Itthon Sarkadi-Nagy Márton 2011. október. 15. 11:10

Az elfojtott, gyötrő emlékek kínozta falu - Olaszliszka öt év után

A közbiztonság “fű alatt” romlik Olaszliszkán, miközben a felszínen kétségkívül meglévő kulturális-etnikai szembenállás nem indukál olyan mérvű indulatokat, amilyet az ember az öt évvel ezelőtti lincselés hallatán elképzelne. Látszólag egy átlagos borsodi falu, ahol az italbol Ital Bolt, ahol muskátlival díszítik az üzletet, és ahol épp úgy nincs munka, mint Észak-Magyarországon bárhol. De ha azt mondod, Olaszliszka, mindenki tudja, miről van szó.

Öt évvel ezelőtt, 2006. október 15-én gyilkolták meg cigánynak mondott emberek Szögi Lajost, tiszavasvári földrajztanárt. A falu neve azóta összefonódott az etnikai feszültség és az etnikai erőszak fogalmával - a romagyilkosságok peréből azóta kiderült, hogy az olaszliszkai lincselés is motiválta a 2008-2009-es gyilkosságsorozatot.

Olaszliszka azonban mégis csak egy egyszerű falu, ahol - valahogy úgy, mint egy átlagos borsodi településen - cirka ezerhatszáz lakos próbál megélni. Valahogy, valamiből. Egy olyan falu, ahol a dolgok a nevükön vannak nevezve, az a hely, ahol az italboltot Ital Boltnak hívják. A helyiek azonban még most, öt év elteltével sem szabadulnak az iszonyú tragédia árnya alól, s éppen ezért vannak dolgok, amiket mégsem lehet a nevükőn nevezni.

"Mindig megkérdik, hogy is volt"

“Húsz éve van itt bolondokháza” - meséli az egyik helybeli lakos, a Horkó István. A harcsabajszú férfi valószínűleg nem szereti azokat, akik “ott lenn”, a falu másik felében laknak, és emlékei szerint két évtizede kezdtek beköltözni. Egyszer sem mondja ki a cigány, vagy roma szót, de tudjuk, hogy róluk beszél. Nem nevezi néven a dolgokat, a lincselésről is csak úgy tud beszélni, ha nem mondja ki, hogy gyilkosság történt.

Horkó István és postagalambjai. - Nagyítás-fotógalériánk Olaszliszkáról
Stiller Ákos

“Ha dolgozom valahol a falun kívül, és szóba kerül, honnan vagyok, mindig megkérdik, hogy is volt” - panaszolja az alkalmai munkákból élő, a beszélgetésünkkor éppen a galambjait etető Horkó. “Persze tudják, hogy miattuk volt. Most volt az Észak-Magyarországban, hogy a polgármester emléknappá minősítette október 15-ét... amiatt. Ha akarnánk, se tudnánk elfelejteni”. Azt mondja az "lenti" tizenéves fiatalok gyakran csapatba verődnek, és olyankor "istennek érzik magukat".  “Azt hinné, azután meghúzták magukat? Ezek már nem is ismerték azokat” - mondja Horkó, valószínűleg a Szögi Lajos meggyilkolásáért elítélt nyolc emberre utalva.

Szerinte a falunak nincs jövője, a fiatalok mind elmennek. Hasonlóan borús állapotokról számol be Bagosi Béláné, aki a vasáruboltot vezeti. “Nincs pénzük az embereknek. Bejön valaki, hogy kér szöget hetven forintért. Nem fél kilót kér, nem is száz forintért kéri. Mert csak hetven van neki”. Az asszony éppen muskátlit rendezget az utcafrontos kirakatban: “nézzék meg a virágaimat, hogy legyen valami szép emlékük is Olaszliszkáról”.

Bagosiné kesereg, hogy régen mennyire szép falu volt Olaszliszka. "Aztán a gyilkosság után csak a rossz jött, meg hát előtte valamivel sem volt jó az imázsa. Most már ott lent nagyon lepusztult.” Ő is felhívja a figyelmünket az emléknapra: “megint lesz ez a ciriburi. Pénteken jön a Jobbik, szombaton meg család, a tiszavasváriak és a falu is megemlékezik”. Horkó István azt mondja "azóta" sok az üres ház a faluban, különösen "ott lent", mert elköltöztek belőlük, főleg az öregebbek. "Azokat a házakat most nem venné meg senki, csak ők” - mondja.

"Ott lenn"

A "lent" és "fent" között valóságos demarkációs övezet húzódik, elhagyott házak, itt-ott betört ablaküvegek. Ám amikor ezen a zónán átérünk, meglepetés fogad minket: a környezet nem látszik visszaigazolni korábbi beszélgetőtársaink fenntartásait. Az utcán több gyerek biciklizik fel-alá, takaros porták mindenütt. Tiszta udvarok, rendes házak. Nem egy olyan környék, ahol rossz érzés sétálni. A boltban az eladó hölgy hosszasan szapulja nekünk azt a családot, aki megvette, majd “felélte” a szomszédos kocsmát, de amikor a környékbeliekről kérdezzük, azt mondja, mindenki dolgos, napszámba járó ember.

A 2006-os gyilkosság helyszínén, Szögi Lajos emlékhelyénél a bicikliző srácok ezúttal is mellettünk köröznek. Az egyik fiú, Misi odajön, nézi az elkerített, fölszalagozott, gyertyák és virágok körítette emléktáblát. “Öt éve történt a tragédia” - mondja. Várja a szombati emléknapot, ő is ott lesz. “Hogyne lennék, jönnek a motorosok”. Az emléknapra bejelentkezett Gój motorosok láthatóan nagyon érdeklik Misit. Inkább a motorok, és nem a brigád világnézete miatt.

Nagyítás-fotógalériánk Olaszliszkáról - kattintson a képre!
Stiller Ákos

“Én cigány vagyok, de ezeket én is megítélem” - mondja Fercsák Margit, aki nemrég költözött vissza Budapestről, mert feltörték az üresen hagyott házát. Azt mondja, a folyómenti töltésig húzódó fémkerítés felét elvitték valakik, akik a házba is bementek, majd az utcafrontra nyíló ajtón távoztak. “Persze senki nem látott semmit. Polgárőrök is vannak a faluban, csak azt kérdem: minek?”

Fű alatt romlik Olaszliszka

Fercsák Margit a lincselés idején nem volt a faluban, egyik rokona autóbalesetet szenvedett, és őt látogatta meg a kórházban. Azt mondja, megdöbbentő, váratlan sokként érte a gyilkosság híre. Bátyja, György viszont itt volt. Őt Szögi Lajos meggyilkolásáért, hatodrendű vádlottként életfogytiglanra - legkevesebb harminc évre - ítélték, miután a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a férfi többször Szögi Lajos hasára, mellkasára taposott. A fiatal nő azt mondja, biztos testvére ártatlanságában.“Kik azok a védett tanúk, akik rávallottak? Az is könnyen lehet, hogy haragosai” - értetlenkedik Fercsák Margit. (Fercsák György ügyvédje korábban arra hivatkozott, a meggyilkolt tanár lánya, Szögi Emese felismerte ugyan a férfit, de nem a bántalmazók, hanem a tömeg mögött állók közt).

A nő korábban dolgozni ment a fővárosba, mert a környéken nem kapott munkát. Attól tartott, hogy télen ugyanazok “szétszedik” az egész házat, úgyhogy most hazajött rá vigyázni. A nő a Duna Plázában dolgozott, most megint munkanélküli, két gyerekével különböző szociális juttatásokból, összesen havi harminchatezer forintból élnek. A tolvajok az ablakot is betörték, “azt pótolni harmincezer, most akkor legyen ablak, vagy nézzem a gyereket éhezni?” - kérdezi.

Szerinte azóta romlik a közbiztonság, mióta 2000-2001-ben sok házat elmosott az árvíz, a kárpótlásra kapott pénzből sokan elköltöztek. Azt mondja fogalma sincs, hogy kihez lehetne kötni a lopásokat. Mert a közbiztonság “fű alatt” romlik Olaszliszkán, miközben a felszínen kétségkívül meglévő kulturális-etnikai szembenállás nem indukál olyan mérvű indulatokat, amilyet az ember az öt évvel ezelőtti lincselés hallatán elképzelne.

Fáklyásmenet

A fiatal nő útbaigazít minket Pente Józsefék felé. A roma származású férfi fogadta be Horváth Kittit, azt a lányt, aki Szögi Lajos halálát megelőző percekben az árokba esett, majd pillanatok alatt elterjedt: a tanár autója elütötte, meghalt. A hírek szerint a környékbeliek ezután támadtak Szögi Lajosra. A lány nem szeretne “nyilatkozni”, nem erőltetjük.

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!
Stiller Ákos

Visszafelé betérünk az italboltba. Délután öt óra körül már jócskán van ügyfélkör, kivétel nélkül számomra idősebbnek és nem romának tűnő férfiak. Három a szomszédos asztalnál poharazgató férfi azt mondja, ott a helyük a megemlékezésen. “Ott lesz a falu egyik fele - amelyik megtiszteli a tanár emlékét. Itt lesz az önkormányzat, a Gój Motorosok. Lesz fáklyás felvonulás is.”

Hirdetés