Rohammunkában építenek új gátat a Mosoni-Duna mentén, hogy megállítsák az évszázad árvizét, ami Győrt is elönti, ha nem járnak sikerrel. A szervezett káoszban a helyiek és a mindenfelől érkezett önkéntesek méltatlankodnak néha, de mindenki erejét megfeszítve pakolja a homokzsákot. A folyó még nem látszik Dunaszentpálon, de mindenki tudja, a repceföld helyén két méter magas lesz a víz.
„Logisztikus kéne ide!” – mondja nevetve egy fiatalember, miközben a frissen megmagasított gát melletti rögtönzött földúton zötyögünk valahol Dunaszentpál külterületén. A bennfentes poénon nagyot nevet a fiatalember két társa is. Ők az Audi belső logisztikai cégének mérnökei és önkéntes munkára érkeztek az áradó Mosoni-Duna mellett fekvő településre, hogy segítsenek az árvízi védekezésben.
A logisztikus első ránézésre rá is férne a rendkívül kaotikusnak tűntő árvízi védekezésre: a falu központjában egymás után dübörögnek el a hatalmas dömperek a homokkal, kint a gát mellett lánctalpas buldózerek egyengik a földet, miközben utánfutós traktorok hordják a homokzsákot, a helyiek pedig a mindenfelől érkező önkéntesekkel együtt pakolják azokat a fekete fóliába burkolt töltésre. Az emberek helyenként ötletszerűen építkeznek, míg meg nem érkezik egy vízügyes, aki utasításokat osztogat, hogy hová kerüljön még egy sor, vagy honnan kell visszaszedni.
„Ezt is biztos hólapáttal rakták meg” – mondja a csatárláncban a hvg.hu tudósítója mellett álló férfi, azon méltatlankodva, hogy a homokzsákot még nagyjából sem egyforma nehezek, így néha megrántják a pakolók kezét. Némelyik „másfél kiló, mint egy szép ponty”, a következő viszont szinte leszakítja az ember karját. „Úgy kikészül a karod, hogy még a f…..at sem tudod majd kiverni” – röhög hangosan egy szőke fiú, mire a társai még vaskosabb poénokkal igyekeznek kellemesebbé tenni a nehéz munkát.
"Ha itt kijön, Győr is úszni fog"
Dunaszentpál a Mosoni-Duna egy nagy kanyarulatában fekszik, az árvíztől eddig csak egy 2002-ben, rohammunkában felhúzott nyúlgát védte. Pedig ha itt kiönt a folyó, a helyiek szerint víz alá kerül a környéken minden. „A győri városháza teteje egy szintben van Szentpállal, szóval ha itt kijön, akkor Győr is úszni fog” – magyarázza egy harcsabajszos férfi, aki két napja szinte éjjel-nappal a gáton van. Ez a falu tehát stratégiai pont, itt mindenképpen elég magasnak kell lennie a gátnak a péntekre várt, rekordmagasságú tetőzésig.
Nem véletlen, hogy a Margitsziget és a Római-part mellett ezt a helyet emlegetik legtöbbször a Facebookon létrejött, az önkéntesek összehangolására szolgáló oldalakon. Ezeket az oldalakat a hvg.hu munkatársai is kipróbálta: fuvart szerettünk volna szerezni bárhová Győr-Moson-Sopron megyébe, de nem jártunk sikerrel, csak lájkokat és további aggódó kommenteket kaptunk. A dunaszentpáli polgármesteri hivatalban viszont kiderült, hogy Facebook nélkül is vannak önkéntesek, a regisztrációt végző hölgy némileg tanácstalannak is tűnt, hová is küldje munkatársunkat.
Pedig folyamatosan érkeznek az önkéntesek, a községházával szemben lévő presszó teraszán a műszak után söröző, megfáradt helyiek közt akadt is olyan, aki „katasztrófaturistának” minősítette a tiszta gumicsizmával, vadonatúj lapáttal érkezőket. „Hévízről jött négy lány. Hévízről! Hát azok hogy kerültek ide?” – méltatlankodik egy vörös bajszos férfi, aki saját bevallása szerint már mozdulni is alig tud a fáradságtól, de azért minden elhaladó traktor után megjegyzi, hogy „ezen is ülnek tizenketten, de minek!?”
„Én meg Mezőkövesdről jöttem” – mondja csöndesen, mosolyogva egy nő, aki egy borsodi kft. alkalmazottjaként került Dunaszentpálra. Egy platós terepjáróra mutatva megjegyezi azt is: „az ott az én kocsim, a polgármester lefoglalta.” Az asszony három hónapja van kiküldetésben Győr mellett, mivel a munkaadója elnyert egy uniós beruházást a Mosoni-Duna mentén. A Mitsubishi műszakija már lejárt, de ez szerdán senkit nem érdekelt, állítólag már a helyi rendőrkapitány is ült benne. „Mondtam a polgármesternek, hogy levizsgáztatva kérem vissza” – nevet az asszony, arra utalva, hogy a polgármesternek autószervize van.
Rohammunkában épül az új gát
A falu külterületén a munkagépek folyamatosan építik át a 2002-ben felhúzott gátat. Először egy lánctalpas buldózer eltolja a tetejét, majd a dömperek hozzák a földet és a kavicsot, amiből új, magasabb töltés épül. Ahol már elkészült az új töltés, ott a vízügyesek fóliával burkolják le a folyó felőli oldalt, amire jöhet az első homokzsák-sor. Ha ez elkészült egy szakaszon, akkor leraknak még egy réteg fóliát, bár ez a szélben nem is olyan egyszerű művelet. Miután felkerül a gát tetejére a második sor homokzsák is, ezt a második fóliát visszahajtják az úgynevezett mentett oldal felé, és homokzsákokkal rögzítik.
A munka a gát egy pontjáról nézve szinte reménytelennek tűnik, mert bármerre néz az ember, a látóhatárig kanyarog a friss töltés, ami még nem elég magas, ezért homokzsák sincs rajta. Az egyik önkéntes szerint az sem segíti a munkát, hogy a víz még egyáltalán nem látszik, legalábbis szerdán délután még csak a repceföld zöldellt ott, ahová a két méter mély vizet várják. „Én elnézném még a repcét két hétig” – kontráz az egyik helyi fiatalember, és mások is megnyugtatják a messziről jött embereket, hogy csak két napot kell várni, és a homokzsákokig fog érni a Duna vize.
Kora délután még csak a honvédelmi miniszter vizitált Dunaszentpálon, de kora estére befutott a Magyar Honvédség is: a hatalmas, olajzöld teherautók aggregátorokat vontattak maguk után. „Ki kell világítani a gátat” – mondta egy helyi férfi, aki éppen csak néhány órára ugrott haza, de éjszakára már ismét a gátra készül. Az Öreg-Duna tetőzését az Országos Vízjelző Szolgálat péntek estére, szombat reggelre várja, de Dunaszentpálon mindenki úgy számol, péntekre kész kell lenni az új gáttal, különben olyan nagy baj lesz, amire csak az öregek emlékeznek az ötvenes évekből.
