Kérlelhetetlen szigorral csapott le a pénznyerő gépeket üzemeltető – korábban igencsak szabadjára engedett – vállalkozókra 1984-ben Kádár János apparátusa. A gépeket hónapokon belül kitiltották a vendéglátó-ipari egységekből, a játék automatákat pedig külön bizottság felügyelte, hogy nem sértik-e jóízlést. Viszont a nagy igyekezet közben hagytak egy kiskaput a Demján Sándor vezette Skála leányvállalatának, amely a gépek felét birtokolta.
„Növekedett a jogsértő cselekmények száma; az automaták üzemeltetésével bővült a munkával nem arányos jövedelemszerzés lehetősége, illetve az üzemeltetés különösen a fiatalokra káros hatást gyakorol" – írta rendszerváltásig egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárt legfőbb döntéshozó szervének készített jelentés 1984 májusában, hogy miért van szükség a játék- és pénznyerő automaták visszaszorítására, illetve betiltására.
A párt vezetőiből álló Politikai Bizottság (PB) május 22-én megvitatta az ügyet, majd úgy döntött, csakis a valutájukat Magyarországon elköltő külföldiek számára elérhető kaszinókban maradhatnak a jövőben a pénznyerő gépek. A tanácskozáson részt vett az akkori kormányfő, Lázár György, a kultúrpolitika teljhatalmú ura, Aczél György, és jelen volt Szűrős Mátyás is, aki akkoriban a Központi Bizottság titkára volt. Egyedül az első számú vezető, Kádár János nem volt jelen, a jegyzőkönyv szerint éppen szabadságát töltötte.
Tetőzött az ifjúsági probléma
„Az 1970-1980-as évek fordulóján egyfajta morális pánik lett úrrá a párt vezetőségén az ifjúság erkölcsi hanyatlásával kapcsolatban, a csövesjelenséggel egyidejűleg” – mondta a hvg.hu-nak Tóth Eszter Zsófia, a Kádár-korszak mindennapjait kutató történész. A Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa szerint ez vezethetett oda, hogy a PB a Minisztertanáccsal – az akkori kormánnyal – egyetértésben követelte a pénznyerő automaták és a „jóízlést sértő” játékgépek betiltását. Az MSZMP-ben a hatvanas évek után ismét az „ifjúsági probléma tetőzéséről” beszéltek, és a deviáns jelenségekkel szemben határozottabb fellépést követeltek.
Az állampárt apparátusa által készített jelentés szerint korábban a szervek több vizsgálatot is végeztek, és számos káros, „negatív jelenséget” tártak fel, ezért tiltást és felelősségre vonást szorgalmaztak. Ennek fényében a vezető elvtársak jóváhagyták a kormány intézkedési tervét, amely öt miniszternek is azonnali feladatokat adott.
„Nálam 3-4 gép is üzemelt, a főszezonban nagy volt a mozgás, nagyon sokan játszottak” – idézte fel emlékeit Futács Károly. A balatoni Gyöngyhalász diszkót az 1980-as években üzemeltető vállalkozó a hvg.hu-nak azt mondta: egy külföldre járó kaposvári focista állította be hozzá a pénznyerőket az 1980-as évek elején, majd felezték a bevételt. Futács szerint a hatóságok különösebben nem ellenőrizték őket, emlékei szerint 3-4 évig üzemeltek a gépek.
Drákói szigorral csaptak le
Az egykori vendéglátós emlékei egybevágnak az 1984-es PB-döntéssel: december 31-től a belkereskedelmi miniszter megtiltotta, hogy „magánkereskedők”, továbbá a diszkókat, vendéglátó egységeket bérlő vállalkozók gépeket tartsanak.
A pártapparátus felmérése szerint akkoriban „mintegy 3500 játékautomata és 900 pénznyerő automata” működött az országban. Mindez elégé szabadon létezhetett: a kormány mindössze 1983-ban szánta rá magát, hogy rendeletet alkosson az engedélyeztetésről, illetve az adóztatásukról, pedig a jelentés szerint akkor már közel húsz éve működtek automaták Magyarországon. A Pénzügyminisztérium (PM) 1983-ban viszonylag alacsony adókulcsot határozott meg: 10 százalékot a játék- és 20 százalékot a pénznyerő automatákra.
Egy évvel később viszont a kormány már könyörtelenül lecsapott. A belkereskedelmi miniszter rendeletben tiltotta meg a pénznyerők engedélyeztetését, a PM pedig 60 százalékra emelte az adójukat, igaz, mindez önbevallásos alapon működött. Az igazságügyi tárca 5000 ezer forintig terjedő bírság kivetését tette lehetővé, ha valamelyik játékautomata üzemeltető fiatalkorúakat engedett a gép közelébe. (A statisztikai hivatal szerint akkoriban 5000 forint volt a bruttó átlagkeresett.) A nyereményt nem biztosító – de szintén jelentős pénzt elnyelő – játékgépek korlátozott mértékben maradhattak, viszont a Belkereskedelmi Minisztériumban a rendelet szerint külön bizottság véleményezte, hogy „nem sért-e jóízlést” az automata (azaz például nincs-e rajta pucér nő – a szerk.).
Kivéve a...
Az említett intézkedések idején már cégvezető Demján Sándor az Origónak adott hétfői interjújában – a rendszer működését általában jellemezve – arról beszélt, hogy Kádár bürokráciája igencsak hatékonyan működött. Ezt támasztják alá az azonnali rendeletmódosítások is, igaz ezek mindegyike tartalmazott egy kiskaput: a belkereskedelmi miniszter egyes cégeknek felmentést adhatott. A PB ezt azzal indokolta, hogy a külföldi turisták számára mégiscsak lehetővé kell tenni a gépezést, ezért azokat „az idegenforgalmilag fontos területekre kell átcsoportosítani”. Szintén tervbe vette az állampárti vezetés az import betiltását, ám ez már nem jelent meg a rendeletekben.
Ennek a kiskapunak a Skála-Luescher Nemzetközi Kft. volt az egyik haszonélvezője. A PB-nek készített 1984-es tájékoztató szerint a pénznyerők felét ez magyar-svájci vegyesvállalat üzemeltette. A Politikai Bizottság ezekkel kapcsolatban mindössze felvetette, hogy „meg kell vizsgálni a rendelkezéseknek az érintett vállalatok gazdálkodására gyakorolt hatását abból a szempontból, hogy szükség van-e” bármilyen központi intézkedésre. Viszont a Minisztertanács határozata szerint a cég automatái a helyükön maradhattak még évekig. Tehát a szigor a pénznyerők felére nem is vonatkozott, ám néhány állami vállalatot leszámítva, Skála-Luescher versenytársak nélkül maradt.
A cégnyilvántartás szerint a Skála 1982-ben lépett frigyre a Luescher Holding AG-val játékgépek behozatalára és üzemeltetésére. A Skálát Demján Sándor 1973-ban alapította, és 1986-ig a vezérigazgatója volt, döntött többek között a lényvállalatok létrehozásáról is. A szövetkezeti kereskedelem fejlesztéséjért végzett munkáját 1980-ban Állami Díjjal honorálták. Az 1984-es PB-döntés felvetette, hogy a Luescher 1987 végén lejáró szerződés után ne üzemeltethessen a leányvállalat pénznyerőket, ám legközelebb az 1991-es szerencsejáték törvény foglalkozott a területtel. A Skála-Luescher túlélte a rendszerváltást, 2008-as megszűnéséig pedig az egyik fő tevékenységi köre a szórakoztatás maradt.
| Régi és új érvek a gépek ellen |
Az 1984-es párthatározat azt mutatja, hogy nem a jelenlegi kormánynak jutott eszébe először a nyerőgépek betiltása, és részben az indoklás is hasonló. A hétfőn benyújtott, és kedden már el is fogadott törvényjavaslat indoklása szerint a pénznyerő automatáknak „káros gazdaságilag hatásai” vannak a magyar családokra, illetve egészségügyi és pszichés zavarokat okoz, és a játékfüggők közt gyakrabban fordulnak elő bizonyos bűncselekmények is. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a javaslat hétfő esti vitájában arról beszélt, hogy "a szerencsejáték összeegyeztethetetlen a polgári politikával", ráadásul határozottan állította, hogy az iparág nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Azt mondta: vannak bizonyos „nagyon jómódú, politikai befolyást érvényesíteni akaró körök”, akik folyamatosan megkísérlik megközelíteni az államigazgatás középső vagy felső szintjeit. |
Orbánék megdöbbentették a játéktermek üzemeltetőit
Szerencsejáték Szövetség: kiábrándultak a jogállamból a játékgépesek
