„Sokat fog a kormány régészeti feltárásokkal foglalkozni” – ironizált egy múzeumigazgató a hvg.hu-nak a kulturális örökségről szóló törvény hétfőn elfogadott módosításán. Mint korábban megírtuk, a parlament kulturális bizottsága által jegyzett eredeti tervezet nemcsak a hazai régész szakma körében verte ki a biztosítékot, de az Európai Régészek Szövetsége is tiltakozott a magyar kormánynál, tizenkilenc megyei múzeum vezetője pedig nyílt levélben próbálta jobb belátásra bírni

A tervezet eredeti szövege szerint ugyanis a nagyobb beruházások (jellemzően útépítések) előtti régészeti próbafeltárásokat alig 30 munkanapon belül be kellene fejezni, majd az ezután következő úgynevezett megelőző feltárásokat is ugyanennyi idő alatt kell elvégezni. Jelenleg területtől függően, de általában 3-6 hónapot vesz igénybe, amíg a régészek végeznek a munkálatokkal.

Részben eredményes tiltakozás

A tervezet szerint ráadásul a határidőt a beruházás egészére értik, ami sok esetben több tíz-, esetleg százezer négyzetméternyi területet jelenthet. Ha mégsem lenne elegendő a harminc nap, a feltáró és a beruházó megegyezhet, de azt a hvg.hu-nak akkor nyilatkozók életszerűtlennek tartották, hogy egy megyei, kisvárosi múzeum bármilyen lobbierőt képes lesz kifejteni egy tízmilliárdos beruházás esetében az építtető céggel szemben. A feltárások értékhatára ráadásul a beruházás összértékének maximum 1 százaléka lehetne, holott ez ennek reálisan a többszöröse.

"Lábon lőtte magát" a kormáány, ahelyett, hogy gyorsabbak lennének, inkább elhúzódhatnak a régészeti feltárások

MTI / Balázs Attila

A szakma tiltakozása nem volt eredménytelen, igaz, a hétfőn elfogadott szövegváltozat is nehéz helyzetbe hozhatja a régészeket, de talán teljesen nem lehetetleníti el a munkát. A szövegbe bekerült ugyanis, hogy a feltárások időtartamába nem számít bele a gépi földmunka időtartama, márpedig a ráfordított idő 60 százalékát ez teszi ki. A próbafeltárások esetében azonban ezt a 30 napot is meghosszabbíthatja a hatóság, míg a 200 milliós értékhatárt is túl lehet lépni – a kormány egyedi döntése alapján, ha „a beruházással érintett lelőhely hazánk múltjának kiemelkedő jelentőségű, egyedi, vagy pótolhatatlan forrása, vagy az elfedés a beruházás jellege miatt műszakilag lehetetlen, vagy az a lelőhely fizikai állapotromlását eredményezné”.

Nem gyorsul, lassul

„Használható kompromisszumnak tűnik, az elfogadott szövegváltozat a terepen fog kiderülni, hogy működőképes-e” – kommentálta a végleges szövegváltozatot Kálnoky-Gyöngyössy Márton, a Nefmi korábbi helyettes államtitkára, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója. Cikkünk elején már idézett forrásunk például azt mondta: az, hogy a törvény mostantól a kormány hatáskörébe utalja a feltárások meghosszabbítását, jelentős késedelmet okozhat, az ugyanis hónapokig is elhúzódhat, amíg egy ilyen ügy (képletesen) a feltárás helyszínétől, a közigazgatáson végicsorogva a kormány asztalára kerül. Ráadásul, ha egy értékes leletegyüttes esetében elutasító döntés születik, a szakmai tiltakozás ("csak szavakban tartja fontosnak a múlt értékeinek megőrzését") a kormányra hullik vissza.

Márpedig a változás egyik célja éppen az lett volna, hogy gyorsítsa a beruházásokat, vagyis szűkítse a munkagépek útjában „szöszölő” régészek mozgásterét. „Túlnyerte magát az útlobbi, de az új helyzet éppen rájuk üt majd vissza, pedig már eddig is nagyon nagy volt a nyomás a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen a lassúság miatt, ezek után még nehezebb dolguk lesz” – mondta forrásunk, aki szerint – ha a hazai régész szakma torkán le is nyomta a kormány a változást, az Európai Régészek Szövetségének további tiltakozása is borítékolható.

Kérdés, a feszített törvénykezési ritmusban, mikor a kormány a saját maga által megszabott menetrendet sem tudja tartani, ez az újabb feladat mennyiben javítja a kormányzati munka hatékonyságát.