Egy percre sem állt le a munka az áradó Mosoni-Duna mentén, ahol péntekre vadonatúj gátat kell felhúzni. A sötétben nem egyszerű a gát erősítése, éjfél után pedig a fáradtság elveszi a fiatalok jókedvét is. A hvg.hu Kárpátiát hallgatott egy utánfutón, és megtanította homokzsákot pakolni a jövő rendőreit. Helyszíni riport a Szigetközből.
"Én attól a csinos lánytól kérek kávét!" – kiabált le a gátról egy srác a rögtönzött földúton álló terepjáró felé, amivel szendvicseket és meleg italokat hordanak ki az éjszaka is a töltés megerősítésén dolgozóknak. A nap már régen lement, városi ember számára valószínűtlenül sötét az éjszaka Dunaszentpál határában, ahol csütörtökre virradóra is azon dolgoztak, hogy lefóliázzák a friss töltést, és homokzsákokkal magasítsák meg.
Dunaszentpál a Mosoni-Duna egy nagy kanyarulatában fekszik, az árvíztől eddig csak a 2002-ben, rohammunkában felhúzott nyúlgát védte. Pedig ha itt kiöntene a folyó, a helyiek szerint víz alá kerülne az egész szigetköz. A falu külterületén a munkagépek folyamatosan építik újra a 2002-ben felhúzott gátat, a munkának péntekre kész kell lennie.
Ekkorra várják ugyanis a Duna tetőzését, amikor a jelenleg még zöldellő szántóföldeken két méter magasan fog állni a víz.
A szerda éjjel dolgozó környékbeli fiatalok jó hangulatban, ujjongva köszöntötték egymást a homokzsákokat hordó traktorok pótkocsijairól, csak éjfél után kezdte elvenni a jókedvüket a fáradtság. A hvg.hu tudósítója is felkapaszkodott egy pótkocsira, aminek utasai mintha a Jobbik ifjúsági tagozatától jöttek volna: címeres, árpádsávos egyensapkában feszítettek, egy mobilról pedig a nemzeti rockot játszó Kárpátia dalait játszották. Mint kiderül, nem pártszervezéssel érkeztek, ők is az egyik szomszéd faluban laknak.
A gáton folyó munkát csak egy tűzoltóautó aggregátoráról működtetett reflektor világította meg, a töltésbe szúrt fáklyák csak legfeljebb arra jók, hogy messziről kirajzolják, hol fut a Mosoni-Duna kanyarulatát követő töltés. A fólia lerakása a sötétben nem egyszerű, de a főleg környékbeli, 18-20 éves srácokból álló csapat már beletanult a munkába: már azt is meg tudták oldani, ha toldani kellett, mert a keskenyebb fólia nem ér le a töltés aljáig. Itt-ott kicsit ferde lett, és kellett hozzá néhány plusz homokzsák, de talán tartani fog, ha majd tetőzik az évszázad árvize.
Éjjel 11 óra után érkezett meg a gátra egy csapat rendőr-szakiskolás, de egy darabig csak tanácstalanul álldogáltak, mert senki nem mondta meg, mit kell tenniük. Végül az addigra már rutinos árvízi munkássá vált helyi fiatalok kezdtek el nekik parancsokat osztogatni: add ide azt a zsákot, álljatok csatárláncba, húzzátok meg a fóliát! Néhány rendőrtanoncnak a hvg.hu tudósítója mutatta meg, hogyan kell összehajtani és a helyére dobni a homokzsákot, de aztán hamar belejött mindenki, mintha világ életében ezt csinálta volna.
Bent a faluban az éjszaka eleinte kevésbé volt jó hangulatú, amin még a nagy kondér gulyásleves sem segített. A fáradtság és a mindent belepő por mellett rémisztő hírek kezdték ki az emberek idegeit: a községházával szembeni presszóban arról beszéltek a polgárőrök, hogy ismeretlen autókat láttak feltűnni a faluban, ahová pedig nem is lehetne behajtani, csak azoknak, akik az árvízi védekezésben vesznek részt. Az emberek félelmét erősítette, hogy a tévéhíradóból is azt hallották: csalók járják az árvíz sújtotta falvakat.
Azoknak a keveseknek, akik éjjel egy után is ébren voltak, csak a rendőr-szakiskolások dobták fel a hangulatát, amikor a körülbelül száz, kék formaruhás fiatalt átvezényelték a homokzsáköltésre. A helyi férfiak stírölték a csinos, fiatal rendőrtanonc lányokat. "Neked melyik tetszik? Melyik motozzon meg?" – ugratták egymást. Két, valószínűleg börtönviselt társuk közben azon nevetett, hogy valamikor őket is úgy sorakoztatták lapátolni, mint most a rendőrjelölteket.
"Ezt mindet?" – csodálkozott rá az egyik egyenruhás lány a két hatalmas homokkupacra, mire a helyiek megnyugtatták: "hoznak még!". Valóban befutott még egy nyolctengelyes dömper, és már három homokkupaccal néztek szembe a rendőrtanulók. Hajnali fél háromra szinte már csak ők maradtak a munkaterületen, a helyiek sorban elszivárogtak. Kivéve azokat az asszonyokat, akik éppen ekkor érkeztek meg friss kávéval és teával, hogy szusszanhassanak egy kicsit a lapátolók.
Hajnali háromkor elment az utolsó traktor is a gátra, de a szakiskolások nem álltak le a homokzsákok töltésével. Mire napkelte után nem sokkal tudósítónk felébredt a helyi iskola egyik osztálytermében – ahol fél tucat tűzoltó horkolt tábori ágyakon –, eltűnt a három hatalmas homokkupac nagy része: a munkát átvevő helyiek már csak egy nagyobbacska homokozóra valót álltak körbe, a többi zsákokba pakolva hevert embermagasságú kupacokban, készen arra, hogy utánfutóra pakolják és kivigyék a gátra.
