A bauxitkutatás neves tudósa a karsztbauxit és a laterit előfordulásával és keletkezésével foglalkozott, emellett a radioaktív hulladékok elhelyezési lehetőségeit is vizsgálta, és úttörő szerepet töltött be a matematikai módszerek bevezetésében, alkalmazásában a földtudományi területen.

Bárdossy György Szombathelyen született 1925. november 17-én. 1943-ban érettségizett Kőszegen, 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem - később Eötvös Loránd Tudományegyetem - geológia szakára, ahol 1951-ben szerzett diplomát. A Magyar-Szovjet Bauxit Alumínium Rt., a Magyar Állami Földtani Intézet, az MTA Geokémiai Kutatólaboratórium és az Aluterv-FKI Alumíniumipari Kutatóintézet munkatársaként is dolgozott, majd 1978-tól nyugdíjba vonulásáig a Hungalu tröszt kutatója, majd főgeológusa volt. 

A Sorbonne-on és a toulousi egyetemen is tanított vendégprofesszorként. 1991-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem rendkívüli egyetemi tanárává avatta. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 

Nevéhez fűződik a lemeztektonika és a bauxitképződés szoros összefüggéseinek kimutatása, valamint a laterit és a bauxit paleoklimatológiai jelentőségének leírása. Számos röntgendiffrakciós fáziselemzést alkalmazott először a magyarországi geológiai kutatásokban, valamint több geomatematikai módszert dolgozott ki, elsősorban a különböző bizonytalanságok értékeléséhez. 

Több mint kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből több mint ötven jelent meg külföldi szakfolyóiratokban. Öt könyve jelent meg magyar, angol, orosz és kínai nyelven, három monográfiája magyarul és angolul. 

Legfontosabb díjai: Szabó József-érem (1980), Eötvös Loránd-díj (1983), Széchenyi-díj (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2006), Akadémiai Aranyérem (2012). Bárdossy György temetéséről később intézkednek.