Furcsán beszélt vejével halála előtt telefonon Baunok István
Tanúk meghallgatásával folytatták a Baunok házaspár megölése miatt indított büntetőpert hétfőn a Szolnoki Törvényszéken. Az ügyészség három férfit vádol azzal, hogy 2011. november 17-én elrabolták és Újszász külterületén megölték a szolnoki Baunok István vállalkozót és annak gyermekorvos feleségét.
Az áldozatok lánya tanúkénti meghallgatásán azt mondta: több apró jel után akkor érezte, hogy valami baj történhetett az édesanyjával, amikor megtudta, hogy az a több évtizedes gyakorlattal ellentétben nem jelent meg időben a rendelőjében.
A nő vallomásában felidézte: 2011. november 17-re Angliába kellett utaznia egy állásinterjúra, és megbeszélte anyjával, hogy érkezését jelzi mobiltelefonon, de az asszony készüléke ki volt kapcsolva.
Miután többszöri próbálkozás után sem sikerült kapcsolatot teremteni anyjával, felhívta Debrecenben lévő férjét, és megkérte, ő is hívja a szüleit. A férje később jelezte neki, hogy egyszer sikerült Baunok Istvánt elérnie, de az apósa furcsán, idegesen beszélt vele.
A férje a vallomásában elmondta, hogy a feleségével történt többszöri telefonbeszélgetés után Debrecenből hazaindult Szolnokra, az apósáék házához. Az üres épületbe egy pótkulccsal bejutva több furcsa dolgot tapasztalt. Így például azt, hogy a reggeli étkezés maradványai ott voltak asztalon, valamint a számítógép működött, és ez rendszerető apósáékra nem volt jellemző.
Mindkét tanú beszámolt arról, hogy a mobiltelefonjukra több üzenetet kaptak a pénzintézetüktől bankautomatából történt készpénzfelvételről. Ezt nem ők kezdeményezték, de tudták, hogy egy aktiválatlan bankkártyát otthagytak a PIN-kóddal együtt Baunokéknál.
A házaspár lánya - aki gyermekorvosként átvette édesanyja praxisát - vallomásának utolsó mondataiban úgy fogalmazott, hogy a szüleivel történtek után elvették tőle a biztonságérzetét.
"Menetközben állandóan hátranézek, és félve lépek be egy-egy épületbe" - mondta.
A vádirat szerint a három vádlott az anyagi gondjainak megoldását abban látta, hogy az elsőrendű vádlott által ismert és jómódúnak tartott szolnoki vállalkozótól több millió forintot szerez. 2011. november 17-én a 60 éves Baunok Istvánt felkeresték a házában, és egy riasztópisztollyal 60 millió forintot követeltek tőle. Miután ennyi készpénze nem volt otthon, az összeget interneten akarták átutaltatni az egyik vádlott feleségének bankszámlájára.
Baunok István azonban kiszaladt az épületből, segítségért kiabált, meghiúsítva a pénzszerzésnek ezt a módját. A vádlottak a vállalkozót visszavitték a házba, majd 61 éves feleségével együtt - valamint a házaspár két gépkocsiját - Újszász külterületére vitték.
A település határában telefonon többször megpróbálták a pénzösszeget átutaltatni Baunok Istvánnal, de mivel a sértett nem tudta a teljes kódot közölni, a bank visszautasította a kért tranzakciót. Ekkor a vádlottak úgy döntöttek, hogy a sértettek nem maradhatnak életben, mert azonnal a rendőrséghez fordulnának. A kezüket és a lábukat összekötötték, a szemüket és szájukat leragasztották, majd egy használaton kívüli kúthoz szállították őket. A kútnál az asszonyt a fején bántalmazták, emiatt a nő szája vérrel telt meg, amelyet a ragasztás miatt nem tudott kiköpni, és vérbelehelés következtében rövid idő alatt meghalt. Testét összekötötték a férjéével, majd mindkettőjüket belelökték egy kútba, ahol Baunok István megfulladt.
Az elsőrendű vádlott nem tett vallomást, így korábbi vallomásait olvasták fel. Eszerint M. Béla ismerte Baunok Istvánt, miután többször dolgozott nála kőművesként. Azt állította, hogy a gyilkosság napján nem is találkozott vele, autójával több helyen járt munkát keresni.
A másodrendű vádlott, M. Tibor élt a vallomástétel lehetősével, de tagadta, hogy anyagi gondjai lettek volna. Állítása szerint ő az első- és a harmadrendű vádlott viselkedéséből, illetve a sajtóban megjelent hírekből jött később rá arra, mi is történhetett a Baunok házaspárral. Vallomásából kiderült: attól tartott, hogy az elkövetéskor használt gépkocsi miatt - miután az a nevén volt - ő is bajba keveredhet, így társaival együtt bujkált.
A harmadrendű vádlott, H. Szabolcs azt vallotta: a bűncselekményben részt vett, de a gyilkosságnál nem volt jelen, csak a közelben tartózkodott.