Áder János és Angela Merkel találkozója Berlinben

MTI / Bruzák Noémi

Ha a magyar kormányt bíráló külföldi – például német – sajtót vesszük alapul, könnyen az a kép alakulhat ki bennünk, hogy a Nyugatnak elege lett Magyarországból, pontosabban abból, amit a kormány – az unortodox gazdaságpolitikára és a szabadságharcra hivatkozva – csinál. Elég, ha Orbán Viktor legutóbbi, harcos parlamenti felszólalásra gondolunk. Hétfőn ugyanis a miniszterelnök lényegében arról beszélt, hogy a külföldi kézben lévő energiaszolgáltatók a magyar emberek ellenségei, mert szembeszálltak a kormány rezsicsökkentési tervévet. Ezután jött az alkotmány negyedik módosítása, ami miatt nemcsak Angela Merkel német kancellár szólt be a Berlinben tartózkodó Áder Jánosnak, hanem Guido Westerwelle külügyminiszter is, a bajor parlament keresztényszociális elnöknője pedig lemondta Kövér Lászlóval tervezett találkozóját.

Ennek ellenére az EU részéről rövid távon nem várható semmilyen konkrét következmény: Egyszerűen azért, mert a szervezet működése ezt nem teszi lehetővé. Az alkotmánymódosítás miatt úgynevezett kötelezettségszegési eljárás indulhat ugyan, de ez több évig tartó bírósági procedúrába torkollhat. Rövidebb távon az EU annyit tehet, hogy nem függeszti fel az év első felében a belépésünk óta folyamatosan zajló túlzott-deficit eljárást. A brüsszeli hangulatot azonban érzékeltetheti, hogy a liberális frakció vezetőjének Guy Verhofstadtnak nem sikerült elérnie, hogy az Európai Parlament eheti ülésének napirendjére felkerüljön a „magyar ügy”. A hét végi uniós csúcson sem valószínű, hogy Orbánnak kényelmetlen kérdésekkel kellene szembetalálnia magát.

Valamit valamiért?
 
Mint korábban megírtuk, Orbán Viktor kifejezetten igyekszik kihasználni, hogy az Európai Unióban a gazdasági válság, az integráció rengeteg nehezen megoldható problémát hozott a felszínre. Elég csak az eurózóna tagállamainak létfontosságú bankunióra gondolni. „Ha ég a ház a fejed felett, nem azzal fogsz törődni, hogy valaki esetleg elemel két szál kolbászt a kamrából” – érzékeltette Orbán Viktor gondolkodásmódját egy közeli ismerőse. A kormányfő ráadásul teljesen nyíltan alkupozíciója erősítésére használja fel a helyzetet: a Herman Van Rompuy-jel folytatott budapesti tárgyalásai után a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy támogatja a magyar kormány a bankuniót, cserébe viszont azt kéri: értsék meg a mi „sajátos problémáinkat”.

Kormánytagok rendszeresen azt kommunikálják, hogy négyszemközti tárgyalásokon még olyan uniós vezetők, külföldi miniszterek, miniszterelnökök is Orbán lépései iránti rokonszenvükről biztosítják őket, akik a sajtóban egyébként kritikus hangokat ütnek meg. Egy kormányzati forrásunk azt állítja, Herman Van Rompuy is azt mondta Budapesten Orbánnak, hogy volt kormányfőként megérti, ha egy a gazdaságpolitikáját támogató jegybankelnököt szeretne magának. Bár ezt máshonnan nem sikerült megerősítetnünk, azt egy független forrásunk is elmondta: Donald Tusk is mély rokonszenvvel figyeli Orbán gazdaságpolitikai lépéseit, és csak azt sajnálja, hogy kétharmados többség híján neki kisebb a mozgástere.

„Fajsúlyosabb ügyek terhelik most az Európai Unió vezetőit annál, mint a magyar belpolitika” – mondta a hvg.hu-nak Eörsi Mátyás. Az európai politikában jártas egykori képviselő azt mondta, Orbán Viktor „jól taktikázott”, amikor Angela Merkel német kancellár és Herman Van Rompuy mögé állt azokban az ügyekben, amelyek kivezethetik az uniót a válságból. Kérdés, meddig feszítheti a húrt. Eörsi szerint ez az, amit senki nem tud megjósolni: sem a politikusok, sem a piaci szereplők. „Az jelent valamit, hogy Kövér Lászlót a bajor parlament elnöke az alkotmánymódosítás miatt látványosan nem fogadta” – tette azonban hozzá. Eörsi szerint rengeteg dolog múlik például Merkel egyéni érdekein. Márpedig a kancellárnak fontos a pártcsalád, a szavazatok, a külső támogatás. Kérdés, hol lesz az a pont, amikor már nem áll érdekében Orbánnal mutatkozni, mert többet veszíthet azzal, mint amennyit nyerhet, ha látványosan nekimegy. „A németek úgy állnak most hozzánk, hogy nem érdemes kiabálniuk, mert ha kiabálnak, könnyen elveszíthetik az utolsó lehetőségüket is arra, hogy befolyásolni tudják a magyar politikát” – véli Eörsi Mátyás.

Ezt látszik igazolni Matei Hoffmann legutóbbi nyilatkozata is. A budapesti német nagykövet a Népszabadságnak adott interjújában nagyon finoman bírálta csak a magyar kormányt, s arról beszélt, hogy az ő hivatali eszköztárának „nem része a hangszóró”. Eörsi Mátyás szerint azért is óvatos a Nyugat, mert nem tudják, hogy milyen hatással lenne Orbánra az, ha „kiabálnának”. Ahogy azt sem látják, melyik lenne az a politikus, aki a láthatóan karizmatikus kormányfő helyére léphetne.

Rezignált szolgáltatók

Különösebb gazdasági nyomásgyakorlástól idehaza sem kell tartania a kormányfőnek. A hazai termelés egyik legfontosabb szegmensévé előlépett autóipar német nagybefektetőit láthatóan külön kategóriaként, megkülönböztetett figyelemben részesíti a kabinet – ezt korábban egy Magyarországon dolgozó német üzletember is megerősítette a hvg.hu-nak. „Egy Audi, egy Mercedes, vagy egy Bosch úgyis megoldja magának, ha esetleg problémája támadna” – érzékeltette a cégek lobbierejét forrásunk, aki szerint a német sajtó éles kritikája negatív hatással lehet az ide beruházni kívánó, vagy kapacitásukat bővíteni tervező cégek döntéseire. „Egy több országban jelen lévő multi egy-egy ilyen lépés előtt versenyezteti a különböző telephelyeket, leányvállalatokat. Ha az országról az a kép alakul ki, hogy jogbizonytalanság van, az nyilván hátrány” – mondta, hozzátéve, hogy a március végén, április elején kikerülő első negyedéves beruházási adatok beszédesek lehetnek majd. Azt is elmondta ugyanakkor: több olyan cégről is tud, amelyik ebben a helyzetben nem hozzánk ruházott be.

A Mercedes miatt nem kell aggódnia a kormányfőnek, aki pedig nem jön ide, az úgysem látszik

Túry Gergely

A most melegebb éghajlatra küldött energiaszolgáltatók rezignáltan vették tudomásul Orbán kirohanását, és a meghirdetett újabb rezsicsökkentő intézkedéseket. Az általunk megkeresett valamennyi gáz-, és áramszolgáltató sajtóosztályán azt közölték, hogy nem kívánják semmilyen formában kommentálni a kormányfő napirend előtti felszólalását. Egy iparági szereplő pedig arról beszélt a hvg.hu-nak: „még perspektivikusan sem vetődött fel, hogy valamelyik nagy cég tulajdonosa esetleg kivonul a piacról”.

„Már nem csodálkozunk, ha a médiából értesülünk a kormány további, minket érintő terveiről, éppen úgy, mint bárki más. Senki nem akar komolyan szóba állni velünk, már a mi megkereséseinkre sem reagálnak. Igaz, ez korábban is így volt, a szolgáltatók például évekig mondogatták a gazdasági minisztériumnak, hogy érthetetlen, átláthatatlan az energiaszámla, mindig azt kaptuk, hogy a törvény szerint ilyennek kell lennie, és kész. Erre most minket hibáztatnak, és olyan határidővel változtatják meg a számla kinézetét, hogy fizikailag lehetetlen felkészülni rá”. A külföldi tulajdonosok ugyanakkor egyenként is milliárdos összegeket ruháztak be idehaza, így érthető módon nem szívesen távoznak, főleg, hogy forrásunk szerint a magyar piacot még a jelenlegi helyzetben is egy fontos, megtartandó terepnek tartják, ahol lehet profitot elérni. „Én most nehezen tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy egy tulajdonos úgy dönt, itthagyja Magyarországot” – mondta forrásunk.

Elegük van?

Hiába tehát egyes szektorok képviselőinek elégedetlenkedése, a külföldi befektetők többségét valójában hidegen hagyja, milyen az ország politikai berendezkedése.  A kormány ráadásul elég pragmatikusan képes taktikázni: a szintén nagy vitákat kiváltott választási regisztrációt például simán „elengedték”, miután kiderült, hogy a külföldi kritikák mellett még saját választóik körében sem népszerű. „Viszont, amíg erről vitázott mindenki, egy csomó fontos gazdasági döntést meg tudtunk hozni” – kajánkodott egy kormányzati forrásunk.

A médiatörvényt, vagy a bírók korhatárát érintő konkrét bírálatokkal kapcsolatban is voltak változások az európai kritikák hatására. Igaz, meglehetősen cinikus módon: az előbbi esetben például annyi az „engedmény”, hogy a Médiatanács elnökét immár nem közvetlenül a kormányfő jelöli, hanem a miniszterelnök kérésére a köztársasági elnök. A szolgálatukba visszahelyezett bírák pedig csak abban az esetben kaphatják vissza régi hivatalukat és beosztásukat, ha azt még nem töltötték be. (Ráadásul azok, akiknek a munkaügyi bíróság megítélte elmaradt juttatásaikat, még a 98 százalékos büntető adót sem ússzák meg, ha ez több mint két millió forint.)

Vagyis egyelőre úgy tűnik, amíg nagyon komoly szankciókkal, nevezetesen az uniós támogatások felfüggesztésének veszélyével nem kell szembenéznie, Orbán Viktornak meglehetősen tágas mozgástere marad. Erre pedig elég kevés az esély pillanatnyilag.