Bár a magyar kormány már Európa végét vizionálja a tevékenységét elítélő Tavares-jelentés miatt, Brüsszelben senki nem töri össze magát azért, hogy valóban meg is valósuljon az az eljárás, amit a portugál jelentéstevő felvázolt. Sem a Tanács, sem a Bizottság nem érzi kötelességének, hogy részt vegyen az Európai Parlament állásfoglalásában szereplő testület munkájában, így pedig akár évekig is eltarthat, amíg a felállított bizottság eredményt produkál.
Bár az Európai Parlament (EP) két hete elfogadta a magyar kormány intézkedéseit bíráló úgynevezett Tavares-jelentést, erősen kétséges, hogy lesz-e folytatása az eljárásnak. Egyelőre ugyanis sem az EU legfőbb végrehajtó szerve, az Európai Bizottság, sem a tagállamok kormányait tömörítő Európai Unió Tanácsa nem töri össze magát azért, hogy beszálljon abba az eljárásba, amit az Európai Parlament határozata vázol fel.
Az EP többsége által július 3-án megszavazott Tavares-jelentés súlyos aggályokat fogalmaz meg a demokrácia és a jogállamiság magyarországi helyzetével kapcsolatban. Az állásfoglalásban egy sor ajánlás szerepel, az EP egyebek mellett azt várja a magyar kormánytól és az Országgyűléstől, hogy állítsa helyre az Alkotmánybíróság (Ab) jogköreit, illetve töröljön az alaptörvényből minden olyan rendelkezést, amit korábban az Ab alkotmányellenesnek minősített.
Nincs is rá joga?
Orbán Viktor magyar kormányfő már a jelentés elfogadása előtt világossá tette, hogy nem kívánja végrehajtani az ajánlásokat, és nem fog együttműködni azzal a testülettel, amelynek a jelentés szerint nyomon kellene követnie a magyarországi változásokat. Orbán szerint ugyanis ilyen, háromoldalú testület – tagja lenne a Bizottság és a Tanács egy-egy képviselője, illetve az EP jelentéstevője és a frakciók által kijelölt úgynevezett árnyék-jelentéstevők – nem létezik, annak létrehozása ellentétes az EU-szerződéssel.
Bár Orbán már az új Szovjetuniót vizionálta, egyáltalán nem biztos, hogy a jelentés után van félnivalója. Már az is feltűnő volt, hogy a július 2-i vitában a Tanács nem képviseltette magát, ezt külön meg is említette Martin Schulz, az EP szocialista elnöke. Hasonló esetekben ott kellene ülnie a soros elnökséget ellátó ország illetékes vezetőjének (általában az európai ügyekkel foglalkozó miniszternek) is, de a litván elnökséget senki nem képviselte, Orbán Viktor és csapata ült a Tanácsnak fenntartott helyekre, de ő természetesen a saját nevében beszélt.
A hvg.hu érdeklődésére a litván elnökség szóvivője azt közölte: sem technikai okok, sem politikai megfontolások nem álltak a mögött, hogy nem képviseltették magukat a Tavares-jelentés vitájában, egyszerűen nem látták szükségesnek. „Az elnökség köteles részt venni a parlamenti vitákban, ha szükséges a Tanács nyilatkozata, vagy szóbeli választ igénylő kérdések hangzanak el, de nem köteles egy olyan szokásos vitában, mint ami Magyarországról folyt” – magyarázta a szóvivő.
Vilnius mellett nem kapkodnak a Tanács brüsszeli irodáiban sem. Ahogy a hvg.hu egyik, névtelenséget kérő forrása fogalmazott: mivel a jelentés egy úgynevezett saját kezdeményezésű eljárás eredményeként született (vagyis nem a Tanács vagy a Bizottság által benyújtott anyagot tárgyalták meg), nincs kötelező érvénye a Tanács számára. Épp ezért a Tanács jelenleg nem is tervezi, hogy kijelölné azt a képviselőt, aki részt vehetne a Tavares által elképzett „trialógusban”.
Egyelőre kivár az Európai Bizottság is, annak ellenére, hogy a Financial Times nemzetközi üzleti napilap múlt heti, meg nem nevezett forrásokra hivatkozó cikke szerint José Manuel Barroso elnök és Viviane Reding alelnök „alig várják”, hogy új eszközzel támogassák meg a demokratikus értékek védelmét. A magyar kormánnyal sok ügyben konfliktust vállaló Reding a parlamenti vitában feltűnően óvatosan fogalmazott, mikor azt mondta: nem szabad kizárólag a magyarországi tapasztalatokra alapozni az új gyakorlatot.
Tavares: sajnálom, hogy korábban nem találkoztam Farkas Flóriánnal |
Sajnálom, hogy nem találkoztam Farkas Flóriánnal, amikor Budapesten jártam – írta a hvg.hu-nak Rui Tavares. A jelentéstevőt azután kerestük meg, hogy a Fidesz romapolitikusa azt nyilatkozta múlt heti brüsszeli találkozójuk után: Tavares bocsánatot kért a jelentésben szereplő minősítések miatt. Rui Tavares azonban nem kért bocsánatot, ugyanis, mint írta, a jelentésben nem minősítette Magyarországot, és még csak azt sem írta, hogy az EU-ban is érezhető aggasztó jelenségek – az antiszemitizmus, a kisebbségekkel, így a romákkal szembeni előítéletek erősödése – Magyarország-specifikusak lennének. Mint fogalmazott, jelentése is kifejezetten azt hangsúlyozza, hogy minden kormány pozitív lépéseket tett ezek visszaszorítása irányába, de „ahogy a kormánytöbbség az utóbbi években csökkentette a nyitottságot, transzparenciát, pluralizmust Magyarországon, erősítheti a társadalmi polarizációt. Ha van ok dicsérni Magyarországot, dicsérjük, ha kritizálnunk kell, kritizáljuk” – írta.
|
A Bizottság és néhány tagállam ugyanis nem kifejezetten egy Magyarország elleni eljáráson töri a fejét – ahogy a jelentést készítő Rui Tavares portugál EP-képviselő is tágabban értelmezte a feladatát –, hanem egy újfajta mechanizmust szeretne létrehozni az úgynevezett koppenhágai dilemma kezelésére. Utóbbi kifejezés arra utal, hogy az EU a tagjelöltektől szigorúan megköveteli a „koppenhágai kritériumok”, vagyis a demokrácia, jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását, de a tagokkal már nem tudja megtenni ugyanezt.
Majd ha vége a nyárnak
A Bizottság leghamarabb a nyári szabadságok után, augusztus végén fog foglalkozni a kérdéssel, de nem csak az EP kezdeményezésére. Hasonló, új eszközt szeretne az EU kezébe adni az a négy külügyminiszter (a német, a holland, a dán és a finn diplomácia vezetője), akik március elején levelet írtak Barrosónak, amelyben egy új, az alapvető értékeket védő mechanizmus felállítását javasolták. Javaslatuk szerint végső esetben a források felfüggesztését is elképzelhetőnek tartják, ami valóban húsba vágó szankció lenne.
Az úgynevezett Általános Ügyek Tanácsa (amelyben a tagállamok külügy-, illetve európai ügyekért felelős miniszterei foglalnak helyet) április végén, majd júniusban is napirendre vette a kezdeményezést, ami megjárta a Bel- és Igazságügyi Miniszterek Tanácsát is. A Tanács sajátos, zárt működése miatt csak keveset lehet tudni arról, miről szóltak a viták a zárt ajtók mögött. A sajtóközleményekből és az úgynevezett „következtetések” szövegéből viszont óvatoskodás olvasható ki.
„Rendkívül fontos (…) teljes mértékben igénybe venni a meglévő mechanizmusokat” – írják például a Bel- és Igazságügyi Miniszterek Tanácsának következtetései közt, vagyis csak akkor kell új eszköz, ha a meglévők valóban elégtelenek. Ugyanitt azt is olvashatjuk, hogy meg kell vizsgálni „a lehetséges modellek teljes skáláját” és olyan megközelítést kell találni, ami „az összes tagállam számára – konszenzusos úton – elfogadható”. A miniszterek végül arra jutottak, felkérik a Bizottságot, hogy az összes érdekelt bevonásával folytasson le vitát, és álljon elő valamiféle javaslattal.
A Bizottság elképzeléseiről egyelőre keveset lehet tudni, Viviane Reding is csak odáig jutott, hogy novemberre egy konferenciát kíván összehívni, amin az európai intézmények, magas rangú politikusok és jogászok beszélnék meg, hogyan lehet felállítani egy ilyen mechanizmust. Bizottsági forrásból úgy tudjuk, a legtöbben egyetértenek Orbán Viktorral abban, hogy a jelenlegi szerződéses keretek közt nem lehet megvalósítani a demokráciatesztet, a szerződés módosítása viszont akár éveket is igénybe vehet.
