Végül úgyis a fenntartó akarata érvényesül, így nincs sok értelme megpályáztatni egyetlen kulturális intézmény vezetői posztját sem – mondta a hvg.hu-nak Csomós Miklós. Budapest oktatásért és kultúráért felelős főpolgármester-helyettesét az iskolai államosítás tapasztalatairól is kérdeztük, valamint arról, hogy éli meg, hogy ez a négy év jelentős kulturális beruházás nélkül telik el.
hvg.hu: Nagy felzúdulást keltettek a Mexikói úti mozgásjavító intézet elköltöztetésének tervei. Sok szülő aggódik, hogy a gyermeke nem kapja meg a jövőben a megfelelő ellátást. Mivel tudja őket megnyugtatni?
Csomós Miklós: Sokféle félreértés megjelent ezzel kapcsolatban: nincs szó költözésről, nem zárjuk be a Mozgásjavítót, a középiskolai oktatást kimenő rendszerben szüntetjük meg. Vagyis nem most rögtön, akik elkezdték, azok befejezik tanulmányaikat, de új osztály nem indul. Ez nem érinti az óvodai és általános iskolai oktatást. A szakképzést azért kell itt megszüntetni, mert egyszerűen nincsenek meg a feltételei az oktatásnak. Elterjedt egy hír, hogy egy-két terem kifestéséről lenne csak szó, és jó szándékú szülők már jelezték is, hogy ők ezt megoldanák, amit köszönünk, de sajnos ennél sokkal többről van szó. Mivel mozgáskorlátozottak szakközépiskolai oktatásáról van szó, nemcsak az iskolai, hanem egy sor más előírás is sokkal szigorúbb, mint más esetekben. Egy egész épület rekonstrukcióját kellene elvégezni, aminek költségeit 212 millió forintra becsülték korábban.
hvg.hu: De ezt miért nem tudták korábban?
Cs. M.: A korábbi igazgató kérte, hogy indíthasson ilyen szakközépiskolai oktatást, amire 2009-ben az előző városvezetéstől kapott engedélyt – miután nyilatkozott, hogy minden feltételt, minden előírást teljesítenek. Menet közben derült ki, hogy ezek nincsenek meg, ezt az iskola ismerte be most, amikor a harmadik évfolyamot kellett volna elindítani, és jelezték, hogy hiányoznak a feltételek.
hvg.hu: Mik például?
Cs. M.: Egy külön jegyzéket kellett ebből összeállítanunk. Csak néhány példa: kémia, fizika szaktantermet kell kialakítani a hozzájuk kapcsolódó szertárakkal, egy szakiránynak megfelelő szaktantermet; további három termet teljesen felújítani a hozzájuk tartozó vizesblokkal, majd később még további hat osztályteremre lenne szükség, hogy felmenő
rendszerben tudják az oktatást folytatni.
hvg.hu: Ezek nem fértek bele abba a 3,5 milliárd forintba, amit eddig az épületre költött a főváros?
Cs. M.: Ez jó kérdés, az előző városvezetést, és az előző igazgatót kellene megkérdezni, hogy az a pénz erre már miért nem volt elég. Mi azzal szembesültünk, amikor átvettük ezt a beruházást, hogy még 60 millió forintot kell a legalapvetőbb dolgokra elköltenünk. Hiányzott például egy átkötő folyosó, ami nélkül nem tudtak volna két épület között mozogni a diákok, csak ez 30 millió volt. Ahhoz, hogy a használatbavételi engedélyt megkapjuk, még majdnem ennyit kellett költenünk. Még így sem beszéltem arról, hogy a régi lifteket is le kellene cserélni újabb, biztonságosabb típusra, mert a tűzoltóság szerint nem megfelelőek mozgáskorlátozottak ellátására. Vagyis nagyon komoly előírásoknak kellene megfelelni, csak ezzel eddig nem foglalkozott senki. De nem is a pénz a legfontosabb: nevelési szempontból sem jó, ha ezeket a gyerekeket csak azért, mert mozgássérültek, elkülönítjük a társaiktól. A Petrik Lajos Szakközépiskolát olyan 21. századi igényeket kielégítő módon újítottuk fel, hogy teljesen akadálymentesítve van, jelenleg is járnak oda
mozgáskorlátozottak. Ráadásul ott sokkal nagyobb szakmaválasztékot tudunk nyújtani nekik, amivel a szülők és a gyerekek is jobban járnának. Ott várják őket, és felkészültek a fogadásukra. Vagyis mindössze annyi lenne a változás, hogy egy speciális busszal a Mozgásjavítóból elvinnék a gyerekeket a másfél kilométerrel arrébb levő Petrikbe. Minden ellátás, ami most megvan a Mozgásjavítóban (uszoda, diákotthon), az megmarad, a helyén marad.
hvg.hu: A szülők olyan konkrét dolgoktól félnek, hogy van olyan diák, aki egyedül még a WC-re sem tud kimenni. Ez most megoldott, de nem tudják, az új helyen is megoldott lesz-e.
Cs. M.: A Petrik Lajos Szakközépiskola gondozói-nevelői létszámát éppen emiatt emeltük meg, hogy legyen segítség a bővülő létszámmal is. Röviden: jobb körülmények közé kerülnek a diákok. Ha maradnának a Mozgásjavítóban, az már most 212 millió forintos felújítást igényelne, majd a későbbiekben még további pénzeket, és így is szegregáltan oktatnák a gyerekeket. Én tanítottam 15 évig. Voltak mozgássérült diákjaim. Volt vak diákom is. Tudom, milyen pozitív hatással van rájuk, ha nem elkülönítve tanulnak.
hvg.hu: Nem kellett volna ezt így a szülőknek is elmagyarázni?
Cs. M.: De, valóban. A jövő héten szervezünk egy fórumot, ahol találkozhatunk, és szeretnénk őket a Petrikbe, az új helyre is elvinni.
hvg.hu: Mennyire zajlott zökkenőmentesen az átállás a fővárosi oktatási intézményekben? Hoffmann Rózsa sikertörténetről mesél, miközben sok helyről abszurd történeteket hallani, egy budapesti gimnázium tanárainak petíciójához már több mint kétezren csatlakoztak.
Cs. M.: Az gimnázium korábban nem fővárosi fenntartású volt. Közvetett információim vannak, nyilván minden ilyen átadásnak-átvételnek megvannak a maga nehézségei. A főváros oktatási osztálya folyamatosan dolgozik azon, hogy a működtetési feladatokban a fővárosban semmilyen fennakadás ne legyen. 14 gimnáziumunk, 13 kollégiumunk, 16 gyógypedagógiai intézményünk, 7 szakszolgálatunk, 1 szakmai szolgáltatónk, 3 általános iskolánk, 2 többcélú nemzetiségi intézményünk, és 2 óvodánk van üzemeltetésre.
hvg.hu: Ha a vécé tisztítására vesznek hipót, az működtetői feladat, ha az uszoda fertőtlenítésére, az fenntartói. Ha a gyerekeknek kell A4-es papír, az fenntartói, ha más célra kell, az működtetői – ilyen abszurd helyzetek alakultak ki több helyen. A főváros hogy tudja ezt megelőzni?
Cs. M.: A működtetési megállapodásokban kell meghatározni, hogy mi, hova tartozik. Nekünk a közgyűlésben kell ezekről dönteni.
hvg.hu: Ki tudja jelenteni, hogy a működtetés színvonalában sem lesz csökkenés Budapesten?
Cs. M.: Erre törekszünk.
hvg.hu: Mit szól L. Simon László ötletéhez, hogy a kiemelt kulturális intézmények élére ne kelljen pályáztatni, hanem a vezetőt a fenntartó nevezze ki?
Cs. M.: Szerintem nemcsak a kiemeltek esetében lenne erre szükség, hanem minden kulturális intézménynél. A szakmai bizottságoknak eddig is csak javaslattevő szerepe volt, a felelősséget mindig a kinevező – vagyis a politikus – viseli. Tizenhárom színházat, közgyűjteményeket, a Szabó Ervin Könyvtárat, a Fővárosi Levéltárat, a Történeti Múzeumot, a Budapest Művelődési Központot, Állatkertet, Bartók Béla Emlékházat, a Roma Oktatási Központot érintené ez nálunk, mindegyik esetben indokolt lenne.
hvg.hu: Ha ezeknek az élére pályázat nélkül nevezhetett volna ki a főváros vezetőt, mennyiben lenne más az illetők névsora?
Cs. M.: Meggyőződésem, hogy akkor is ugyanazok vezetnék őket, akik most. A kinevező vagy egyetért a bizottság javaslatával, vagy nem – és akkor úgy hoz döntést. Ez mindig így volt. A kinevező döntött. Ez politikai oldaltól is független, sőt a szakmában is sokan ezen a véleményen vannak. Nagy József, a Trafó új vezetője például csodálkozott, hogy pályáznia kell, mert korábban Franciaországban simán felkérték a vezetésre, és kinevezték.
hvg.hu: Még nincs költségvetése 2013-ra Budapestnek, de úgy tűnik, kevesebből gazdálkodhat majd a város. A kultúra mennyire fogja ezt megérezni?
Cs. M.: Még nem zárultak le az ezzel kapcsolatos tárgyalások, így nem tudok konkrétumokat mondani.
hvg.hu: Mit szól ahhoz, hogy az Újszínház botrányos indulása után most mintha a nézők nem lennének eléggé kíváncsiak az előadásokra?
Cs. M.: Az őszi adatok valóban nem voltak túl jók, de úgy tudom, az utóbbi időben már nőttek a jegyeladások. Bármelyik színháznál lehet egy átmeneti rosszabb állapot, de meg kell nézni a tendenciát.
hvg.hu: Ön már látott előadást a vezetőváltás óta?
Cs. M.: Igen, hármat. Azok mondjuk pont telt házzal mentek, de az egyik bemutató volt közöttük. Semmi olyant nem tapasztaltam, ami eltért volna bármely más színház működésétől. Hogy a színház körül hogy zajlik az élet, arról pedig mi, fenntartók, nem mindig tudunk.
hvg.hu: Ez a ciklus már jelentősebb kulturális beruházás nélkül telik el. Nem vérzik a szíve kultúráért felelős főpolgármester-helyettesként ?
Cs. M.: Egyfelől vérzik a szívem, másfelől viszont, ha a pénzügyi helyzetünket nézem, önmagában azt nagy eredménynek tartom, hogy működnek az intézményeink. Színházat nem zárt be a fővárosi önkormányzat, valamennyi jó színvonalon működik, ugyanezt el lehet mondani a közgyűjteményeinkről is. Kevesebb a pénzünk, mint korábban, mégis talpon maradtunk, ezt is meg kell becsülni. Természetesen szeretném, ha lenne kulturális beruházás – de most ilyen négy évet élünk. Nyugat-Európában is megszorítások vannak: Franciaországban fesztiválok maradnak el pénzügyi okok miatt, Hollandiában színházak állami támogatását szüntették meg, Görögországban tavaly több mint ezer fős leépítés volt a színházi szakmában. Mi Budapesten élünk, létezünk, működünk. Persze vannak szép álmaink is, nem véletlenül adtuk oda például a Vidámpark területét az állatkertnek, ott tudnánk mit építeni, ha lenne hozzá pénz.
"Itt nincs hazugság, nincs átverés" – valami új kezdődik Budapesten
