Megsértette az emberi méltósághoz való jogot az a rendőri, aki az igazoltatás és ruházat átvizsgálása során azt éreztette intézkedése alanyával, hogy hatalmánál fogva bármit megtehet – adott igazat egy panaszosnak a  2006-os őszi események után létrehozott Független Rendészeti Panasztestület (FRP). Az eset nem egyedi, igaz, a minta is hatalmas: az Országos Rendőr-főkapitányság közlése szerint tavaly összesen 4 millió 425 ezer intézkedést hajtottak végre a rendőrök – ez havonta 316-392 ezret jelentett, de októberben 471 ezerre ugrott a szám –, amiből 5079 ellen tettek panaszt, és 357 került a panasztestülethez.

Vannak extrém esetek is. Egy idős embert például azért állítottak elő a kerületi kapitányságra, mert a kőbányai piacon vett két csomag kávéról nem tudta felmutatni a blokkot. Emeltek panaszt azért is, mert az ügyintézés miatt a rendőrség épületében a kapuügyeletes anélkül írta fel a panaszos adatait, hogy közölte volna, mi az adatgyűjtés célja. Utóbbi esetben a panasztestület szerint súlyos alapjogsértés történt, mert „a panaszos adatainak rögzítése az őrszolgálat által nem volt jogszerű, ezért sérült a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga”. Egy másik ügyben, egy igazoltatással kapcsolatban pedig az FRP azt állapította meg, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz és személyes adatok védelméhez való joga mobiltelefonjának elvétele miatt sérült.

MTI / Máthé Zoltán

A rendőri intézkedések nagy részének alapja az igazoltatás. Kádár András Kristóf, az FRP tagja, aki a Magyar Helsinki Bizottság munkatársaként is vizsgálta ezt a témát, úgy számol, évente mintegy másfél millió igazoltatást hajtanak végre az egyenruhások, akiknek akkor is rengeteg idejét veszi el ez, ha átlagosan csak öt percet számolunk egy-egy ilyenre. Ezért is különösen fontos, hogy a rendőr az előírtaknak megfelelően végezze el ezeket – mondta Kádár András Kristóf, aki a testülethez beérkező panaszok alapján általánosnak problémának látja, hogy a törvény tág kategóriákat ad meg arra, hogy milyen céllal (például bűnmegelőzésre vagy közrendvédelemre hivatkozva) állíthat meg a rendőr valakit, és végezheti el a személyazonosítást.

A célhoz kötöttség nem mindig érvényesül

„2008-ig még rosszabb volt a helyzet, mert az addigi szabályozás nem tartalmazta a lehetséges igazoltatási okokat, ezért gyakorlatilag bárkit, bármikor igazoltathatott a rendőr” – mondta Kádár András Kristóf. A jogszabály-módosítás azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, a rendőrök továbbra is rengeteg személyt ellenőriznek, a régi beidegződések alapján, „szinte feleslegesen”. Ez abból is látszik, hogy – mint egy, a rendőrség részvételével elvégzett kutatás kimutatta – az igazoltatások négyötödének semmilyen folytatása nem lesz, csak a maradék 20 százalékban indul például szabálysértési, vagy más eljárás.

Általános hibának tűnik az FRP-hez beérkező panaszok alapján, hogy az egyenruhás nem mondja meg, miért kéri el valakinek a személyi okmányait, pedig igazoltatást csak meghatározott céllal lehet elvégezni. (Ez az ORFK által a hvg.hu számára megküldött tájékoztató anyagban vastag betűs kiemeléssel szerepel – a szerk.) Ezt a célhoz kötöttséget egyébként a fokozott ellenőrzések elrendelése lerontja, mivel ilyenkor az intézkedő rendőrnek még elvileg sem kell megjelölnie, milyen okból igazoltat, elég a fokozott ellenőrzés tényére utalnia – jegyezte meg Kádár András Kristóf.

„Ma hazánkban az országos rendőrfőkapitány vagy a területileg illetékes főkapitány elvileg akár egész évre is elrendelheti a fokozott ellenőrzést, holott annak – jogszabályi definíciója szerint – jól körülhatárolható eseményhez, egy konkrét bűnelkövető kereséséhez vagy egy közbiztonsági veszélyhelyzethez kellene kötődnie. Az igazoltatások célhoz kötöttségének biztosítása érdekében elfogadott 2007-es jogszabály-változtatás éppen ezért nem sokat használt, mivel az fokozott ellenőrzés elrendelésének tulajdonképpen korlátlan lehetősége miatt a garanciális rendszer kiüresedik” – mondta a FRP tagja.

Azért fontos, hogy az egyenruhás közölje az állampolgárral az intézkedés célját – hangsúlyozta Kádár András Kristóf –, mert akkor az emberek tisztában lesznek azzal, mi és miért történik velük. Ebben az esetben pedig nem eszkalálódik a helyzet, mint sokszor megtörténik, hiszen az öntudatos állampolgár nem hagyja annyiban az indok nélküli igazoltatást, és bizony visszakérdez, ami meg adott esetben a rendőrnek nem tetszik. „Volt olyan ügye is a panasztestületnek, amikor retorziós céllal igazoltattak valakit, mert az lefotózta az autóbuszöbölben várakozó rendőrautót” – említett egy negatív példát a panasztestület tagja.

Javaslatok az FRP beszámolóiban

A panasztestület beszámolóiban – amelyeket megvitat az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága is – mindig tesz javaslatokat egyes anomáliák kiküszöbölésre, vagy a jogszabályok javítására. Felhívták a figyelmet egyebek mellett arra, hogy a fokozott ellenőrzés időben és térben korlátlan elrendelésének lehetősége nem jó. Jelezték azt is, hogy a rendőrség szolgálati szabályzata és a rendőrségi törvény ellentétes egymással: az előbbi előírja az igazoltatott ellenőrzését a körözési információs rendszerben, ezért a későbbi visszakereshetőség érdekében az esetek túlnyomó részében a rendőrök rögzítik az adatokat az úgynevezett RK-lapra. A törvény szerint viszont az adatrögzítésre csak akkor volna lehetőség, ha ez további eljáráshoz, intézkedéshez szükségesnek látszik. A panasztestület tagja szerint kérdéses, hogy később mi lesz a hatalmas adattömeggel.

Túry Gergely

A panasztestület 2011-es beszámolójában – a 2012-es még nem található meg a honlapon – szép számmal találhatók olyan esetek, amelyekben jogsértést állapítottak meg. Ezekben az esetekben nem csak a fölényes, nagyképű stílust, vagy a kulturálatlan viselkedést róják fel az intézkedő rendőrnek, hanem az is, hogy nem adtak megfelelő tájékoztatást az igazoltatott személynek, például azt nem közölték vele, hol tehet panaszt. A dokumentumban szerepel egy olyan eset is, amikor az igazoltatás során a rendőrök a kerítésnek lökték az illetőt, megbilincselték, és annak ellenére előállították, hogy vezetői engedélye, amellyel személyazonosságát igazolni tudta volna, a zsebében volt. A történteket kivizsgálva az FRP arra jutott, hogy az igazoltatás során „a törzsőrmester a panaszos verbális durvaságait tekintette ellenszegülésnek, amely kétséget kizáróan nem olyan magatartás, amely alkalmas arra, hogy a rendőri intézkedés sikerességét meghiúsítsa.”

Jogsértőnek találták azt az igazoltatást is, amelyet azért hajtottak végre, mert valaki egy, a polgármesteri hivatalban megtartott bizottsági ülés előtt felvételeket készített a városházán. A kihívott rendőrök az igazoltatást először nem indokolták meg, majd a panaszos újabb kérdésére szabálysértés elkövetésére hivatkoztak. Hogy mégis milyen szabályok megsértéséről van szó, nem mondták el az egyenruhások. Nem került az FRP elé az az eset, amellyel a hvg.hu egyik olvasója találkozott: a férfi személyi okmányait elkérő rendőrök igazoltatás közben kedélyesen elmesélték, hogy csupán fogadtak arra, hogy mi az illető keresztneve, és azért állították meg, hogy leellenőrizzék. Akármi is volt a valódi indokuk, a járőrök nem segítettek tisztán látni abban, hogy a rendőrség mit miért csinál. 

A "C" betűs romák és a "csavargók"

Az úton-útfélen való igazoltatás még a szocializmus időszakából maradt meg – osztotta meg tapasztalatát a hvg.hu-val egy nyugdíjas rendőr. A volt egyenruhás szerint a rendszerváltás előtt a veszélyes bűnözők, a börtönből szabadultak és az egyes helységekből kitiltottak „megtalálását” szolgálta ez a fajta zaklatás. Itt is voltak abszurd esetek: „Volt egy időszak az egységemnél, amikor az igazoltatást rögzítő RK-lapra rá kellett vezetni egy „C”betűvel, hogy roma személynek az azonosítását végeztük el. Amennyiben pedig valakit nem a lakóhelyén ellenőriztünk, akkor megjegyzésként a csavargó szót kellett feltüntetni. Ez addig tartott, amíg egy alkalommal az orvostudományi egyetem egyik docenséről kellett ezt feljegyeznem az RK-lapra. Onnantól kezdve már nem kellett a csavargókról számot adnunk.”

A nyugdíjas rendőr mellett egy volt rendőrparancsnok is azt mondta a hvg.hu-nak, hogy az igazoltatás igazából a körözött emberek elfogásában segíthet. „Az elfogatóparancsa alatt álló személy nem fog odamenni a rendőrhöz és jelentkezni, hogy itt van. Igaz, velem egyszer megtörtént, mivel az illető a közelgő hideg időjárás miatt inkább bent szerette volna tölteni a telet.” Az igazoltatásokat mindig rögzíteni kell az RK-lapon – tette hozzá a volt egyenruhás –, ami aztán annak mérésére szolgált, hogy ki mennyit dolgozott.

A volt rendőr szerint egyes parancsnokok elvárták, hogy egy szolgálat alatt legalább 10-12 igazoltatást hajtsanak végre. "Akadt olyan vidéki kollégám, aki úgy oldotta meg az elvártak teljesítését, hogy kiment a temetőbe és feljegyezte a halottak nevét.” A tendencia ma sem változott, az egykori parancsnok az RK-lap fontosságát azzal indokolta, hogy a rendőrök azon rögzítik az igazoltatás helyét és idejét, majd viszik be a Robotzsaru elnevezésű integrált ügyviteli és ügyfeldolgozó rendszerbe. Arra egyébként, hogy az RK rövidítés pontosan mit takar, még több évtizedes szakmai múlttal rendelkezők sem tudtak választ adni. Egyikük szerint talán rögzítési karton lehetett.

A rengeteg igazoltatásban persze a rendőrök is sokszor hibázhatnak, erről a hvg.hu-nak rendőrök is meséltek. Egy egyenruhás, aki szolgálati időn kívül egy focimeccsre ment, a következőkről számolt be a hvg.hu-nak. „Múltkor megállítottak Debrecenben. Jó napot a meccsre megy? Mondtam nem, a bevásárlóközpontba. A tétova válasz az volt, hogy: akkor a kocsi papírjai rendben vannak? Válasz: igen, megmutassam? Mire újabb tétova válasz: nem, menjen tovább!” A lapunknak nyilatkozó rendőr ezért a viselkedésért nem az intézkedőt fenyítené meg, hanem azt, aki "eligazította és hagyta, hogy az igazoltatást így folytassa le".

Az öntudatos állampolgár akadályozhatja a rendőrt

Egy volt fővárosi rendőr nem engedné, hogy az állampolgárok akadályozzák az igazoltatást, szerintük sokszor túlreagálják azt. Példaként említette azt az esetet, amikor egy fiatal lány a Facebookon hirdette „hőstettét”, hogy a szerinte hajléktalanokat vegzáló járőrök intézkedését kérte ki az ellenőrzött fedélnélküli helyett, az esetről és a vitáról, amit generált, a hvg.hu is beszámolt. „Szerintem a hölgy akadályozta a rendőri intézkedést, legalább is én ezt közöltem volna vele, és megkértem volna arra, hogy álljon félre, és várja meg, amíg el vagyok foglalva.”

MTI / Máthé Zoltán

Ha az állampolgár sérti meg a rendőrt, akkor korábban hivatalos személy megsértése címén a parancsnok hivatalból indított eljárást. Később ezt már csak magánindítványra lehetett megtenni, de nem sok elégtételt jelentett, a volt rendőr emlékei szerint egyszer feljelentett egy őt sértegető férfit, aki egy év múlva a tárgyaláson a tízezer forintos büntetésre azt közölte a bíróval, hogy tessék, itt van húszezer, majd mindenkit elküldött melegebb égtájakra. 

A ma már nyugdíjas rendőr szerint fontos lenne az is, hogy a rendőr szabályosan végezze el az igazoltatást, úgy, hogy közben udvarias is legyen, az állampolgár pedig vegye figyelembe, hogy nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Egy másik, jelenleg is aktív nyomozó pedig úgy érzi, hogy a polgárok sokszor elfelejtik, hogy az igazoltatással szembeni panaszjog nem azt jelenti, hogy rögtön az elején el kell kezdeni kötekedni a rendőrrel. „A panaszjog azt jelenti, hogy a rendőri intézkedésnek feltétel nélkül alá kell vetnie magát, és utána emelhet azzal szemben kifogást. Ha a rendőr hibázik, akkor nem kötekedni kell vele” – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy az ilyen jellegű intézkedésekkel kapcsolatban van egy legfelsőbb bírósági állásfoglalás, amely szerint mindenkinek kötelessége alávetnie magát az intézkedésnek, akár jogos vagy akár nem, csak utána lehet panasszal élni, nem pedig az intézkedés alatt vagy előtt.