Egyre többen elégelik meg, ha a közigazgatás korrupt vagy a közpénzeket meglopják. Néhány éve még alig lehetett példát találni arra, hogy civilek névvel vagy név nélkül a nyilvánosság elé állnak olyan információkkal, melyek visszaélésekkel kapcsolatban a tudomásukra jutott. Ma már Snowdenek példái és korrupcióellenes civil szervezetek segítenek abban, hogy Magyarországon is minél több mélytorok legyen.
Itt van a magyar Edward Snowden: múlt pénteken állt a nyilvánosság elé Horváth András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyik – időközben kilépett – munkatársa, aki arról számolt be, hogy a „cége” a legnagyobb magyar cégekkel és multikkal elnézőbben bánik.
Állítása szerint ezeknek a cégeknek az esetében a NAV nagyjából 1000 milliárd forint adó elcsalásához asszisztál. Horváth az Index-nek bemutatta azt is, hogy működik az adócsalási rendszer "nagyon primitív értéklánca". Elmondása szerint az elmúlt években több ügyről is leállították, volt olyan, hogy személyesen kizárták a projektből, miután visszaélésre utaló nyomokat talált. (A NAV feljelentette egykori munkatársát, Schiffer András (LMP) és Ángyán József (független) országgyűlési képviselők viszont parlamenti bizottság összehívását szorgalmazzák.)
Akik kiálltak arccal
Bár olyan még nem volt az újkori magyar politikatörténetben, hogy ekkora súlyú gazdasági ügyben névvel és arccal kiállt volna valaki a nyilvánosság elé, a trafikmutyi-ügyben kulcsfontosságú volt egy fideszes önkormányzati képviselő megszólalása. Hadházy Ákos áprilisban a hvg.hu-nak nyilatkozva elmondta, hogy Szekszárdon politikai egyeztetést tartottak az indulókról, és ismeretségi alapon döntöttek a nyertesekről. Ez utóbbit hátérben később több kormánypárti képviselő is megerősítette a sajtónak. A legkínosabb nem is az volt, hogy politikai ellenfeleket szorítottak ki, hanem az, hogy egyes körzetekben a helyi vezetőkkel, illetve kormánypárti politikusokkal nyilvánvaló üzleti vagy rokoni kapcsolatban lévő pályázók kapták meg a trafiknyitási jogot. Bár Hadházy bízott abban, hogy megszólalása nyomán történik valamilyen korrekció, és legalább párbeszéd indul el az ügyről a pártban, csakhamar megfagyott körülötte a levegő. Azt követően, hogy Orbán Viktor a Kossuth rádióban lényegében védelmébe vette az eljárást, az önkormányzati képviselő júniusban kénytelen volt kilépni a helyi Fidesz-frakcióból.
Ángyán József, a második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának (VM) parlamenti államtitkára 2012 januárjában mondott le posztjáról. Döntését akkor még nem indokolta, de később több fórumon elmondta, hogy a földbérleti pályázatok kormányzati kezelése vezetett az elhatározásához. Ángyán szerint a kormányprogramban is védelmébe vett helyi kis- és közepes gazdaságok helyett a kabinet egy szűk nagybirtokos réteget részesített előnyben. Ángyán több megyében (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér) is megvizsgálta, hogy kik nyertek, és arra jutott, hogy a bérbe adott állami földek 80 százalékát 24 gazdasági társaság szerezte meg, és hogy óriási földbirtokok koncentrálódnak „nagybirtokos oligarchák” kezében. Ángyán is kilépett az Országgyűlés Fidesz-frakciójából, miután nem az elképzelésének megfelelően fogadta el a parlament a földtörvényt. (A gazdasági társaságok által bérelhető földterület nagyságát a javaslat legfeljebb 1200 hektárban szabta meg, amibe nem kellett volna beleszámítani a cég által a saját tulajdonosaitól bérelt földeket - az 1800 hektáros limit ekkor még nem szerepelt a szövegben).
Segítő kezek
Mivel, mint látjuk, a kiállás veszélyes dolog, a magyar pentitók is szeretnek háttérben maradni. Ehhez több hazai szervezet korrupcióellenes programjai is nyújtanak segítséget: a minap indult útjára az Átlátszó.hu korrupció bejelentő szolgáltatása, a Fizettem.hu, amelyre a mindannapok kenőpénzes történeteit várják. De segítséget igyekszik nyújtani kiszivárogtatóknak a K-monitor korrupciókutató és adatbázis és a Transparency International (TI) jogsegélyszolgálata. Ez utóbbinak a honlapja, a merjtenni.hu buktatta le idén februárban azt a vizsgabiztost, aki csak 25 ezer forint kenőpénz ellenében engedte át a tanulóvezetőket. A vizsgabiztos egyik ügyfele, aki nem volt hajlandó vesztegetni a biztost, a TI-hez fordult. Döntésében segíthetett, hogy a TI a hozzájuk fordulók nevét és adatait bizalmasan kezeli, a bejelentő a nevét sem köteles megadni, és amint megtörténik a bejelentés, a civil szervezet veszi át az ügy jogi képviseletét.
A szervezet végül azt javasolta a bejelentőnek, csalja tőrbe a korrupt vizsgabiztost: a bejelentő időpontot és helyszínt beszélt meg vele, ahol átadhatja a pénzt. Amint megvolt a helyszín és időpont, a TI értesítette a rendőrséget,és mivel a bejelentő átadás előtt felírta a bankjegyek sorszámát, a rendőrség ez alapján könnyen tudta azonosítani az elkövetőt. (A sikeres akciót követően a TI-vel együttműködési megállapodást írt alá a rendőrség és az ügyészség is.)
Nem működött a kiszivárogtató védelme a MAL-ügyben: alkalmazottak már jóval a 2010-es devecseri vörösiszap-katasztrófa előtt figyelmeztették a cégvezető Bakonyi Zoltánt, hogy a rosszul felépített tározó szivárog. A cégvezető nem tett semmit. Többen a nyilvánosságot is figyelmeztetni akarták, hogy a vízzel hígított vörösiszap több helyen is átáztatta a 10-es számú, kolontári zagytárazót, de a vezetők a Népszabadság akkori beszámolója szerint kirúgással fenyegették őket.
Milliárdos bírság a kiszivárogtatás nyomán
Talán a legnagyobb hatású vállalati kiszivárogtatás 2001-ben volt, amikor az Index-nek beszélt egy azóta is ismeretlen belsős. Olyan dokumentumokat is bemutatott, amelyek bizonyították, hogy a legnagyobb malomipari cégek – köztük a Cerbona, a Gyermely, a Pannonmill, valamint a Sikér Malomipari Kft. – gyakorlatilag felosztották egymás között magyar piacot. A hírportál birtokába került feljegyzések többek között arra utaltak, hogy a vállalatok titokban megállapodtak a liszt és más gabonakészítmények felvásárlási áráról, valamint a saját termékeik áráról, lehetetlenné téve a versenyt. A kartellezés a lehető legnagyobb titokban zajlott, a felelősök azonban nem számoltak azzal, hogy valamelyik alkalmazottjuknak elege lesz. A szivárogtatóról a mai napig csak annyit lehet tudni, hogy a Cerbona egy magas rangú alkalmazottja volt, mivel az ügy kezdetén védett tanúi státuszt kért, mondván, bejelentése nagyon súlyos gazdasági érdekeket sért, azzal a személyes és családi biztonságát is veszélyezteti – az akkori törvények erre lehetőséget adtak.
A Gazdasági Versenyhivatal végül a bizonyítékokat felhasználva igen magas, összesen 2,3 milliárd forintos bírságot szabott ki a malomipari cégekre. Az eljárás során gyanúba keveredett az akkori agrártárca által működtetett Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalra is kiterjedt is, amelyről az gyanították, közbeszerzésekkel részesíti előnyben az egyes cégeket, azonban nem sikerült bizonyítani a vádakat, illetve közös pénzügyi alapot akartak létrehozni, hogy távol tartsák az országtól a külföldi cégeket. A malomipari cégekkel kapcsolatban egyébként már egy évvel korábban is felmerült a kartellvád: 2008-ban a GVH már egyszer megvizsgálta a cégek tevékenységét, de ekkor még nem találtak semmi kifogásolhatót.
Ki védi a súgókat?
Az angol whistleblower (magyarul általában közérdekű bejelentőre fordított) kifejezés olyan személyt jelöl, aki, akár munkahelye (ami lehet magáncég és állami szerv is) belső szabályzatával szembemenve munkáltatóját lebuktatja. Ennek során nyilvánosságra hoz valamilyen információt, hogy megelőzzön valamilyen társadalmi kárt, vagy feltárja egy döntés körülményeit. A közelmúlt talán legismertebb whistleblowere Edward Snowden, aki idén májusban bizonyítékokat tett közzé arról, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) számos európai személyt, többek között állami vezetőket is lehallgat.
A whistleblowereket több országban is törvények védik, mivel másként az egyes munkáltatók könnyen elhallgattathatják a szivárogtatásra készülő alkalmazottakat kirúgással, vagy perrel való fenyegetéssel. Az Egyesült Királyságban például a bejelentőket tilos elbocsátani, vagy más módon ellehetetleníteni, ha a bíróság úgy ítéli, hogy a bejelentés jóhiszemű volt, emellett a hatóság bizalmasan kezeli a bejelentők adatait. Magyarországon idén őszig semmilyen törvény nem védte a közérdekű bejelentőket. Az erről szóló első törvényt idén októberben fogadták el, eszerint 2014. január 1-jétől bárki fordulhat panasszal, illetve közérdekű bejelentéssel az állami vagy a helyi önkormányzati szervhez. A közérdekű bejelentő kérheti, hogy személyes adatai kizárólag az alapvető jogok biztosa és hivatala számára legyenek hozzáférhetőek.
A törvényt kétségtelen jóhiszeműsége ellenére többen is kritizálták, a Transparency International (TI) Magyarország szerint "nem más, mint a korrupció ellen fellépni hajlandó polgárok megvédésére tett alkalmatlan kísérlet". A TI többek között a kifogásolta, hogy a törvény nem védi a bejelentő családtagjait és más hozzátartozóit, valamint azt, hogy nem véd a jogellenes felmondással szemben. A törvény nem vonatkozik államtitok vagy üzleti titok megsértésére, vagyis, akik minősített adatok felfedésével lepleznek le korrupciós ügyet, számíthatnak az érintett szervek bosszújára elbocsátás vagy per formájában. A törvény elsősorban a rendőrségre és az ügyészségre bízza a bejelentések kivizsgálását, az ombudsman (ahová az állampolgári bejelentések érkeznek) csak ellenőrizheti az eljárás jogszerűségét, döntési jogköre nincs.
