hvg.hu: Még a brit sajtóban is ellentmondó információkat olvasni arról, hogy ha az Egyesült Királyság kimarad a bel- és igazságügyi együttműködésből, akkor annak minden elemét el kell-e vetnie, vagy „kicsipegethet” belőle néhányat, amiben mégis részt venne. Ön szerint mi fog történni?

Jonathan Knott: A kérdést a Lisszaboni Szerződés szempontjából érdemes megvizsgálni. Ez azt mondja, hogy az Egyesült Királyság kivonulhat a bel, és igazságügyi együttműködésből, azokból az elemeiből is, melyek már a Lisszaboni Szerződés előtt léteztek. Majd – ha kívánja – újra csatlakozhat egyes részekhez. Vagyis nem kell az egészet elfogadni. Két napja Theresa May belügyminiszter bejelentette, hogy országunk kivonul a bel- és igazságügyi együttműködésből (ennek nagyjából 130 intézménye van), ugyanakkor 35-ben közülük továbbra is szeretnénk részt venni, így ezekre „bejelentkezünk”. Az elmúlt 12 hónapban folyamatos volt az egyeztetés erről az EU illetékeseivel.

hvg.hu: Milyen elemeket hagynának el, és mikre akarnak „visszajelentkezni”?

 J.K.: Elhagynánk azokat, amelyeket feleslegesnek tartunk, amiket amúgy sem használnánk, olyanokat, amik szerintünk nincsenek szerintünk világosan szabályozva, így a hozzájuk rendelt hatósági jogok alkalmazása is kockázatos lehet, végül azokat, amiket egyszerűen haszontalannak tartunk, amik szerintünk nem segítenek országunk állampolgárainknak. Ugyanakkor továbbra is fontosnak tartjuk, hogy az Egyesült Királyság is része legyen az európai elfogató parancs intézményének, tagja maradunk az Europolnak, mint ahogy továbbra is közösségi feladatnak tartjuk a gyermekpornográfia elleni küzdelmet, hiszen ez az internet korában tipikusan határokon átívelő együttműködést igényel. Ugyanígy fenn akarjuk tartani részvételünket a fogva tartottak hazájukba szállításáról szóló egyezményben, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Jonathan Knott

Stiller Ákos

hvg.hu: De ha kilépnek, majd egyes elemekre visszajelentkeznek, akkor – gondolom – lesz egy elbírálási idő, csatlakozási tárgyalás stb… Ez beletelhet hónapokba is. Addig önök kimaradnak mindabból, amiket most felsorolt? Nem lesz ettől káosz?

J.K: Erről tárgyalunk az EU vezetőivel, azt szeretnénk, ha ez az időszak minél rövidebb lenne: konkrétan semeddig nem kellene semmilyen intézmény működését felfüggeszteni, amiben továbbra is részt vállalunk. Úgy látjuk, a megfelelő miniszteri tanácsokban kellő megértéssel kezelik a kérdést, igaz ez a magyar kormányra is. Mi, britek mindig is gyakorlatiasak voltunk: ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnénk, meg kell nézni, hogyan javíthatunk rajta.

hvg.hu: Az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatáról szóló úgynevezett Balance of Competences Report-ot a napokban publikálják majd. Lehet már tudni valamit a végkövetkeztetésekről? „Túl sok” az uniós hatáskör a brit kormány számára?

J.K.: Nem beszélhetek egyelőre a részletekről. De szerintem tény, hogy az Európai Unió, annak intézményei ma olyan helyzetben vannak, amikor indokolt alaposan végiggondolni: milyen hatásköröket ruházunk a közös intézményrendszerre, és mit tartunk nemzeti szinten. Ezért döntöttünk korábban úgy, hogy egy jelentéssorozatot készítünk, aminek következtetéseit vitára bocsájtjuk. Az első rész olyan ügyeket jár majd körül, mint a külpolitika vagy az adózás, a következő egy-két évben folyamatosan publikálunk majd új fejezeteket. Ez szerintem jól demonstrálja, hogy a brit kormány komolyan veszi az EU előtt álló kihívásokat, és részt kér magának ennek megvitatásából, de úgy, hogy ez tényeken alapuljon, mert most nagyrészt érzelmi viták vannak.

hvg.hu: Viták valóban vannak, például arról, hogy meddig terjedjen az uniós intézményrendszer kompetenciája. Ez most Magyarország esetében is élesen vetődik fel a Tavares-jelentés miatt. Az európai fősodor a további integráció felé menne, az Egyesült Királyság kimaradna, a magyar kormány „szabadságharcot” vív…

J.K.: Bocsánat, de nem értek egyet ezzel. Európa nem a föderalizmus felé haladt az elmúlt években. A „kétsebességes Európáról” szóló, és a hasonló magabiztos nyilatkozatok azt sugallják, azok, akik ezeket mondják, tudják, merre haladunk, egy föderalista Európa felé, vagy más irányba, de szerintem nem erről van szó.

hvg.hu: Francois Hollande francia elnök tett nemrég egészen konkrét kijelentéseket Európa jövőjével kapcsolatban.

J.K.: Igen, de Hollande úr elképzelései egészen mások, mint David Cameron elképzelései, és ezek is mások, mint amiket Angela Merkel gondol Európa jövőjéről. Tehát azt látjuk, hogy mindenki a jövőn gondolkodik, és ez egy érdekes helyzet, amely könnyen elvezethet akár az alapszerződés módosításának felvetéséhez is. David Cameron beszéde decemberben az EU jövőjéről (amiben például a demokratikus deficit ügyében azt mondta: egyre nagyobb a csalódottság az Európai Unión belül, amely egyre inkább úgy tűnik, hogy „rá van kényszerítve az emberekre, ahelyett, hogy értük dolgozna”, és hogy „ha az EU nem ad választ a felmerült problémákra, fennáll a veszélye, hogy Nagy Britannia kisodródik az Unióból”) nagy vihart kavart, pedig egy nagyon találó értékelés szerint csak azok hördültek fel rajta, akik nem hallották, vagy olvasták, hanem csak a róla szóló újságcikkeket ismerik.

hvg.hu: A szakma nevében is köszönöm a kritikát.

J.K.: Ez csak néhány kollégát érint természetesen. De nézzük a beszéd lényegét: az EU azért jött létre, hogy jólétet és biztonságot biztosítson a lakóinak. Vagyis nem az államokról, az emberekről szól. Jólétet és prosperitást pedig egy szabad, közös piac jelent, ahol olcsón, jó szolgáltatásokhoz jutnak hozzá. Ehhez nemzetközi szinten is versenyképes Európára van szükségünk, olyanra, amely Kínával, Japánnal, az Egyesült Államokkal is állja a versenyt. Ha pedig magát az uniós intézményrendszert nézzük, minden döntést a megfelelő szintre kell helyezni, és megszüntetni a létező demokratikus deficitet. De a Lisszaboni Szerződés ehhez képest a központot ruházza fel még nagyobb hatalommal, ez pedig egyszerűen nem működik. Ami nem működik, azt pedig meg kell változtatni. David Cameron pedig azt mondta, Európa polgárai a legjobban mégis csak a saját nemzeti kormányaikhoz kötődnek. Vagyis – visszatérve a kérdésére – ahelyett, hogy vakon haladnánk egy föderalista irányba, amit Európa polgárai nem támogatnak, itt az ideje újra kiegyensúlyozni a rendszert. Ezért készítjük azokat a jelentéseket, amikről már beszéltünk, mert nem ideologikus vitára van szükség Európa jövőjével kapcsolatban, hanem tényeken alapulóra.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mi lenne ebben a rendszerben az Európai Parlament helye ön szerint? Ez az EU egyetlen közvetlenül választott szervezete, de, mint az legutóbb éppen a magyar kormányt bíráló Tavares-jelentés vitája is mutatta, az EP képviselői is megosztottak abban, hol vannak a testület hatáskörének határai. Vizsgálhatja például, hogy az uniós értékek érvényesülnek-e egy-egy állam törvénykezésében?

J.K.: Lehet, hogy csalódást keltő lesz egy kicsit a válaszom, de azt tudom mondani, éppen az ilyen viták miatt is kell ezt a kérdést ugyanolyan alaposan végiggondolni, mint amikről eddig beszéltünk. Pontosan meg kell határozni, nemcsak a Parlament, hanem a Tanács, és a Bizottság hatáskörét is, és biztosítani, hogy ezekkel a hatáskörökkel viszont hatékonyan képesek legyenek élni.

hvg.hu: Vizsgálhatja például a Parlament, hogy az uniós értékek érvényesülnek-e egy-egy állam törvénykezésében?

J.K.: Erről a kormányomnak nincs hivatalos álláspontja, így én sem fogalmazhatok meg ilyet. De abban egyetértünk Magyarországgal, hogy minden szabálynak minden országra érvényesnek kell lennie az EU-n belül. A Koppenhágai Bizottság felállítása, ha létrejön, nem „magyar-ügy” lesz, minden országot ugyanúgy érintenie kell.

hvg.hu: 2017-ben referendum jöhet az Egyesült Királyság és az EU viszonyáról, amit akár a tagságról alkotott véleménynek is felfoghatunk. Mire számít?

J.K.: Ez a Konzervatív Párt terve, nem a kormány hivatalos álláspontja. Tény, hogy komoly viták vannak országomban az uniós tagságról, és ellenérzések is tapasztalhatók. De, ahogy David Cameron, én is azt gondolom: Nagy Britannia helye az EU-ban van, ha megnézzük az előnyöket, és a tagságból fakadó esetleges hátrányokat, az előbbiekből kétségtelenül több van.

hvg.hu: Hogy néz ki ön szerint öt év múlva az EU?

J.K.: Optimista vagyok. Egy olyan Európát látok, ahol a mostani problémák nagyrészét megoldottuk, az euró-krízisnek vége, sokkal nagyobb egyetértés van a központ és a tagállamok közti hatáskörmegosztásról, és ahol nagyobb a szerepe a nemzeti parlamenteknek – mert ha egyes uniós tisztviselők nem is látják, az európai emberek ezt szeretnék. Ugyanakkor egy sokkal jobban működő közös piacot látok, ahol a szolgáltatások a mostaninál sokkal szabadabban mozognak. Öt év alatt ezt el tudjuk érni.