A HEK293-as (human embryo kidney) sejteket szabályos körülmények közt, etikai engedéllyel állították elő még valamikor a ’70-es években Hollandiában emberi embrióból, és máig korlátlanul felhasználhatók, az MTA Enzimológiai Intézete is használja, és ezt teszik más hazai kutatóintézetek is - hangzott el a köztévé Ma reggel című műsorában.

Az eljárás lényege, hogy ezekben a sejtekben bizonyos emberi receptorokat „fejeznek ki”, és nézik az ezekhez kötődő különböző ízfokozókat, aztán ebből vonják le a következtetést, hogy fejleszthető-e, piacra vihető-e az adott szer. A kérdés nem véletlenül került elő, január 1-jétől ugyanis a kozmetikumok előállításához tilos mindenfajta embrionális, illetve humán eredetű sejtet használni minden, sőt, ezen a területen az EU betiltotta az állatkísérleteket is.

Az embriószövet egyébként azért lehet ízfokozó, mert jobban vagy máshogy kötődik az ízérzékelésben szerepet játszó receptorokhoz. Ha egy édes íz érzékeléséért felelős receptorhoz például cukrot adnak, de kiegészítik egy másik molekulával is, amely segíti a cukor bekötődését ehhez a receptorhoz, az fokozott hatást eredményezhet, azaz kiderülhet, hogy ezek a szerek képesek-e fokozni az ízérzést.

Nem az embrionális szövet kerül tehát az élelmiszerbe, hanem azok az ízfokozó szerek, amelyek előállításában a sejt segített.

A kozmetikumok esetében is csak részigazságokról beszélhetünk, itt egy másik amerikai cég állított elő embrionális magzatból egy svájci egyetemmel kooperációban, etika engedélyekkel, a szülők lemondó és a magzatot orvosi célra felajánló nyilatkozatával a kezében néhány bőrsejtet a magzatból.

Ezeket aztán néhány hétig vizsgálta, hogy kiderüljön, milyen fehérjéket termelnek, milyen összetétel van a sejtek környékén, és ezeket az adatokat felhasználva fejlesztik a kozmetikai részlegüket. Azaz egy alapkísérlet történt a sejtvonalakon, de annak semmi köze nincs a későbbi termékhez - hangsúlyozta Buday László enzimológus a Ma reggelben.