„Hazudott a kormány!” Aki nem ismerte volna Orbán Viktort az 1989-es Nagy Imre-temetésen elmondott beszédéről, az ebből a mondatból rögtön megismerte. Micsoda botrány volt ez 1990 őszén! Pedig Antall József miniszterelnök megmondta: egy rendes demokratikus parlamentben az ilyesmi csak annyit jelent, hogy valamiben nem értenek egyet a politikusok.

Az új magyar demokrácia első válsága az 1990 októberi taxisblokád volt, amelyet egy előre nem közölt benzináremelés váltott ki. Akkor még minden állami volt, a MOL is, tehát a kormány döntött az üzemanyagok áráról. Viszont még nagyon friss volt az előző rendszer emléke, hogy a nép jóléte érdekében szabadon – bár gazdasági értelemben nem büntetlenül – lehet jótékonykodni a fogyasztói árakkal. (Él ez még most, több mint húsz év múlva is, mint látjuk.) A taxisok pedig azért lettek a tiltakozás fő szervezői, mert nyoma se volt még nálunk mobiltelefonnak, internetnek, Facebooknak, ők viszont használtak olyan CB-rádiókat, amelyekkel helyhez kötött vezetékes telefon nélkül, mozgás közben szervezkedhettek. Antall József miniszterelnök ráadásul éppen kórházban volt. Néhány napig megbénult az ország, és félő volt, hogy a blokádolók és támogatóik összecsapnak a kormánypárti tüntetőkkel. Végül 1990. október 28-án, vasárnap megállapodás született az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, másnap pedig a parlamentben napirend előtt ez volt a fő téma. Bő 22 év után olvasva az országgyűlési naplót tényleg az az ember érzése: valahogy civilizáltabb volt akkor a közéleti modor.

Horváth Balázs hattyúdala

Az alig fél éve alakult kormányt ezekben a napokban lényegében Horváth Balázs belügyminiszter vezette. A veszprémi ügyvéd, aki aztán négy év kihagyással egészen 2006 nyarán bekövetkezett haláláig az MDF képviselője volt, nem soká állt a tárca élén. 1990 végén – sokak szerint éppen az októberben mutatott bizonytalankodása miatt – tárca nélküli miniszter lett, a belügynél jóval kevésbé fontos feladatkörrel. 1990. október 29-én ő szólt elsőként:

„Az érdekegyeztető tanács vasárnapi, egész napos tárgyalásának eredményeként olyan megállapodás született, amelyben mind a munkavállalók, mind a munkaadók képviselői elfogadták a Kormány liberalizációs programja egyik kulcselemének, az energiaárak piaci alapokra történő helyezésének koncepcióját. Egyidejűleg a Kormány elfogadta a szükséges törvények megalkotásáig a korábban megemelt árak ideiglenes mérséklését. …  A Kormány tudatában van annak, hogy jobb előkészítéssel, hathatósabb tájékoztatással csökkenthette volna a konfliktus mélységét. Az elmúlt 40 év súlyos örökségének az is része, hogy társadalmunk nincs felkészülve a reánk váró súlyos megpróbáltatásokra és az ebből származó konfliktusok megelőzésére és kezelésére. … Ezért a Kormány – annak ellenére, hogy maga mögött támogatást érzett – nem kívánt erőszakot alkalmazni, mert tudatában volt annak, hogy az országnak csak egy konszenzuson alapuló megoldás adhatja meg a feltétlenül szükséges stabilitást. A Kormány le fogja vonni a tanulságokat, és az Országgyűlés pártjaival, az önkormányzatokkal és az Érdekegyeztető Tanáccsal együttműködve kívánja az ország előtt álló súlyos feladatokat megoldani. Ugyanis ez csak közmegegyezéssel képzelhető el.”

A kormánypárti felszólalók közül csak a koalíció vezető pártja, az MDF frakcióvezetőjét, Kónya Imrét idézem. A budapesti ügyvéd vezette azt a Független Jogász Fórumot, amely aztán 1989 tavaszán létrehozta az állampárttal tárgyaló és a különböző új pártok álláspontját összehangoló Ellenzéki Kerekasztalt.

„A válság kirobbanásának közvetlen okát abban látjuk, hogy az ország gazdasági helyzetéből szükségszerűen következő népszerűtlen intézkedés annak nem megfelelő előkészítésével párosult. Miközben teljesen megértettük és elfogadtuk a tiltakozók érzéseit, az első pillanattól kezdve elfogadhatatlannak tartottuk a tiltakozás törvénytelen módját, amely az ország lakosságát legelemibb jogainak gyakorlásában akadályozta, az ország életét megbénította, és annak katasztrofális gazdasági helyzetét tovább súlyosbította.  … Sajnálatos, hogy voltak olyan politikai erők, amelyek nemcsak a tiltakozókkal, hanem az általuk alkalmazott törvénytelen módszerekkel is azonosultak, és azt kifejezetten támogatták.”

A legnagyobb ellenzéki pártban, a Szabad Demokraták Szövetségében sűrűn változtak a vezetők. Ekkor épp frakcióvezető-válság volt, a tisztséget megbízottként pár napja vette át Pető Iván történész-levéltáros, a korábbi demokratikus ellenzék egyik aktivistája, aki aztán néhány évig pártelnök is volt.

„Magyarországon a múlt héten nem valamiféle benzinárválság zajlott le, hanem nyílt politikai válság. A szabad demokraták nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy az események kimenetele végül is a tárgyalóasztalnál dőlt el. Örülünk annak, hogy nem került sor karhatalmi erőszak alkalmazására; örülünk annak, hogy a tiltakozó megmozdulás résztvevői mindvégig megőrizték fellépésük békés jellegét, és örülünk a megegyezésnek is.

De ne higgyük, hogy ezzel a politikai válságnak is vége van. … Az áremelés népszerűtlen dolog, ezt valamennyien tudjuk. Ennyi azonban még nem elegendő ahhoz, hogy országszerte úttorlaszokat emeljenek, ahhoz még más is kell. Végső elkeseredés és a Kormány szavahihetőségébe vetett bizalom megrendülése! … ezért a Kormányt rendkívüli felelősség terheli. … Kétségtelen, hogy a megmozdulás kezdeményezői figyelmen kívül hagyták a törvényes előírásokat. Kétségtelen, hogy a Kormány dolga betartani és betartatni a törvényt. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy az úttorlasz-állítók végső kétségbeesésükben cselekedtek, és elkeseredésükben a társadalom igen nagy részt osztozott.”

A Magyar Szocialista Párt részéről Horn Gyula beszélt. A rendszerváltozás előtti utolsó kormány külügyminisztere ekkor – az összes frakció megállapodása alapján – az országgyűlés külügyi bizottságát vezette, az 1989 őszén alakult MSZP elnöki tisztségét pedig fél éve vette át az alapító elnöktől, Nyers Rezsőtől.

„A miniszterelnök úrnak tegnapi nyilatkozatában igaza van, amikor úgy fogalmazott, hogy ennek az ügynek csak vesztesei vannak, győztesei nincsenek. Mindjárt hozzá szeretném tenni: az országot ért háromnapos bénultság okozta károkért nem szabad a taxisokat felelőssé tenni. A károkat sajnos a rossz kormányzati döntés következményei okozták. Mi kezdettől fogva állást foglaltunk amellett, hogy az áremelés mértéke és módja elfogadhatatlan. … Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy megítélésünk szerint is a blokád és az ország megbénítása nem jó, nem alkotmányos módszer. Nem szabad gyakorlattá tenni.”

Orbán beszól

A FIDESZ nevében Orbán Viktor beszélt, akit az 1989-es Nagy Imre-temetésen elmondott beszéde tett közismertté. A pártnak akkor nem volt egyszemélyi vezetője, de frakcióvezetőként ő volt a tényleges első ember.

„Először is le kell szögeznünk, hogy a Kormány hazudott. A benzinár emelését megelőző napon még tagadták másnapra tervezett intézkedésüket. Másodszor akkor hazudott, amikor az árak ilyen mértékű emelését a világpiaci árak változásával indokolta, holott világos számunkra, hogy ez csak kisebb részben volt oka lépéseiknek, valójában az államháztartáson keletkezett réseket akarták betoldozni.

Az a tény, hogy a Kormány immáron sokadszor félrevezette a közvéleményt, nemcsak azért baj, mert aláássa a Kormány erkölcsi hitelét, és mára odavezetett, hogy a Kormány presztízse elillant, hanem azért is felelőtlenség ez a kormányzati magatartás, mert a Kormánnyal szembeni állampolgári bizalmatlanságnak kézzelfogható és messze ható gazdasági következményei is vannak; ahogy azt az események mutatták. … Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a történések ne járnának a másik oldalra nézve is súlyos tanulságokkal. Bár megértjük a megmozdulásokat kiváltó indulatokat, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy óriási felelősséget vesz magára az, aki mégoly jogos követeléseinek alátámasztására utcára vonul és másokat is utcára visz. … Mert ne tagadjuk – mint ahogyan a megmozdulást szervezők sem tagadták –, hogy voltak olyan pillanatai a válságnak, amikor senki sem tudhatta, mi fog történni a következő pillanatban, és uralja-e egyáltalán bárki a helyzetet!

Ez a tény, valamint az a tapasztalat, hogy napokba tellett a megfelelő kompetenciával bíró tárgyalópartnerek megtalálása, felhívja a figyelmet arra, milyen nagy szükség lenne a magyar társadalom mai állapotában elfogadott, független és erős érdekvédelmi szervezetekre. Ez a válság egyik legfontosabb tanulsága.”

Ilyen volt egy éles parlamenti vita 1990-ben. Érdekes módon, akkor még a blokáddal kapcsolatos későbbi összeesküvés elméleteknek egyetlen eleme sem jelent meg. („Az SZDSZ szervezte a blokádot!”). A jelenlegi miniszterelnök akkori utolsó előtti mondatára különösen érdemes odafigyelni.