Ne lehessen egyharmados kisebbséggel blokkolni egy új főügyész megválasztását – ez az egyik legfontosabb ajánlása a magyar kormány számára a Velencei Bizottságnak (VB). A jogászokból álló testület az Európa Tanács része, és mint ilyen, nem tartozik az Európai Unió intézményei közé, de – mint az az Európa Tanács és az Európai Bizottság vezetőinek nyilatkozataiból már többször kiderült – az EU Bizottsága alapvető fontosságot tulajdonít a testület állásfoglalásainak a magyar kormánnyal szemben folytatott vizsgálataiban, így a három kötelezettségszegési eljárásban is.

A június 1-i, szerkesztőségünk birtokába jutott jelentéstervezetek az ügyészségről, a választásokról, az alkotmánybíróságról és a nemzeti kisebbségekről szóló törvényeket veszik górcső alá. A legtöbb kritikus megállapítást az ügyészségről szóló dokumentumban találtuk. Általánosságban elmondható, hogy a Velencei Bizottság szerint a főügyésznek, és az ügyészségnek túl nagy, és sok esetben túl általánosan megfogalmazott jogkörei vannak. Ilyenek például, hogy az ügyészség bármely közigazgatási eljárásba beavatkozhat „emlékeztetőkkel”, melyek tartalmát az érintettek kötelesek figyelembe venni. A VB szerint így a magyar jogrendben az ügyészség egyfajta általános felügyeleti szervvé válik, amit semmi nem ellensúlyoz, és a széles jogkörökhöz képest kérdésessé válik a hatékony elszámoltathatósága saját felelősségét, működését illetően.

Igazolványa felmutatásával

Ugyancsak kifogásolja a testület, hogy az bármely egymástól független adatkezelőtől beszerezhet személyes adatokat és ezeket szabadon kezelheti, tovább adhatja egy harmadik szervnek, akár külföldre is, általános szempontrendszer („bűnmegelőzéssel, rendészeti tevékenységgel, nemzetbiztonsággal kapcsolatban”) alapján, a VB szerint büntetőeljárásokban természetesen megilletik ilyen jogok a testületet, de a törvénynek pontos korlátokat kell tartalmaznia. Túl széles jogkörnek ítéli meg a VB azt is, hogy a főügyészek indoklás nélkül vehetnek el ügyeket más ügyészektől, és szignálhatnak ki egy harmadiknak. Ugyancsak ide tartozik, hogy az ügyész – igazolványa felmutatásával – akár házkutatási végzés nélkül is bemehet magánlakásokba, a VB szerint ezt csak bírói végzés alapján lenne lehetőség megtenni. A VB szerint az ügyészek mentelmi joga is túl széles: ez jelenleg a parlamenti képviselőkével azonos immunitást jelent, miközben a testület úgy látja, csak szorosan a az ügyészségi munkához kapcsolódó esetekre kellene vonatkoznia.

Gondolkozhat a parlament: több törvényt is kritizál a Velencei Bizottság

MTI / Kovács Tamás

Az egyik legfontosabb megállapítás azonban a legfőbb ügyész megválasztásával kapcsolatos. Mint a jelentés fogalmaz, „nehéz lenne kritizálni” a mandátum hatról kilenc évre emelését, az azonban elfogadhatatlan, hogy ennek a kilenc évnek a lejártával – amennyiben nem sikerül kétharmaddal megválasztani az utódot – a főügyész korlátlan ideig megtartsa mandátumát. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy egyharmados kisebbség kedvére hivatalában tarthatja az egykori Fidesz-tag Polt Pétert akkor is, ha a Fidesz már rég elvesztette a választásokat. A VB szerint a törvénybe legalább időintervallumot kellene meghatározni erre az időszakra, vagy egyszerűen kimondani, hogy az ügyész mandátumának lejártával megszűnik hivatala. „Mindkét esetben előállna az a probléma, hogy nem lenne megválasztott főügyész, de ez talán arra késztetné a pártokat, hogy minél hamarabb betöltsék a posztot” – áll a jelentésben.

Nem elég független az Ab?

Ugyanezt a problémát fogalmazza meg egyébként a VB az Országos Bírói Hivatal elnöke mandátumának lejártával kapcsolatban is, ugyanakkor – mint azt az Alkotmánybíróságról (Ab) – szóló jelentés megjegyzi – ez nem vonatkozik az Ab elnökére, hiszen ott kollektív döntéshozatal zajlik, és meg kell őrizni a határozatképességet, így a mandátum meghosszabbítása „jó megoldás”. Az Ab elnökét ugyanakkor a VB nem is a parlamenttel javasolja megválasztani, véleményük szerint a szakmai autonómiát erősítené, ha a parlament által delegált tagok önállóan választanának maguk közül elnököt.

A hatályos jogszabályok a VB szerint ugyanakkor nem fogalmaznak elég egyértelműen az Alkotmánybíróság függetlenségével kapcsolatban, ezt pontosan törvénybe kellene foglalni – áll a jelentésben. Túl általános az a paragrafus is, amelyik egy alkotmánybíró mandátumának megfosztásáról szól, ezt ugyanis egyszerűen a „méltatlanná válás” fogalmával jelölik, amit pontosítani kellene, és megfelelő jogi garanciákat kellene kreálni az illető bíró védelmére is az eljárásban.

Súlyos aggályokat vet fel ugyanakkor az a rendelkezés, hogy egyes törvények alkotmányossága nem vizsgálható az Ab által, amíg az államadósság nem esik a GDP 50 százaléka alá – a testület ugyanakkor ezeket akkor sem vizsgálhatja, ha az adósság ezen a szinten belülre kerül. Kifogásolja a testület azt is, hogy alig néhány hét telt el a törvény elfogadása és a hatálybalépés között, ami például az állampolgári beadványok elbírálásával kapcsolatban okozhatott zavarokat.

Súlyos kritika: elmaradt az egyeztetés

Több kritika érte a választási törvényt is. A VB szerint üdvözlendő ugyan, hogy a parlament – az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően – újraalkotta a választási körzeteket, és csökkentette a korábbi egyenlőtlenségeket a lélekszámot tekintve, ezt azonban nem kellett volna úgynevezett sarkalatos törvénybe foglalni, mert így utólag nagyon nehéz lesz megváltoztatni. (Mint ismert, az ellenzék egyik fő kifogása volt, hogy a kormánytöbbség több esetben is a Fidesz érdekeinek megfelelően húzta meg egyes választókörzetek határát.) Ezzel kapcsolatban a jelentés azt javasolja, az egyes választókörzetek lélekszáma maximum tizedével térhessen el az országos átlagtól, a választókörzeteket pedig ne a parlamenti többség, hanem egy független szakértői testület állapítsa meg.

Súlyos kritika a választási törvénnyel kapcsolatban, hogy egyéni képviselői indítványként került be a parlament elé, és nem előzte meg széles körű egyeztetés az elfogadását. A VB ezért arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy a választási eljárásról szóló törvényt már egy „nyílt, párbeszédre épülő egyeztetés” előzze meg, melynek célja politikai konszenzus elérése. A testület szerint nem megoldott az utóbbi választásokon széles körben tapasztalható visszaélések megelőzése sem a kopogtatócédulák gyűjtésével kapcsolatban. A jelentés megjegyzi, hogy a 8 millió magyarországi lakhelyű választóval szemben – a törvény módosítása nyomán – akár 5 millió határon túli szavazó is lehet, akik voksaikkal alapvetően befolyásolhatják az anyaországban élők sorsát.

A kisebbségi törvénnyel kapcsolatos jelentés – számos pozitívum, például a széles körű nyelvi, nemzetiségi, oktatási jogok gyakorlásának biztosítása mellett – néhány kisebb kifogást említ meg, de itt is megjegyzi, hogy felesleges olyan dolgokat sarkalatos törvénybe foglalni, melyek egyszerű feles törvényekkel is szabályozhatók. Ugyanakkor a jelentés szerint a törvény nem határozza meg pontosan a nemzeti kisebbség fogalmát, és csak magyar állampolgárokra vonatkoztathatóak a kisebbségi jogok, holott a legújabb ajánlások szerint az itt élő, de nem állampolgár kisebbségeket is megilletik ezek. A jelentés pár kisebb hiányosságra tér még ki, például, hogy a tévés nemzetiségi műsorok nem elég nézett műsorsávban láthatóak.