Átdrogozott, átpiált éjszakákról, évődő fiatalokról szóló drámaszilánkok. Hőseik belekapaszkodnak az éjszakába, és gondolkodás nélkül próbálnak ki ismeretlen szereket. Hogy miért? Mert szombat este van. A Bárka Színház a West Balkán-tragédia nyomán színdarabban dolgozza fel az elszabadult tinédzser partykultúra összetett világát.
„Ha jól közel állok a hangfalhoz, az ujjaim bizseregnek. Minden szervem külön frekvencián mozog. Érzem külön a vesémet és a májamat, érzem, hogy hol a méhem. Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot, igazi intimtorna. 140 bmp felett kezdődik az élet.”
2011. január 15-én három fiatal lány halt meg az azóta bezárt Nyugati téri West Balkánban. Az első hírekben még késelésről volt szó, és állítólagos szemtanúk is erről írtak közösségi szájtokon. A rendőrség szerint viszont a helyszínen pánik tört ki, ekkor halhatott meg a három lány. A Bárka Színház új darabja, az East Balkán azonban, amelyből a fenti idézet is származik, nem a tragédiáról szól, hanem arról a komplex és átláthatatlan partykultúráról, amely fatális balesetbe sodorhat tinédzsereket.
Hogyan lesz egy általános iskolás lány egyetlen éjszaka alatt go-go táncos? Hogyan próbál ki egy tizennégy éves fiú egyetlen éjszaka alatt négyfajta szintetikus drogot? A darab célja nem az ítélkezés, nem akarnak sem a rendőrség, sem a politika felelősségével foglalkozni, ehelyett a kísértések és a kísértésekre adott válaszok felkutatása és elemzése volt a cél. Ahogy Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója fogalmazott: „ha mi, civilek, belefolyunk a politika ügyeibe, akkor vesztesek vagyunk”.
Váratlan szeméthalom
A darab írója, Tasnádi István, és rendezője, Vidovszky György együtt beszélgettek az érintett korosztállyal, hogy megpróbálják megérteni, mi hajtja őket hétvégenként az éjszakába, mi áll az éjszakai bele- és szétcsúszás hátterében. „Mindenkinek van sztorija, a beszélgetések során pedig azt vettük észre, hogy a motívumok ismétlődnek” – mondta a darab írója, a rendező pedig hozzátette: „drogos élménye például szinte mindenkinek van. Az első ilyen találkozás abszolút felkészületlenül éri őket, ezért bármit kipróbálnak. Sokan elmesélték, mit láttak, milyen vízióik voltak”.
„Fájnak a végtagjaim, a belső szerveim. Ez nem szimpla másnaposság, valamit raktak a piánkba a köcsögök.”
„Nem tudtuk, hogy ilyen szeméthalom fog ránk ömleni” – mondták az alkotók, az előadás azonban csak így állhatott össze sorsokból, gyötrődésekből. A színpadon egy dokumentarista darabot látunk, a színészek pedig maguk is tinédzserek. A szerep teljesen az övék, a látottakba az ő igaz történeteik is belesűrűsödnek.
„Tíz perc múlva ott ült Jézus a plafonon […] aztán beleszartam a telefonfülkébe a főtéren.”
„Nem értékvesztett, rosszsorsú gyerekekről van szó, hanem olyan fiatalokról, akiknek hihetetlenül kevés támpontjuk van az életükben, a hétvégi szétcsúszás viszont egy kapaszkodó” – magyarázta Vidovszky.
„Bulizás közben, egy mesterségesen stimulált környezetben, amire egy milliárdokat megmozgató iparág épül, hamar megkapják annak az illúzióját, hogy most élnek igazán. Ez azonban kamu, egy zsákutca, a húsz év alatt elburjánzott sokszínű partykultúra igazán nagy csapdája” – fejtette ki Tasnádi. A miértre nehéz filozofikus mélységű magyarázatot találni. A válasz általában az: „azért, mert szombat este van”.
„Szombat este van, be kell b**ni, pörögni fogsz, mint a disznó.”
A darab vége felé néhány percben a megkerülhetetlen West Balkán-tragédia is lepereg előttünk, intenzíven, sokkolóan, mégsem ízléstelenül: „a sodródásra emlékszem, a testek sodrására, iszonyú erő”.
Kiütött fiatalok
Az előadás mégis egy másik „talált történetre” épít. Éppen a West Balkánnal szemben néhány évvel ezelőtt működött egy diszkó, amely hétvégenként délután öttől este tízig „light partyt” kínált tinédzsereknek.
Ide csak 12 és 18 év között fiatalok léphettek be diákigazolvánnyal, bent pedig mindent megkaptak, amit a felnőttek: cigit, alkoholt, cuccot. A tánctér mellett felállított emelvényeken kiskorú, fürdőruhás lányok táncoltak, akik ha egy kicsit sztrippeltek, annyit ihattak, amennyit akartak. Volt, aki visszautasította az ajánlatot, de volt, aki poénból, vagy hogy bevágódjon a többieknél, elvállalta.
Évekig üzemelt ez a hely Budapest belvárosában, de senkinek sem tűnt fel semmi (illetve senki sem tett semmit), pedig a mentő minden hétvégén bevitt onnan néhány szétesett, túladagolt, vagy alkoholmérgezéses kiskorút. A szülőknek sem volt könnyű dolga, hiszen a gyerek tíz körül otthon volt, ahogy ígérte. A darab alkotóinak mindezt olyan fiatalok mesélték el, akik egy-egy ilyen bulin szerezték első alkoholos, drogos, vagy éppen szexuális élményüket.
„Annyi p*na lesz ott, mint csillag az égen.”
A darabban dinamikusan villannak fel egymás után a személyes történetek, szilánkosan, mégis egészet alkotva: tépés a vonaton, kötekedés az utcán, tánc a rúdon, füves cigi az anyáddal, sorban állás a partyhely előtt a hidegben, tiltás, szerelem, nagy közös piálások.
A szülői vonal direkt és indirekt módon is jelen van, de egyértelmű, hogy az egyensúlyt nehéz megtalálni. Felvillan a túlzottan liberális, a nemtörődöm (inkább pléjsztéjsönözik, tévézik, vagy ő is teker egy füves cigit esténként), a szigorú és az aggódó, érdeklődő szülő is. „Jól esne, ha féltenél.” - A gyerek igényli is, hogy aggódjanak érte, mégis vágyik a szabadságra.
„Ha megtiltanám, akkor is megcsinálnád, csak elvetemültebben.”
Az előadáshoz iskolai csoportok számára feldolgozó drámafoglalkozásokat is tartanak majd, mégis előfordul, hogy azzal vádolják a színházat: hasznot húznak egy tragédiából. A Bárka Színház igazgatója az egyik ilyen kommentelőnek azt válaszolta: „igen, szeretnénk hasznot húzni ebből, haszon pedig, ha minél többet beszélünk erről – az ízlést és a kegyeletet nem sértve –, hogy a felelőtlenségből soha többé ilyen ne történhessen. Remélem, ez a hasznunk. Kívánom ezt mindenkinek!”.
A vitát egy másik névtelen bejegyzés egészítette ki: „Épp ideje, hogy mindenki észrevegye, mi zajlik a gyerekével, rokonával ismerősével az ilyen bulikon […] Nem mondom, hogy mi nem ittunk, hogy nem volt egy-két olyan srác, vagy csak aki hányt volna egy-egy bulin, de nem ennyi, és nem detox meg mentő szintű berúgások voltak. Ezek a srácok és csajok 22-25 éves korukra teljesen ki fognak égni és rámegy a szervezetük, ha nem változtatnak sürgősen. Fel kell hívni igenis a szülők figyelmét, hogy mi folyik a 'tinidiszkókban'!”.
A cikkben szereplő idézetek a színdarabból származnak. Az East Balkán premierje december 3-án, szombaton lesz a Bárka Színházban.
Szerdától enyhülnek a buliszervezési szabályok
A három biztonsági őr közül egy sem volt a West Balkánban
Blikk: letöltendőt indítványoz a West Balkán-buli négy rendezőjének
A West Balkán ügyvezetője szerint becsapták a szervezők
