Bár egyes szakértők szerint lenne ésszerűbb, hasznosabb és gazdaságosabb megoldás is, ami jobban segítené a dunai árvízvédelmet, a tervezett római mobilgát minden civil tiltakozás és szakmai felvetés ellenére láthatóan sínen van. A folyamatot a gát ellenzői szerint jogsértések sora kíséri, melyek eddig kevés nyilvánosságot kaptak. Ezekről szól a Vendégszerzők a városról-sorozat legújabb része.
A harmadik kerület lakói január közepén immár "harmadik alkalommal kaptak szórólapot a Római-partra tervezett mobilgát-beruházást támogató, többségében az ártéri ingatlantulajdonosokat tömörítő Római Partért Egyesülettől. Mint írják, felháborítja őket a Maradjanak a FÁK a Rómain civil csoportosulástól eredő „lelketlen, rosszindulatú, demagóg vélemény befolyásolás” (sic).
A Római Partért Egyesület kőkemény marketingkampányt folytat a part „rendezéséért”, amelynek egyetlen lehetséges módja szerintük egy part mentén épített mobilgát lenne. Az Egyesületnek minden bizonnyal már nem sokáig kell aggódnia a mobilgát tervét elvető szakma és az alternatív megoldásokat javasló civil szakértők miatt, a beruházás előkészítése ugyanis a szinte minden egyes pontján megjelenő jogszerűtlenségek ellenére sínen van.
| Római mobilgát: előzmények |
A hvg.hu december végén közölt összefoglaló írást a Római-part rendezése és a tervezett mobilgát körüli hercehurcáról. A cikk összefoglalja a tervvel kapcsolatos főbb szakmai ellenérveket, és röviden szól az alternatív javaslatokról, amelyeket a civil szervezeteket – többek közt a Védegyletet, a VaLyót, és a Rómaifürdő Telepegyesületet – tömörítő Maradjanak a FÁK a Rómain csoport több fórumon is megjelentetett, illetve mind a mai napig próbál eljuttatni a döntéshozókhoz. A téma részletes összefoglalója olvasható az Építészfórumon; az átlátszó.hu pedig ízekre szedte mind a koncepciót, mind pedig a Római Partért Egyesületet és a mögött álló érdekeltségeket. |
A civil szakértők folyamatosan kommunikálják a part menti mobilgáttal kapcsolatos technikai és környezetvédelmi aggályokat, és az alternatív – gazdaságosabb, ésszerűbb, és a jogszabályoknak is megfelelő – megoldásokat. Mivel ezek az írások széles körben elérhetők, az alábbiakban szorítkozzunk a folyamatban sorozatosan jelentkező jogi visszásságokra.
Jogi bökkenő 1: közpénz, magánhaszon
Bár az alternatív megoldásokat kidolgozó civil csoport a kivágásra szánt vízparti fákat emelte nevébe, a beruházási terv legsúlyosabb hibája szerintük az, hogy a költségvetési csalás jogi kategóriáját közelíti, azaz közpénzen valósít meg olyan milliárdos nagyságrendű beruházást, amely elsősorban magánszereplők számára keletkeztet komoly anyagi hasznot.
Az érvényben lévő kerületrendezési tervek és a Fővárosi Árvízvédelmi Terv szerint ugyanis a környék árvízvédelmi fővonala a parttól 150-200 méterre fekvő Királyok útja-Nánási út vonala – árvízvédelmi szempontból tehát a kerület, illetve a Főváros kötelessége lenne az itteni leromlott állapotú földgát megerősítése és fejlesztése.
A tavaly nyár óta valamennyi Duna-parti terület rendezéséért felelő Főváros azonban a fő védvonal megerősítése helyett közel 5 milliárd forintnyi közpénzt kíván fordítani a parti hullámtér árvízvédelmére, amellyel elsősorban magánszereplők ingatlanpiaci érdekeit szolgálja, miközben a Fővárosi Csatornázási Művek évek óta sürgeti a több szempontból is hiányos elsőrendű árvízvédelmi vonal megerősítését.
Az árterületen élő több tízezer ember védelmét szolgáló Nánási úti védvonal megerősítése így újabb éveket csúszhat, és amikor elkerülhetetlenné válik, további milliárdos nagyságrendű összeget követel majd. A közpénzből fedezett költségek így gyakorlatilag megduplázódnak, hisz a fő védvonal megerősítése helyett először egy hasonlóan költséges, ám katasztrófavédelmi szempontból másodrendű gát épül.
A visszásságok azonban nem csak az alapvető elvek szintjén jelentkeznek: a beruházás előkészítésének gyakorlatilag minden pontján jelentkeztek jogszerűtlenségek. Az építkezés megkezdéséhez a beruházó Fővárosnak három engedélyt kell megszereznie: a környezetvédelmi, a vízjogi és a fakivágási engedélyt.
Jogi bökkenő 2: az engedélyeztetési folyamat
A hvg.hu december végén közölt összefoglaló írást a Római-part rendezése és a tervezett mobilgát körüli hercehurcáról. A cikk összefoglalja a tervvel kapcsolatos főbb szakmai ellenérveket, és röviden szól az alternatív javaslatokról, amelyeket a civil szervezeteket – többek közt a Védegyletet, a VaLyót, és a Rómaifürdő Telepegyesületet – tömörítő Maradjanak a FÁK a Rómain csoport több fórumon is megjelentetett, illetve mind a mai napig próbál eljuttatni a döntéshozókhoz. A téma részletes összefoglalója olvasható az Építészfórumon; az átlátszó.hu pedig ízekre szedte mind a koncepciót, mind pedig a Római Partért Egyesületet és a mögött álló érdekeltségeket.
A Római-partra tervezett árvízvédelmi rendszer jelenleg a környezetvédelmi és vízjogi engedélyezésre vár. A vízügyi engedélyezési folyamat határideje január közepe volt, egyelőre azonban nem működik a döntéshozó szerv: a kormány múlt keddi döntésével kiemelte a vízügyi felügyeletet az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (OKTVF, új nevén OKTF) alól, és a Belügyminisztérium hatálya alá helyezte. (Az, hogy a BM szervezetén belül hová, a mai napig nem ismert – a szerk.). Emiatt az az aggályos helyzet állhat elő, hogy ugyanaz a hatóság adja ki az engedélyt, amelyik az építkezést megrendeli, azaz a vízügy gyakorlatilag saját magának adja ki az engedélyeket.
A még működő OKTVF elmondása szerint néhány szakhatósági állásfoglalás beérkezése után valószínűleg kiadják az engedélyt – lényegében automatikusan, azonban jogszerűtlen módon, a terv ugyanis ellentétes az érvényben lévő kerületrendezési, városrendezési és árvízvédelmi szabályzatokkal, a szintén akadozó környezetvédelmi engedély megszületése előtt pedig ki sem adható.
A part egyébként egy 2013-as döntéssel kikerült Óbuda döntési köre alól: a Duna menti területek építési szabályzata – a közlekedés és árvízvédelem egységesítésének szükségességére hivatkozva – 99 évre a Főváros hatáskörébe utalt valamennyi területet, amely a Duna főmedrének közelében fekszik, valamint a Margitsziget egész területét (Utóbbi esetében ezzel hidalva át az elbukott népszavazást, amellyel a Főváros korábban át próbálta venni a népszerű szigetet az ellenzéki kézen maradt 13. kerülettől.)
A kerületi építési szabályzat ettől persze érvényben maradt, épp úgy, mint a Fővárosi Árvízvédelmi Terv, és más, ezekkel összhangban álló területrendezési dokumentumok – úgy tűnik azonban, hogy a Fővárosnak és a minisztériumnak eszébe sem jut, hogy figyelembe vegye azokat.
Hasonlóan döcögősen zajlik a környezetvédelmi engedély megszerzése. A tavalyi rekordárvíz után a Fővárosnak módosított engedélykérelmet kellett beadnia a környezetvédelmi felügyelethez, amit azonnal meg is tett, méghozzá a szükséges dokumentáció mellékelése nélkül. Ezt egy hónap késéssel csatolta, s így a kérelem gyakorlatilag érvénytelen volt.
Civil szervezetek eközben ezzel ellentétes közös kérelmet nyújtottak be. A felügyelet megadott határidőig köteles engedélyező vagy elutasító döntést hozni; a döntés elhalasztására csak akkor van lehetősége, ha azt a beruházó kéri, és nincs ellenérdekelt fél, vagy az is beleegyezik a halasztásba.
Mégsem ez történt. A Főváros kérésére a felügyelet úgy halasztotta el a döntést, hogy eközben az ellenérdekelt civil felet – jogsértő módon – egyszerűen figyelmen kívül hagyta. A civileknek így jogában áll megtámadni az eljárást, ám kérdéses, hogy képesek lesznek-e korrekt elbánást elérni egy olyan folyamatban, ahol a jogszerűség igénye eddig mintha fel sem merült volna.
Tavaly decemberi döntésével a III. kerület 2014 decemberéig halasztotta a Római-part területére vonatkozó fakivágási engedélyt. Az eljárás ugyanott hibádzik, ahol a környezetvédelmi engedély: a felügyelet csak bizonyos körülmények között halaszthatja el a döntést. Ha ellenérdekelt felek jelentkeznek, köteles végleges döntést hozni, kivéve, ha a harmadik fél is elfogadja a döntés elhalasztását. A döntési időszak meghosszabbítása ebben az esetben is jogsértő volt.
Demokratikus deficit
A jogszerűség aggályos pontjai mellett a demokratikus legitimáció hiánya is végigkísérte a part menti mobilgát eddigi történetét. Miután a 2013-as tavaszi tüntetéseken a civil csoport több ezer embert, az egyesület pedig csak tucatnyi embert tudott megmozgatni, a főpolgármester először népszavazást tervezett, majd – vélhetően annak borítékolt sikertelensége miatt – inkább helyi közvélemény-kutatást javasolt. Ez utóbbi is folyamatosan csúszik, kérdés, hogy valaha sor kerül-e rá.
A Maradjanak a FÁK-csoport ugyan már készített módszertanilag megalapozott kérdőíves közvélemény-kutatást, de ezt a döntéshozók a várakozásoknak megfelelően figyelmen kívül hagyták, miután az nem a megfelelő eredményt mutatta.
A Római Partért Egyesület mindenesetre mindent megtesz a megfelelő közvélemény kialakításáért: szórólapot terjeszt, óriásplakáton és hirdető teherautón kampányol. A Maradjanak a FÁK a Rómain csoport ellenében pedig lájk-háborút folytat: Facebook-oldalán vegyesen oszt meg színes érdekességeket a világ minden tájáról, nosztalgikus cikkeket és képeket Budapest és a Római-part múltjáról, és döcögős helyesírással közölt, rosszul szerkesztett álinformációkat a part menti mobilgát feltétlen szükségességéről.
Az oldal ügyes kommunikációs fogás: a nép egyszerű nyelvén szól, technikai és jogi fejtegetések helyett az érzelmekre hat, az általános címből és a színes-szagos posztokból pedig egyáltalán nem sejthető az Egyesület vezetőinek anyagi érdekeltsége a propagált mobilgát-beruházásban. A marketingkampány működik, az oldal népszerűsége ugyanis rohamosan nőtt az elmúlt hónapokban.
És bár a Facebook-lájkok száma jogilag nem helyettesít a népszavazást vagy a valós demokratikus legitimációt, a közpénzből megvalósuló, döntően ingatlanpiaci érdekeket szolgáló beruházás véglegesítéséhez bőven elég lehet ennyi is.
A szerző lakáspolitika-kutató, urbanista
