Senki nem akarja az Európai Unióban, hogy Magyarország autoriter irányba forduljon, ezért érik sorozatos nemzetközi kritikák Magyarországot. Márpedig jelenleg a Fidesz visszaél a választói felhatalmazásával – mondta a hvg.hu-nak adott, emailben készült interjújában Francis Fukuyama. Az amerikai Stanford Egyetem filozófusprofesszora szerint egy republikánus kormány sem lenne elnézőbb az Orbán-kabinet intézkedéseivel szemben.

hvg.hu: Ön szerint miért került Magyarország ennyire a figyelem középpontjába mind az EU, mind egyes nagy tagállamok szintjén? A kormány azt mondja, azért, mert gazdaságpolitikája - a válságadók például - gazdasági érdekeket sért.

Francis Fukuyama: Szerintem pedig arról van szó, hogy senki nem szeretné, ha Magyarország – elsőként az Európai Unióban – egyfajta „puha autoriter” állapotba fordulna vissza. A kritikusok egyszerűen csak szeretrnék, ha Magyarországon továbbra is érvényesülnének a legalapvetőbb uniós normák, a piacgazdaság, és a demokrácia.

hvg.hu: Hogy tájékozódik a magyarországi eseményekről? A blogbejegyzéseiben vétett néhány hibát is: nem az Alkotmánybíróság tagjainak csökkentették a nyugdíjkorhatárát, és nem foglalták alkotmányba az egykulcsos adót.

F. F.: Ezekért a hibákért elnézést kérek. Leginkább a nyugati sajtóból tájékozódom, valamint az itteni magyar barátaimtól, illetve Magyarországon tartózkodó amerikaiaktól. De ez az írásom egy blogbejegyzés volt, ahol a gyorsaság a fontos, az újságcikkhez mérhető szerkesztettség másodlagos.

hvg.hu: Miért kezdett el Magyarországgal, és más rendszerváltó országokkal foglalkozni tudományos kutatóként?

F. F.: Általában is érdekel a demokrácia működése, mindegy, melyik országról beszélünk. Magyarországot mindig is csodáltam azokért a művészekért, tudósokért, akiket a világnak adott. 1989 májusában pedig Budapesten jártam, és úgy éreztem, az önöknél lezajlott gyors átmenet a demokráciába, piacgazdaságba, modellértékű lehet mások számára is. Ezért volna különösen aggasztó, ha Magyarország most ismét első lenne Közép-Európában a demokráciától való elfordulásban.

hvg.hu: Azt írja, „az intézmények nem számítanak”. Nem lehet, hogy pont ezek számítanak a Fidesznek is? Erre utal, hogy az elmúlt másfél évben a párthoz közeli embereket neveztek ki egy sor fontos intézmény élére, ráadásul hosszú, több kormányzati cikluson átívelő mandátummal.

F. F.: Egy ország alkotmányos berendezkedésének a hatalom megosztását képviselő intézményeken kell alapulnia, nem pillanatnyi érdekekre szabott struktúrákon. A Fidesz valóban gyorsan lépett, akár az alkotmány megváltoztatásáról volt szó, akár arról, hogy az általa törvénybe foglalt rendszert egy új kabinetnek nagyon nehéz legyen módosítania. De ez akkor is rossz politikának tűnik nekem.

Francis Fukuyama: nem azért bírálják Magyarországot, mert ártani akarnak neki

Réti Pál

hvg.hu: Az a következtetése, hogy Orbán Viktort jelenleg az európai uniós intézmények tudják korlátok között tartani, nem azt jelenti, hogy az intézmények igenis számítanak és fontosak?

F. F.: Nyilván ezzel a kijelentéssel túloztam egy kicsit. Az intézmények természetesen fontosak, de a formális jelentőségük kevesebb, mint azok az íratlan szabályok és a kultúra, melyek egy-egy politikai döntés közegét jelentik. Ahogy első ezzel foglalkozó blogbejegyzésemben is írtam: Nagy-Britanniában formálisan sokkal nagyobb hatalma, több lehetősége van a kormányfőnek, mint Magyarországon az új alkotmány alapján, de ott olyan politikai kultúra alakult ki az elmúlt évszázadokban, amiben egyszerűen nem élnek vissza a pártok a rájuk ruházott hatalommal. Magyarországon viszont éppen ez történik. Az EU-nak az az egyik legnagyobb problémája, hogy nincs hatékony metódusa ennek ellenőrzésére, miután egy ország már teljes jogú taggá vált. Ez nem csak Magyarországgal kapcsolatban van így: most a legsúlyosabb példa Görögország, de említhetném Bulgáriát vagy Romániát is, melyek szépen süllyednek vissza a korrupcióba.

hvg.hu: Nem tart attól, hogy az unió túlzó befolyása egy tagállama belső ügyeibe csak az adott ország EU-ellenes, nacionalista erőinek ad táptalajt?

F. F.: Az IMF-nek és a befektetőknek jelenleg nagyobb befolyásuk van a magyarországi folyamatokra, egyszerűen azért, mert most az egyik legfontosabb kérdés, hogy a kormány a piacról szeretné-e finanszírozni az államháztartást, márpedig a Fidesz populista gazdaságpolitikája, a jegybank függetlenségének korlátozására tett kísérletek aláásták az országgal szembeni bizalmat.

hvg.hu: Ön szerint miért csökkent Magyarországon a demokratikus intézményekbe vetett bizalom a rendszerváltás óta?

F. F.: A kommunizmus rossz örökséget hagyott hátra, az a rendszer szándékosan próbálta aláásni az állampolgárok közötti bizalmat, miközben az állam és polgárai között a végletekig igyekezett szorosra fonni a kapcsolatot. Ráadásul politikájával a mindennapok szintjén cinizmusra nevelt, növelte az intézményekkel szembeni bizalmatlanságot, amit sajnos nagyon sok rendszerváltás utáni politikus is magáévá tett.

hvg.hu: Az Egyesült Államok többször figyelmezttette Magyarországot a demokraácia állapota miatt. Ezenkívül mit tehetne még?

F. F.: Az amerikai kormány világossá tette álláspontját, és jelenleg ennél többet nem is tehet. De bárki, aki azt gondolja, hogy egy republikánus elnök - például Mitt Romney - elnézőbb lesz az Orbán-kormánnyal, az csalódni fog.

hvg.hu: Miért gondolja, hogy a szavazók már nem bíznak Orbán Viktorban? A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz most is megnyerné a választásokat, két hete pedig százezer ember vonult fel, hogy Orbán Viktor melletti szimpátiáját kifejezze.

F. F.: Nem a Fideszt támogató többséggel van a baj, hanem ahogy a kormánypárt viselkedik az őt nem támogatókkal. A kérdés az, hogy mire használják a többségből eredő hatalmukat: erővel viszik keresztül akaratukat, vagy széles egyetértést teremtenek fontos ügyekben. Utóbbit sajnos egyre ritkábban tapasztalni az amerikai politikában is.

Yosihiro Francis Fukuyama

Az amerikai filozófust, politikai közgazdászt a 2000-es évekig neokonzervatív gondolkodónak tekintették, aki támogatta az amerikai erőfeszítéseket az iraki diktátor Szaddám Huszein eltávolítására, később azonban eltávolodott az amerikai neokonzervatív irányzattól, amely szerinte túl militaristává és erőszakossá vált.

Legismertebb műve az 1989-ben megjelent A történelem vége? című esszéje, illetve a kérdéskört alaposabban körüljáró, 1992-ben kiadott A történelem vége és az utolsó ember című könyve. Írásaiban azt állította, a kommunista blokk összeomlását követően a történelmi haladás mint ideológiák közti harc véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokráciák, a politika és gazdasági liberalizmus kora következik.

Erre érkezett, mintegy válaszként Samuel P. Huntington nagy vihart kavart 1993-as cikke a Foreign Affairs című szaklapban a civilizációk összecsapásáról, melyet később könyv formájában is megjelentetett (a cikkben még kérdésként feltéve, a könyvben viszont már tényként állítva). Huntington szerint a hidegháború végeztével az államok immár nem (politikai) ideológiák alapján fognak szemben állni egymással, hanem kulturális, civilizációs alapon, melyben a liberális demokrácia (a „nyugati civilizáció”) csak egy lesz a sok közül és nem is a legerősebb. A később született műveiben Fukuyama már felülbírálta korábbi tézisét, és azt állította, a tudomány fejlődése még tart, ami hatással van a társadalomra, sőt az egyedfejlődésre, az emberi természetre is, így a történelem még nem ért véget. Az 1995-ös Bizalom című könyvében már elismerte, hogy az intézmények formálódására hatással vannak a kulturális adottságok, azaz, ahogyan a bizalom működik a társadalom egyes szintjein: a családban, az egyének között, a gazdaságban és a politikában. Szerinte a bizalom nélkül működő intézmények nem tölthetik be eredeti feladatukat.

Fukuyama 1952-ben született Chicagóban. A Cornell Egyetemen klasszika-filológiát tanult, majd a Harvard Egyetemen PhD-fokozatot szerzett politikatudományból. A cornelli években került kapcsolatba a Telluride Association nevű, fiataloknak képzési programokat szervező non-profit szervezettel, ahonnan olyan neves értelmiségiek kerültek ki, mint a Nobel-díjas fizikus Steven Weinberg és az egykori Világbank-elnök Paul Wolfowitz. Jelenleg a nemzetközi politikai gazdaságtan professzora és a Nemzetközi Fejlesztési Program igazgatója a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Paul H. Nitze Intézetében (Paul H. Nitze School of Advanced International Studies).