Nem a legitimizmus szellemét kellene újraéleszteni, hanem a magyar köztársasági hagyományt megbecsülni. Csak erre épülhet fel a jövőben egy elismerésre méltó közösségi politikai identitás - olvasható a szuverén.hu oldalon.
Az alkotmányos identitás jelentőségét nem szabad lebecsülni - írja a szuveren.hu oldal. Súlyos következményei lehetnek annak, ha a mai és jövőbeli közösségi identitások nem tudnak összekapcsolódni egy, az önrendelkezés elvén alapuló demokratikus értékrenddel.
Az alaptörvény nemsokára hatályba lép, érdemes elgondolkodni arról a szimbolikus rendről, amelyet az új rezsim magával hoz.
A közösségi identitás a történelemről szóló nyilvános vitákból bontakozhat ki. A történelmi hagyomány tudatosan végrehajtott értelmezése és értékelése az önmeghatározáson alapuló, republikánus közösségi identitás még ma is nagyon fontos összetevője. Az alaptörvény történeti utalásai ezért kiemelkedően fontosak: nem a bírói gyakorlatot fogják formálni, hanem a közösség identitáspolitikájának, a politikai szocializációnak szabnak majd irányt.
Szente Zoltán a Közjogi Szemle szeptemberi számában alaposan és tárgyszerűen összefoglalta, hogy miért tarthatatlanok az alaptörvény történeti utalásai. „Ha a (Szent Korona) tan mai hívei szerint a jogfolytonosság 1944 márciusában, Magyarország német megszállásával megszakadt (és azóta sem állt helyre), akkor a Szent Korona-tan szerint az államformát máig királyságnak kellene tekinteni, mivel a történeti alkotmány szerint az alkotmány lényeges intézményei csak a király és az Országgyűlés egyetértésével változtathatók meg, márpedig a köztársaságot csak 1946-ban mondta ki egy olyan Országgyűlés, amely nem a Szent Korona-tannal való jogfolytonosság alapján alakult meg és működött.
Az új alaptörvény szerint viszont Magyarország (továbbra is) köztársaság, amely államforma legitimitását a Szent Korona-eszme soha nem ismerte el. Amennyiben az 1944 óta eltelt csaknem hét évtizedet mégis csupán átmeneti időszaknak, egy újabb »közjogi provizóriumnak« kellene tekinteni, a Szent Korona-tan inherens része akkor is a monarchia maradna, azaz valódi jogfolytonosság csak a királyság restaurációjával volna elképzelhető.” A Szent Korona-tant tehát nem lehet másképp olvasni, mint a népszuverenitás elvének és a köztársaságnak, a szekuláris államnak a riválisát.
Amennyiben komolyan vesszük a Szent Korona-tant és a történelmi alkotmány hozzákapcsolódó „vívmányait”, és nem akarjuk őket meghamisítani, akkor azok összeegyeztethetetlenek a modern alkotmányosság alaptörvény által is osztott elveivel.
A teljes cikket elolvashatja a szuverén.hu oldalon.