Jogszabály kötelezi a parlament hétfői döntése értelmében az elítélteket arra, hogy dolgozzanak a börtönben, noha jelenleg is több ezer olyan rab dologtalan, aki azért nem tud dolgozni, mert nem kap munkát. A kormány helyzetbe hozta ugyan a börtöncégeket, amivel nőhet a rácson belüli foglalkoztatás, de a legjobb esetben is csak ennek költségeit tudnák kitermelni a rabok. Az önfenntartó börtön illúzió, ahogy az is, hogy minden rabot munkára kötelezzenek.
A jövőben valamennyi elítélt köteles lesz munkát végezni, miután a parlament elfogadta a Navracsics Tibor által benyújtott módosító indítványt. A közigazgatási miniszter a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979-es törvényerejű rendeletbe „piszkált” bele: a jogszabály eddig csak azt írta elő, hogy az elítélt „köteles a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni, a munkavédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani”, a módosító indítvány kategorikusan fogalmaz: a rabok kötelesek dolgozni.
A dolog szépséghibája, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben most is több ezer olyan elítélt tölti szabadságvesztését, aki noha dolgozna, nem teheti, mert nincs munka. Mások egészségügyi okok miatt nem dolgoznak, az elítéltek elenyésző része pedig biztonsági okok miatt van megfosztva a munkától: önmagára, társaira, netán őrizőire veszélyes.
Az elítéltek fele dolgozik
Jelenleg mintegy 12 000 elítélt tölti büntetését Magyarországon, közülük mintegy hatezer embernek tudnak munkát biztosítani. Bár a jelenlegi jogszabályok az előzetes letartóztatásban lévőknek is lehetővé teszik a munkavégzést, ezeket az embereket nem igazán lehet munkába fogni. Ennek oka, hogy az előzetes letartóztatásuk akár egyik napról a másikra megszűnhet, illetve bírósági tárgyalásokra, rendőrségi kihallgatásokra kell járniuk.
A rácsok mögött kétféle munkalehetőség jöhet szóba – árulta el érdeklődésünkre Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Sajtóirodájának vezetője. Az egyik, amikor az elítélt az intézeten belül dolgozik, például takarít, főz, hajat vág, karbantartási, felújítási munkát végez – ezt nevezik "költségvetési munkáltatásnak". A foglalkoztatás másik formája, amikor a büntetés-végrehajtási intézetek mellett működő, állami tulajdonban lévő 12 kft. valamelyikében dolgozik az elítélt. Ezen cégek közül nyolc ipari, négy pedig mezőgazdasági tevékenységet lát el.
Amit lehet, a börtöncégektől rendelnek meg
A kereslet azonban nagyobb, mint a kínálat, azaz több elítélt dolgozna, mint amennyinek munkát tudnak adni az intézetek. Ezt a problémát orvosolná egy júliustól hatályos kormányrendelet: ennek értelmében a központi államigazgatási és a rendvédelmi szerveknek a börtöncégektől kell megrendelniük bizonyos termékeket és szolgáltatásokat. A százezer forintot meghaladó, de a közbeszerzési értékhatár alatti megrendelések esetén a szervezeteknek a büntetés-végrehajtás központi ellátó szervétől kell ajánlatot kérniük, és csak abban az esetben rendelhetnek mástól, ha a börtöncégek kapacitása nem elegendő, illetve amikor hitelt érdemlően igazolni tudják, hogy a minőség nem megfelelő (sok a selejt) vagy civil vállalkozástól legalább húsz százalékkal olcsóbb árajánlatot kaptak.
Ha a megrendelés meghaladja a 8 millió forintos értéket, akkor ugyan le kell folytatniuk a közbeszerzési eljárást, de a börtöncégek ekkor is előnyt élveznek a piaci társaságokkal szemben. Ha a börtöncégek árbevételének legalább kilencven – jövőre már csak nyolcvan – százaléka állami megrendelésből származik, nincs szükség a közbeszerzési eljárásra, feltéve, hogy nincs olyan vállalkozás, amely húsz százalékkal alacsonyabb áron szállít, mert akkor nem az állami társaság kapja a megrendelést.
„A fogvatartottakkal például rendőrruhákat varratnak, csak az idén ezzel várhatóan 1,8 milliárd forintért készítenek egyenruhákat. Ugyanígy előállítanak az elítéltek bakancsokat, irodabútorokat, élelmiszereket és még sok minden mást” – mondta a hvg.hu-nak Szalai Tímea. Ahogy nő a megrendelések volumene, úgy emelkedhet a munkahelyek száma is. A BVOP közlése szerint július óta már több mint száz megkeresést kaptak, s abban bíznak, hogy jövőre megduplázódhat a börtöncégek mintegy hatmilliárdos árbevétele is.
A rabok foglalkoztatása nem olcsó
Szalai szerint a börtönrendszerek fenntartása mindenhol drága.Ráadásul az elítéltek foglalkoztatása korántsem olcsóbb, mint a versenyszférában, hiszen többségük szakképzetlen, rengeteg selejtet állítanak elő, nem beszélve arról, hogy az őrzésük is költséges. Persze az is igaz, hogy nem késnek el a munkahelyükről és jóval fegyelmezettebbek, mint a kint dolgozó civilek.
A munkát végző elítélt nem tekinthető „klasszikus” munkavállalónak, a börtön pedig munkaadónak, így nem bért, hanem ún. munkadíjat kapnak. „Ez az előző év minimálbérének egyharmada. Ez havi díjazás, de ebből lejön a rabtartás költsége, és egyes elítéltek esetében a szabadulás utáni kötelező tartalékolás is” – magyarázta Szalai Tímea. Mint mondta, tavaly 2238 forint volt egy rab napi közvetlen költsége, amely összegben egyebek mellett az élelmezése, a ruházata, a zárkafelszerelése van benne, de például a személyi állomány bére nincs. Az előzetes fogvatartottakkal együtt pedig 17 500-an vannak rácsok mögött, így a közvetlen költség közel 40 millió forintot emészt fel naponta. Ehhez képest igencsak csekély az a 300 forint, amit rabtartás költségeként levonnak a nagyjából 25 ezer forintos rabkeresetből. Így a börtöncégek helyzetbe hozásával legalább azt el lehetne érni, hogy a foglalkoztatásuk költségét termeljék ki az elítéltek.