagált a jelenségre a maga módján.
Megvannak a szcéna kanonizált sztárjai és szellemesebb képviselői, de a grassroots-ot alapvetően a demagóg szlogenek és a harsány trash közös, mély mocsara jelenti.
Felébreszteni az embereket
„Google-ba beírod például, hogy Orbán Viktor, aztán rámész a képekre, kidob egy csomót, lehúzod asztalra és már szerkesztheted is” – magyarázza el nekünk alkotási módszerét Domb Futo, a hazai trash-mémgyártás jelenleg talán legradikálisabb alakja. Futo napi egy-két, végletekig bárdolatlan képaláírásával és montázsával természetesen a Jobbik szekerét kívánja tolni, célja, hogy „felébressze az embereket” és ellensúlyozza a „zsidó média hazugságait”.
A hasonló mémek alkotói általában beazonosíthatatlanok vagy nehezen elérhetők, Futo azonban szélsőségességéhez képest meglepő nyíltsággal válaszolt (álprofillal feltett) kérdéseinkre: kiderült róla, hogy 40 éves, munkanélküli és Szegeden él. A Jobbikhoz formálisan nincs köze, a párt politikájáról egyébként az a véleménye, hogy így is túl sokat mondanak ki nyíltan, előbb hatalomra kellene jutni, és utána tenni a nemkívánatos csoportok ellen. Emiatt előnyösebbnek is tartja a párt újabb, „puhább” imidzsének ravaszságát.
Képein leglecsupaszítottabb formájában kulminál mindaz, amit a kuruc.info kiengedett a palackból: 100 százalék nyíltság, 0 százalék árnyaltság, dettó rasszizmus, antiszemtizmus. Csakis nagykorúaknak és erős gyomrúaknak, olyannyira, hogy nem is találtunk a képgalériánkba leközölhető szintűt tőle.
Fidesz-mémek: A központosítás diadala
A szélsőjobboldal mémgyárosait általában véve is a kisebb oldalak, csoportok, illetve az egyszemélyes, álneves profilok jellemzik, amelyek gyakran megjelentetik műveiket egymás, illetve különféle nemhivatalos és regionális Jobbik-oldalak üzenőfalán is. Amikor a Jobbik tavaly ősszel elkezdte „barátságosabb” kommunikációra építő újrabrandelését, a baráti közösségek oldalain kritikaként rögtön megjelent a szökdelő kismacska, mint az elpuhuló Jobbik totemállata.
A fideszes tábor úgy tűnik, a mémtrash terén is központosítottabb és szervezettebb: az itt-ott fellelhető gyurcsányozós-bajnaizós-simonozós képmontázsok általában közös forrásra, az ELÉG nevű Facebook-oldalra vezethetők vissza. Az itt szereplő mémek névtelenül jelennek meg, a lap adminisztrátora kérdésünkre csak annyit árult el, hogy az oldalt „a baloldal hazugságait nehezen viselő” civilek készítik. Ezt a képet kissé árnyalja, hogy a kezdeményezés indulását a létrehozás után egy nappal Deutsch Tamás jelentette be, egyben felhívva a nemzetet arra, hogy „legalább egymillióan” lájkolják az oldalt.
Ha ezt az ambiciózus célt nem is sikerült elérni, több mint ötvenezer kedvelőjével valószínűleg így is ez a legnépszerűbb hazai politikai mémgyűjtő oldal, amelynek nagyobb részét a baloldal aktuális lopásain-csalásain gúnyolódó montázsok teszik ki. Emellett feltűnnek a kormánypárti médiumok általában ugyanezen a témákat tárgyaló cikkei, valamint a Fidesz hivatalos oldalának megosztásai is. A jelek arra mutatnak, hogy a képeket sok különböző lelkes népművész küldi be nekik: akinek sikerül ide submittolnia mondjuk, egy nőnek maszkírozott Gyurcsány Ferencet, az több száz, esetleg több mint ezer lájkra és egyetértő kommentre számíthat.
Idősebbek is elkezdhetik
A baloldal legnépszerűbb hasonló orgánuma a 12 ezer lájkot gyűjtő Kormánybuktató demonstráció. De viszonylag erősnek mondható a Ha Orbán marad, én megyek és a korábban sikeresebb, többször törölt, majd újraindult Orbán lapjáról kitiltottak társasága című oldal. Az ezek mögött álló személyek magukat civilnek mondják. Nekünk például 29 éves programozó nyilatkozott, aki egyedül visz egy teljes mémgyárat. Szerinte az ELÉG című oldalt az övével ellentétben „tuti többen szerkesztik”, de mindazonáltal egységes, profi munka, amiért „száz százalék, hogy valaki pénzt kap”.
A baloldali mémgyűjtőkön szereplő mémek nagy részét szintén a közönség küldi be, köztük többen, név szerint ismert visszatérő szereplők. Az egyik leglelkesebb például egy biztonságtechnikai cég 65 éves igazgatója, aki egyben lelkes DK-aktivista.
Feltehetően nem jelent semmilyen általános reprezentációt, de tény, hogy az általunk beazonosított baloldali mémkészítők között túlsúlyban vannak az idősebbek, akiknek az alkotásait némileg áthatja az internettel mint új technológiával kapcsolatos naiv izgalom. (De persze az is lehet, hogy a fiatalabbak magától értetődőnek tekintik az internet nyújtotta anonimitást.) A baloldali mémgyűjtőkön a nyíltan vállalt pártkötődés jóval ritkább, ami szintén következhet abból, hogy itt nincs olyan Hazafias Népfront típusú konstrukció, mint amilyen a jobboldalon szinte mindent lefedő Fidesz. És mintha az obszcén harsányság sem érné el a kormányzó párti, nem beszélve a Jobbik-oldalak üzemi hőfokát.
