hvg.hu: Pontosan mi az ön szerepe Mesterházy Attila mellett?

Braun Róbert: A szerepem az lesz, amire megválasztanak. Amikor úgy döntöttem, belépek a szocialista pártba, mert szeretnék felelősséget vállalni nyilvánosan azért, hogy milyen lesz a gyerekeim jövője, akkor tudomásul vettem, hogy az elképzeléseim megvalósításához támogatókat kell gyűjtenem. Sok egyéb ok mellett én azért az MSZP-be léptem be, mert azt láttam, hogy itt demokratikus folyamatok során dőlnek el a személyi vagy tartalmi kérdések.

hvg.hu: Értsük úgy, hogy járja a helyi szervezeteket, lakossági fórumokat tart?

B. R.: Igen, ezt is elkezdtem. Tegnap  voltam Monoron. (Az interjú csütörtökön készült - a szerk.) Indulni szeretnék a választásokon egyéniben, és vitákon keresztül szeretnék hatni a párttársaimra, hogy formálódjon a megújuló a baloldal.

hvg.hu: Milyen kérdéseket kap?

B. R.: Alapvetően az embereket egy dolog érdekli: hogy lesz holnap? Miből fizetik majd ki a tandíjat, lesz-e munkájuk, miből fizetik a fűtést, hogy fog iskolába járni a gyerek, mit fog tanulni. És persze a helyi ügyek: például mikor épül az út? Ezek inkább beszélgetések, és azt látom, sokszor arra van szükség, hogy meghallgassa valaki őket. Legyen, aki próbálja megérteni őket. Nem az a feladat, hogy rögtön ott helyben kielégítsük az igényeket. Sokkal inkább az, hogy figyeljek és támogatókat szerezzek ahhoz, hogy a gondolatokat később közpolitikává tudjam változtatni. Hosszú az út, amíg egy pártról és egy emberről elhiszik, hogy képes erre.

Braun Róbert - Medgyessynek, Gyurcsánynak és Simornak adott tanácsokat

Fülöp Máté

hvg.hu: Mennyiben tud hitelessé válni egy olyan, jól szituált ember, aki egy rózsadombi székhelyű cég éléről megy le lakossági fórumot tartani?

B. R.: Először is nem lemegy, hanem odamegy. Egyetemi oktatóként látom, hogy vannak olyan tanárok, akik úgy próbálnak viselkedni, ahogy a diákok. Úgy öltözködnek, tegeződnek a hallgatókkal. Egy idő után belátják, hogy a diákok nem ezt várják tőlünk, hanem azt, hogy értéket adjunk át nekik, és lássák, hogy megdolgozunk a tekintélyünkért. Ez igaz a politikusra is. Van elitellenes hangulat, de van várakozás is, az elitekkel szemben is. Hogy merjenek kockázatot vállalni, én például vállalok, vagy hogy ne legyenek korruptak. Én nem vagyok az.

hvg.hu: A legutóbbi alapszabály-módosításnak köszönhetően az ön által annyira demokratikus szervezetként leírt MSZP-ben az elnökségnek vétójoga van az egyéni képviselőjelöltek kiválasztásában. Bírja-e már az elnökség, az elnök támogatását is?

B. R.: Remélem, hogy a kezdetektől fogva bírtam a támogatását. Egyébként az MSZP-ben az indul egyéni körzetben, aki kellő támogatást tud szerezni helyben és megdolgozik a sikerért. Ez továbbra is egy alulról szerveződő párt.

hvg.hu: Több évnyi tanácsadói tapasztalattal a háta mögött mit gondol a vezető politikusokat a háttérből befolyásoló spin doktorokról?

B. R.: Nem teljesen értem a kérdést. Arról van szó, hogy szükségesnek vagy jónak tartom-e őket?

hvg.hu: Jó párat lehetne felsorolni az utóbbi tíz évből, akik érdemi politikai hátország nélkül komoly hatással voltak miniszterelnökökre, pártelnökökre, ami sokszor ki is váltotta a tagság haragját.

B. R.: A politika nem egy-emberes feladat, akkor sikeres, ha csapatok csinálják. Ezekben a csapatokban mindenkinek megvan a maga helye: van, aki a választók bizalmát megszerezve a frontvonalban áll, és vannak, olyanok, akik a jelölt bizalmát bírják. Minden sikeres jelölt mögött állnak olyan tanácsadók, akiknek nem kell kiállniuk a pódiumra. Nyilván egy-egy párton belül vannak érdekellentétek, és a csapatmunka-jelleg miatt sokszor valóban nem lehet látni, ki áll egy-egy gondolat, mondat mögött, de a kockázatot mindig a jelölt viseli.

hvg.hu: Ön is spin doktor volt, mit tapasztalt belépése óta: szeretik az MSZP-ben?

B. R.: Azt remélem, hogy akik kevésbé szeretnek, a politikai munkám során meg fognak kedvelni, és nem veszítem el azok bizalmát sem, akik most is kedvelnek.

hvg.hu: A III. kerületi MSZP – ahova ön belépett – vezetője valamikor Hagyó Miklós kabinetfőnöke volt. Jól kijönnek?

B. R.: Azért léptem be a III. kerületi szervezetbe, mert ott lakom. És nem a helyi vezetőnél kértem a belépésem – nem is tudtam, hogy ki volt ő korábban –, hanem kitöltöttem egy belépési kérvényt a párt honlapján, ahol többek között arra is rákérdeztek, hol lakom. Majd kaptam egy levelet, hogy várnak a helyi irodában.

Kaptam egy levelet, hogy várnak a helyi irodában

Fülöp Máté

hvg.hu: Egy évig volt úgy a jegybankelnök tanácsadója – ha úgy tetszik, spin doktora –, hogy közben már tag volt az MSZP-ben. Nem volt ez a két szerep összeférhetetlen?

B. R.: 2009-ben azért lettem Simor András tanácsadója, mert felkértek rá. Nem a politikai értékeim, hanem a szakmai munkám alapján. A Magyar Nemzeti Bank 480 dolgozójának nem ismert a pártállása, nem is szabad, hogy fontos legyen. Az elvégzett munka minősít. Ez etikai és jogi szempontból is így van rendjén.

hvg.hu: Etikailag sem tartja összeférhetetlennek a politikai szerepvállalást azzal, hogy közben a független jegybankelnöknek tanácsokat adott?

B. R.: Nem volt politikai szerepem. 2009-ben azért kerültem oda, hogy segítsem a jegybank céljait, egyebek mellett segítsem megvédeni a jegybank függetlenségét. Pontosan tudom, hogy a percepció gyakran válik valósággá.

hvg.hu: Miért nem mondott le rögtön azután, hogy belépett az MSZP-be?

B. R.: Miért kellett volna lemondanom?

hvg.hu: Hogy elejét vegye egy ilyen percepció kialakulásának, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe a főnökét.

B. R.: Ezen az alapon el sem lett volna szabad vállalnom, hiszen korábban baloldali kormányokban dolgoztam – az elmúlt húsz évem nyitott könyv. Egyébként, amit a magánéletemben csinálok, a nemzeti bank szempontjából indifferens, ahogy az a többi 480 dolgozó esetében is.

hvg.hu: Saját bevallása szerint 2001-ben azért kapcsolódott be az MSZP kampányának előkészítésébe, mert  „egy megújuló baloldali párt győzelmének örömmel lesz a része”. Lezajlott-e azóta a nagy megújulás?

B. R.: A megújulás hosszú és rögös folyamat, talán soha nincs vége.

A megújulás hosszú és rögös folyamat, talán soha nincs vége.

Fülöp Máté

hvg.hu: Csak tavaly lépett be a pártba, ez azt jelenti, hogy a tíz év is kevés volt a megújuláshoz?

B. R.: Angliában 16-17 évig eltartott a baloldal megújulása. Tony Blair 1980-ban lépett be a brit Munkáspártba, majd eltelt 16 év mire a „harmadik út” programját a már New Labor szlogent használó párt kiadta. Ráadásul az utóbbi 10 évben radikálisan megváltozott nemcsak az ország, hanem a világ is. Ma teljesen más kérdéseket kell feltenni, mint a rendszerváltás éveiben. Azt látjuk, hogy a Fidesz gyakran XXI. századi kérdéseket tesz fel, melyekre XIX. századi válaszokat ad, nagyon sokan pedig még mindig a XX. század kérdéseit boncolgatják. A XXI. század szerintem a fenntartható fejlődésről, az erőteljesebb állami szabályozásról, az egyenlőtlenségek csökkentéséről, a jobb életminőség és nem a fogyasztás-vezérelt gazdaságról szól. Arról, hogyan lehet értelmes és etikus munkát igénylő keresletet növelni.  A szocialista párt feladata, hogy a XXI. századi kérdésekre XXI. századi válaszokat adjon.

hvg.hu: Két hete az MSZP is tárgyalásokat kezdeményezett az ellenzéki erők összefogására. A szakpolitikai egyeztetésekre többek között kijelölt Veres János vagy Szekeres Imre képes ezeket a XXI. századi kérdéseket feltenni és megválaszolni?

B. R.: Az MSZP egy demokratikus párt, így azok képviselik a pártot, akiket erre megválasztottak. Sokan azt várják, hogy a személyeket inkább nevezzék ki vagy váltsák le, csak azt a pártot, ahol ez a gyakorlat, Fidesznek és nem MSZP-nek hívják. Ebben a pártban természetes, hogy azokat választják meg az egyes pozíciókba, akik sokkal régebben dolgoznak a pártért, híveket tudhatnak maguk mögött.

hvg.hu: Mivel magyarázza, hogy az egyre növekvő kormányellenesség ellenére az MSZP-nek nem sikerült mostanáig az áttörés?

B. R.: Áttörni a választások napján kell. Oda eljutni pedig úgy lehet, hogy olyan jövőképet kínálunk, amely a mai körülmények közepette hihető és reményt keltő.

hvg.hu: Most menni fog populista ígéretek nélkül?

B. R.: Közérthetően kell beszélni. A populizmus más: hamis ígéretek, és ezek nélkül lehet. Kevésbé a GDP-ről kell beszélni, inkább arról, hogyan lehet egy picit jobb a holnap. Itt van példának a 10 százalékos közműdíj-csökkentés. Ez a valódi populizmus: merthogy azoknak is 10 százalékot kedvez, akiknek nagy házuk van, és azoknak is 10 százalékot ad, akik az utolsó pénzüket költik arra, hogy még be tudjanak egy szobába fűteni. 15 ezer forintot ad a Rózsadombra és ezer forintot az észak-magyarországi faluba. Ugyanakkor azoknak semmit nem ad, akik fával vagy olajjal fűtenek, mert nem telik a gáz bevezetésére. Csak az számít, hogy a 10 százalék jól hangzik a híradóban. A kérdés az, hogy a baloldal meg tudja-e mutatni, hogy ezek a módszerek mennyire visszásak, hogy ezek a lépések épphogy a tehetőseknek kedveznek a szegényebbek kárára, mert a populizmus az lenne, ha erre újabb 10 százalékot ígérnének rá. Nem könnyű, mert nincsenek tuti receptek, nincs egy kar, amit ha meghúzunk, akkor mindenkinek jó lesz. Esetenként azt is el kell mondani, hogy fárasztó és nehéz lesz, de meg fogjuk próbálni újrakovácsolni a sorsközösséget, amire feltétlenül szükség van, hogy előrébb jussunk. Együttműködés és szolidaritás, ez a kettő kell hozzá.

hvg.hu: Egy évvel a regisztrációs kampány előtt, másfél évvel a választások előtt hogy látja, mire készül az MSZP? A hátralevő időben a pártot erősítve egyedül fog nekifutni a vezetőség a választásoknak vagy az ellenzéki összefogás megteremtésében ölik az energiáikat?

B. R.: Nem az a kérdés, hogy mire van szüksége az MSZP-nek, hanem az, hogy mire van szüksége az országnak. Változtatni kell a 10 százalék-90 százalék százalék politikáján. Mert az elmúlt két évben az adórendszer, az oktatás átalakításával, most a közüzemi díjak csökkentésével a kormány 10 százaléknak kedvez a 90 százalék kárára. Az 1990-es évek elején volt egy közös álma a magyaroknak, hogy mindenki, a budapestiek és tatárszentgyörgyiek, a kétkezi munkás és az egyetemi tanár együtt érkezik meg Európába. Átnéztünk a Lajtán túlra, és reménykedtünk, hogy egy nemzedéken belül úgy fogunk élni, mint azok, akik a határ túloldalán laknak. Az igazi tragédia, hogy ez nagyon keveseknek sikerült, ráadásul mások rovására, mert ez egy zéróösszegű játszma. Úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan.

Ez súlyos megtévedés volt.

Fülöp Máté

hvg.hu: Az uniós csatlakozás óta eltelt időben – az utóbbi két év kivételével – az MSZP volt kormányon többek között Szekeres Imrével és Veres Jánossal miniszteri szerepben. Hat év alatt több tízmilliárdot költöttek uniós pénzből felzárkóztatásra, de a programok sikertelenek voltak. Az ön által említett kudarcért mégis ki a felelős?

B. R.: Önkritikát én a 1990-es évekbeli önmagammal szemben szeretnék megfogalmazni, hiszen mostanáig nem voltam politikus. Akkor én is azt gondoltam, hogy jönnek majd a multinacionális vállalatok, minél többet privatizálunk, annál több munkahely lesz, annál erősebben szilárdul meg a nyugati munkakultúra. Ez súlyos megtévedés volt. Természetesen befektetőkre, beruházásokra szükség van, de az államnak meg kell védenie a kiszolgáltatottakat, olyan szabályozási környezetet kell teremtenie, amiben a munkaadókat is rákényszeríti, hogy ne csak profit növelését tartsa szem előtt. Különben csak területet bérelnek tőlünk, a profitot pedig úgy növelik, hogy a beruházás társadalmi költségeit nem fizetik meg. Úgy gondolom egyébként, hogy a Medgyessy-kormány idején – melyben kommunikációs tanácsadóként szerepem volt – sok minden történt, aztán kétségtelen, más irányt vettek a dolgok. Magam 2005 után nem vettem részt a politika alakításában. Most az a kérdés, hogy tud-e a párt a problémákra előremutató megoldást kínálni. 

hvg.hu: A költségvetési egyensúlyt kibillentő száznapos program idején milyen tanácsokat adott Medgyessy Péternek?

B. R.: Sokat beszéltünk és nemcsak a száznapos programról. A száznapos program elsősorban a 2002-es választási ígéretekről szólt. Fontos tanulság: 2014-ben olyan választási programmal, olyan ígéretekkel kell a választókat megszólítanunk, melyek hihetőek és megvalósíthatóak. Ugyanakkor ne feledjük, 2001-ben még növekedő pályán volt a gazdaság. Ezt akarta a Medgyessy-kormány visszaforgatni az első pár évben a gazdaságba egyebek között azzal, hogy megemelte a közalkalmazottak fizetését. Ma teljesen más a helyzet, csökkenő gazdaságról van szó, olyan éveknek nézünk elébe, amikor egy nagy ötlettel nem lehet a magyar társadalom összes problémáját megoldani. Talán a legfontosabb a szolidaritás, a sorsközösség helyreállítása, amit szerintem a Fidesz politikusai egyáltalán nem értenek. Itt van példának a tandíj. Kövér László arról beszél, hogy olyanok tüntetnek ellene, akiket nem érint. Nem érti, hogy oktatók, jelenlegi és jövőbeni diákok, szüleik,  és mindazok, akik érzik és érzik a felsőoktatás nélküli ország drámáját: összefognak, mert nem akarnak jövő nélküli országban élni.. Egyébként még az sem igaz, hogy nem érinti őket: a most alapszakra járó hallgatóknak tandíjat kell majd fizetniük, ha mesterszakon, doktori iskolában akarnak pár éven belül továbbtanulni. A bolognai rendszerben az egyetemi képzés több szakaszból áll, és aki továbblép, az már a most bevezetendő új térítési rendszerbe lép be.

A Fideszben azt sem értik, hogy milyen szerepe van a felsőoktatásnak a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésében, miért fontos, hogy minél többen kerülhessenek be a felsőoktatásba. Ezért is javasolja azt most az MSZP, hogy az első év mindenképpen legyen ingyenes, majd a tanulmányi eredmény, illetve szociális helyzet alapján lehessen ösztöndíjhoz jutni. Az nem lehet, hogy már rögtön az elején kizárunk a legjobb képzést, a társadalmi felemelkedést biztosító gazdasági, jogi szakokról olyanokat, akik nem tudják megfizetni a tandíjat. Azt se felejtsük el, hogy a hitel a mai helyzetben riasztó: az emberek nem biztosak benne, hogy vissza tudják majd fizetni – bármennyi is legyen a kamata –, így nem fogják ösztönözni a gyerekeiket, hogy továbbtanuljanak. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy apa azt mondja az orvosnak készülő gyerekének, „vegyük fel kétmilliós tandíjadra a hitelt, majd a rezidensi fizetésedből törleszted”.  A valódi politikai kérdés az, hogy véget tudunk-e vetni a 10 százalék-90 százalék politikájának és minél többen hihetnek újra abban, hogy a holnap kicsit jobb lesz, mint a tegnap volt.