A KARD blog szerzője szerint az (ex)Elnök Úrnak akkor kellett volna így végiggondolnia mondatait, amikor még elnök volt, és akkor kellett volna gondolnia a kétharmadra és következményeire, amikor még ért valamit a szava, amikor még (anti-Gyurcsány elnökként) utat tudott volna mutatni a jobboldalnak, az értelmes, megfontolt jobboldali érzelmű választóknak és az akkori protest szavazóknak.

A blogbejegyzés szerint ráadásul tudatosan, mert neki az elnöki szék fontosabb volt és egy olyan kormány, amilyet a nép szeret. A kétharmados parlamenti többség létrejötte után azonban Sólyom már nem volt elég kiszámítható, lojális és csendes elnök, akinek – ha a forradalmárok épp szükségét érzik – nem tudnak csak úgy odaszólni a piros telefonon, hogy kuss legyen.

A blog szerint Sólyom Lászlót egész egyszerűen száműzték, csak ő ezt azóta sem hajlandó tudomásul venni. A kissé sértődött (ex)elnök most épp azzal próbál előretörni, hogy személyével, megszólalásaival reményt kelt az ellenzékben, de sajnos ő már ehhez is kevés. Felkiáltásai ugyanis – bár a reménykedők számára bölcsnek és odamondónak tűnnek – valójában rendkívül bátortalanok és gyengécskék: „véletlenül” mindig akkor és olyan helyen hangzanak el, amikor és ahol a legkisebb zajt keltik.