Több ponton is kritizálta a Nefmi felsőoktatási törvénytervezetét a Fidesz vezérszónoka a Parlamentben a jogszabály szerda reggel indult általános vitájában. Pósán László szerint a szóbeli felvételi például a „korrupció lehetőségét nyitja meg”, a bejutási követelményként szereplő nyelvvizsga pedig kiszoríthatja a szegényebb diákokat az egyetemekről.
„A nemzet lelki és szellemi megújulásának szükségletéből ered az új törvény megteremtésének igénye” hívta életre az új felsőoktatási törvényt – hangzott el Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter expozéjában, de a jogszabály még a Fidesz vezérszónoka szerint is legfeljebb részben teljesíti a megfogalmazott követelményt. Pósán László bírálta, hogy a tervezet már a felvételi követelmények között előírna egy középfokú nyelvvizsgát, mint mondta, ma a középiskolák egyszerűen nem képesek színvonalas nyelvoktatásra, így a szegényebb tanulók, akiknek nincs pénzük, hogy különórákra járjanak, kiszorulnak. Ezért a képviselő szerint maradjon meg a nyelvi érettségi, és ismét hívják életre a nyelvi lektorátusokat a felsőoktatási intézményekben, melyek az elmúlt években elsorvadtak.
A felvételivel kapcsolatban azt mondta, akkor tudja támogatni, ha „egységes, összemérhető alapon működik, kizárja a korrupció lehetőségét”, ezért indokolatlan a szóbeli felvételiztetés generálissá tétele, ami „intézményi önérdeket” hoz be a rendszerbe, de „akár protekció kérésre, korrupcióra is mód van” – mondta. Pósán szerint az elmúlt évek egyik pozitívuma éppen az volt, hogy mindezt kiküszöbölte. Örömét fejezte ki, hogy a „koncepció számos eleme kikerült a törvényből” – például az, hogy hány pótvizsgát tehet a hallgató, mert ez „tipikusan az intézményi autonómia kérdéskörébe tartozik”.
Sok a tíz év, elég az öt is
A pedagógusképzés szerkezetét is „átgondolandónak” nevezte, szerinte felesleges plusz egy év beiktatása, amikor gyakornoki státuszban van a diák, hiszen a pedagógusokról szóló törvény is előír egy év ilyet, így majdnem tíz évre nyúlik a képzési idő, ami túl sok, Európa nagy részén ez az idő öt év. A kapacitások kérdéséről azt mondta, „nem tandíjról van szó, hanem mivel közpénz felhasználásáról van szó, ennek elköltését az államnak szabályoznia kell”, de ott, ahol felesleges, ne kössenek szerződést a külföldi munkavállalás tiltásáról, például egy magyar-történelem szakos tanár esetében.
A honatya ezt megelőzően arról beszélt, hogy a teljes felsőoktatással kapcsolatban sok kritika megfogalmazódott, a színvonallal, a szerkezettel kapcsolatban is, zavarok voltak a működésben, ezért kellett egy teljesen új törvény. Szerinte a „90-es évek elején nem nézte jó szemmel a kormányzat”, hogy egyre több a hallgató, és Horn Gyulát idézte, aki egyszer azt mondta, hogy szerinte „túl sok a filozófus”. Pósán szerint a tömegesítés nem jelentett kezdetben színvonalesést, mert a bemeneti szűrők még megmaradtak, de 2002 után jelentős visszalépés volt a bejutási rendszerben, a „kétszintű érettségiből egyszintű lett”, és ezzel az „alacsonyabb minőség kiszorította a magasabbat”, mert minden intézmény abban volt érdekelt, hogy minél több hallgatót vonjon a rendszerbe.
Pósán szerint hallgatói jogoknak álcázott értelmetlenségek voltak, amikor kiskorúnak nézték a hallgatókat, és még azt is meg kellett mondani, ki, milyen könyvet, melyik oldalait olvassa el. Mint fogalmazott, a pénzügyi keretek miatt „az olcsó humán tudományok felé tolódott el a képzés a drágább természettudományos felől”, és szerinte a 3+2-es képzési rendszer is nagyon sok helyen színvonalesést hozott: kérdés, hogy lehet néprajztudományt vagy meteorológiát ilyen rendszerben tanulni, kinek, milyen esélyei vannak egy hároméves képzés után a munkaerőpiacon?
A képviselő azt mondta, a kormányzat diákhitellel igyekszik megoldani a forrásbevonást a rendszerbe, bár „maga a probléma, a forráshiány, kétségtelenül megmaradt”. Mint mondta, a korábbi beiskolázási rendszer „Budapest felé terelte a hallgatókat, ami sok közepes város megtartó erejét megkérdőjelezte”, ezért helyénvaló, hogy ismét a kormány dönt a kapacitásokról, hogy a területi különbségeket csökkentse A minőségi kritériumokkal kapcsolatban azt mondta a Fidesz vezérszónoka, helyes, ha a tanuláshoz nem kapcsolódó pluszpontokat szűkítik, helyes, ha a képzési keretszámokat szűkítik, de nem feltétlenül jó, hogy egy egyetemnek meghatározott számú PhD-hallgatót is ki kell bocsátania, ez túl sablonos kritérium.
Az állam, az állam, az állam
Visszatérve a miniszteri expozéra. Réthelyi Miklós részletesen ismertette a tervezet elemeit. Eszerint a felsőoktatási intézmény feladatai: oktatás, kutatás, művészeti tevékenység, „nemzetstratégiai célok érdekében” – a nemzetközi versenyképesség szempontjából már bizonyított intézményeket – az állam kiemelt intézményként kezelheti, míg a „kiemelt színvonalú képzést nyújtó intézmények, karok kutató egyetemi státuszt kaphatnak”. Az intézmény vezetését a szenátus végzi, ennek a hallgatók 20-25 százalékban lehetnek tagjai, a Magyar Bálint ideje alatt létrehozott gazdasági tanácsot továbbra is működtetni kell majd az állami felsőoktatási intézményben.
A hallgatói létszámkeretet az állam a „nemzetstratégiai célok, a munkaerő-piaci követelmények, a végzett hallgatók pályakövetési adatai alapján állapítja meg”, ugyanakkor a felvételinél kedvezményeket biztosíthat egyes csoportoknak (például gyesen lévők, hátrányos helyzetűek). Teljesen átszervezik a pedagógusképzést, külön képző központokat hoznak létre, az alsó- és felsőtagozatos, valamint a gimnáziumi tanárképzést figyelembe véve.
Réthelyi Miklós szerint a jelenlegi felsőoktatást sok kritika éri, hogy használhatatlanok a diplomák, de mások úgy érvelnek, hogy a diplomások elhelyezkedési esélyei még így is jobbak, viszont sokan nem a diplomának megfelelő munkahelyet választanak. „A kérdés forrong, még nem lehet állást foglalni, de a diplomának értéke van, ezt mutatja az is, hogy sok fiatal hagyja el az országot, mert a diplomájukkal munkát találnak, vagy sok külföldi jön ide tanulni, ezen értékek megtartását célozza a törvény” – mondta a miniszter, aki szerint ezzel a törvénnyel újabb pályára lehet terelni a felsőoktatást.
Az oktatási bizottság részéről Demeter Zoltán (Fidesz) az ellenzéket bírálta a bizottság előadójaként, és azt mondta, a törvény révén lehetőleg „a jövő kormányainak a jelenleginél színvonalasabb ellenzékkel kell vitáznia”. Kiemelte, hogy a törvény célja, hogy mindenhol megőrizze a képzést – ha lehet, „de nem feltétlenül a jelenlegi formájában”. Szerinte „ma az iskolát fontosabbnak tekintjük, mint az életet, ezért ragaszkodunk az iskolához, és ezért akarja mindenki a változásokat megakadályozni, ha a kormány az élethez igazítaná az iskolarendszert”.
Ferenczi Gábor (Jobbik) azt emelte ki, hogy az ellenzéki pártok eltérő ideológiai alapról ugyan, de szakmailag egységesen utasítják el a törvényt, mert az kidolgozatlan, sérti az egyetemek autonómiáját, forrást von ki, drasztikusan csökkenti a hallgatói létszámot, szöges ellentétben áll a Fidesz tandíjjal kapcsolatos korábbi álláspontjával, röghöz köti a hallgatókat – ráadásul ezt egy későbbi kormányrendeletben fogják rögzíteni, amiről semmit nem tudunk még, a törvény nem a tanulót, hanem az anyagi lehetőségeket veszi figyelembe, a Felsőoktatási Tudományos Tanácsot minisztériumi osztállyá degradálja.
Az előterjesztés túlzottan piacorientált, bizonyos képzéseken a diploma megszerzését csak jó helyzetben lévőknek teszi majd lehetővé – mondta, ráadásul szerinte „semmilyen jel nincs arra, hogy a bolognai rendszer hibáit kiküszöböli az új törvény, a jogszabály a jelenlegi színvonal biztosítását sem éri el”.
"Példátlan bizonytalanság"
A felsőoktatási törvény alapját nem szakmai, hanem gazdasági, finanszírozási okok adják – mondta az MSZP vezérszónoka. Hiller István szerint a kormány 20 százalékkal akarja csökkenteni a forrásokat, és ehhez keresik a megfelelő ideológiát, törvényszöveget. A szocialista politikus arról beszélt, hogy az eredeti tervek szerint a kormány három év alatt akart 39 milliárd forintot kivonni az oktatásból, de a konvergenciaprogram miatt egy évre redukálták ezt az időszakot. Ezt a forráskivonást a hallgatókkal fizettetik meg, akik választhatnak, hogy a zsebükbe nyúlnak, vagy "álljanak el attól a tervüktől, hogy diplomát szerezzenek". Felidézte azt is, hogy három évvel ezelőtt a kormánypártok "3 millió embert elcipeltek az urnákhoz", hogy a tandíj ellen szavazzanak, „most meg vergődnek”. Hiller példátlannak nevezte, hogy hónapokkal a felvételi jelentkezés előtt fogalmuk sincs arról, mennyit kell majd fizetniük, vagy milyen feltételekkel vehetnek részt államilag támogatott képzésben.
A szocialisták javaslatot is tettek: a 2011/2012-es államilag finanszírozott helyek számát arányosítsák a 2012/2013-as tanévben érettségizettek számával, ez pedig a következő évben legyen konstans. Hiller szerint így a demográfiai viszonyok figyelembevételével csökken majd a hallgatói helyek száma, de a költségvetés és a diákok is tudnak tervezni. Bírálta azt is, hogy az államilag finanszírozott helyek számát szinte csak a természettudományos, műszaki, informatikai képzések között osztják szét. Pedig szerinte szükség van bölcsészekre, jogászokra. Olcsóbb lesz egy soproninak Bécsben, egy szombathelyinek Grazban orvosnak tanulni, mint egy magyar egyetemen – jelentette ki Hiller.
A KDNP-ből ketten is felszólaltak a vezérszónoki vitában. Földi László a jelenlegi tanári képzést bírálta, szerinte úgy jönnek ki a pedagógusok az egyetemről, hogy nem tudnak a gyerekekkel bánni. Mint mondta, a felsőoktatásról szóló döntés a magyarságról és az ország a nemzet jövőjéről szól, ezért kéri, hogy támogassák. Sáringer-Kenyeres Tamás azonban "mint háromgyerekes, gyakorló apa közelítette meg a kérdést". Szerinte túl sok a követelmény, a bolognai rendszerhez hozzá kellene igazítani a tananyagot, mert most ugyanazt kell három év alatt megtanulni, amit korábban öt év alatt.
Egységfrontban
Sáringer-Kenyeres egyébként támogatja a fizetős képzés szigorítását, igaz, gyerekei ingyenes, államilag támogatott képzésben vesznek részt. Szerinte ha valaki 2,5-ös átlagot ér el, „az menjen át fizetősbe”. Egyrészt azért, "mert már dolgozik, emiatt ilyen rossz a tanulmányi átlaga", másrészt meg "mert jól érzi magát az egyetemen". A KDNP-s képviselő szerint az orvosok képzése sokba kerül az államnak, ezért jogos kérés, hogy tudásukat Magyarországon kamatoztassák. "Ha morálisan nem megy, akkor pénzeszközökkel kell itt tartani az orvosokat" – mondta. Végül Hoffmann Rózsának figyelmébe ajánlotta a keszthelyi Georgikon agártudományi intézetet, ahol ő maga is tanult.
A Jobbikból hárman – Dúró Dóra, Balczó Zoltán, Farkas Gergely – szólaltak fel. Mindannyian bírálták az államilag finanszírozott helyek számának drasztikus csökkentését, a "hatalomkoncentrációt", illetve a magas tandíjat. Farkas Gergely szerint a törvényjavaslat előrevetíti, hogy a részösztöndíjas képzés is drágább lesz, mint a mostani önköltséges forma. Dúró Dóra pedig azt is megemlítette, csak akkor várható el a nyelvvizsga megléte a felvételihez, ha az állam biztosítja az ingyenes nyelvtudás megszerzését a középiskolában.
Osztolykán Ágnes szerint a kormány politikai amatőrködést folytat, az oktatási kormányzat képtelent volt egy jövőképet felvázolni. Az LMP vezérszónoka szerint míg a gazdasági ámokfutást hatalmas sallerekkel álltja meg a piac, a felsőoktatásban csak évekkel később fog megmutatkozni, hogy baj van.
