Élénk visszhangot váltott ki Tarlós István főpolgármester csütörtöki döntése, amely szerint februártól Dörner György váltja Márta Istvánt az Új Színház élén. Dörner, aki Hátország Színházzá keresztelné át az Új Színházat, és a Demszky-érára jellemző „szórakoztatóipari igénytelenségnek” is hadat üzenne, az általa nemzeti kultúrának képzelt valami érdekében folytatott háború színtereként látja az intézményt – derül ki az atlatszo.hu által nyilvánosságra hozott pályázatából.

A lenullázott 6:2

Az már közvetlenül Tarlós István döntésének nyilvánosságra kerülése után kiszivárgott, hogy a pályázatok szakmai elbírálására felkért bizottság 6:2 arányban Márta István megbízásának meghosszabbítását támogatta.

A bizottságnak a színházi szakma képviselői közül Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, a Katona József Színház főrendezője, Bérczes László, a Bárka Színház művészeti vezetője, Herczeg Tamás, a Magyar Állami Operaház egykori stratégiai igazgatója februárig, Kováts Adél, a Radnóti Színház művésze volt a tagja; rajtuk kívül a Fővárosi Önkormányzatot és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát képviselte egy-egy köztisztviselő.

A hvg.hu információi szerint Márta Istvánt pályázata alapján a bizottság valamennyi tagja alkalmasnak ítélte az Új Színház vezetésére; Dörner Györgyöt pedig a főváros és a minisztérium által delegált hivatalnok (az alkalmasságról tehát minden bizottsági tag mindkét jelölt esetében szavazhatott, így fordulhatott elő a hattagú bizottságban a 6:2-es arány), bár a tárca képviselője Márta mellett pályázata minőségét, Dörner mellett viszont csak azt tudta felhozni, hogy „a minisztérium nagyra értékeli a pályázónak a nemzeti dráma érdekében kifejtett”, külön nem részletezett erőfeszítéseit.

Dörner titkai

A későbbi győztes bizottsági meghallgatását a hvg.hu értesülései szerint szórakoztató jelenetek tarkították. Felvetődött például, hogy koncepciója miért nem tér ki részletesen arra, hogy hány bemutatót tervez a színházban, és a pontosításra vonatkozó kérésre Dörner az „először kevesebbet, később egyre többet” választ adta.

Arra a kérdésre, hogy a pályázatában leendő munkatársként felsorolt személyek beleegyeztek-e az esetleges közös munkába, a későbbi nyertes azt felelte, hogy a felsoroltak közül nem beszélt senkivel, mert senkit nem akart kompromittálni, a közös munkáról csak felkérése után kezd tárgyalni velük.

A szakmai bíráló bizottság állásfoglalása után 2010 előtt a főváros kulturális bizottsága, a tavalyi önkormányzati választás óta azonban Tarlós István főpolgármester dönt a fővárosi intézményként működő színházak vezetőinek személyéről. Ez jogilag lehetséges, mert a fővárosi önkormányzat esetében az önkormányzati törvény lehetővé teszi, hogy a közgyűlés rendelettel átruházza a döntést egy-egy meghatározott bizottságra vagy – mint jelen esetben – a főpolgármesterre.

Fővárosi és színházi szakmai forrásaink is megerősítették értesülésünket, amely szerint a főpolgármester már a szakmai bíráló bizottság állásfoglalása előtt elkötelezte magát Dörner igazgatósága mellett. Azt nem tudni, hogy a főpolgármesternek az atlatszo.hu által nyilvánosságra hozott győztes pályázat tetszett-e meg, vagy esetleg más okok játszottak szerepet döntésében.

Művészlelkek, lobbierők

Annyi bizonyos, hogy a szakmai körökben Fideszhez közel állóként elkönyvelt Márta István művészeti vezetőként arra a Szikora Jánosra támaszkodott volna, aki a közelmúltban, a Győri Nemzeti Színház igazgatói pályázatának elbírálása során konfliktusba keveredett az Új Színház jobboldali körökben ikonikus figuraként számon tartott művészével, Eperjes Károllyal.

Hogy Eperjes latba vetette-e a Fideszben kétségkívül létező befolyását Márta (és Szikora) pályázata ellen, arról ellentmondásos információink vannak. Az viszont biztos, hogy Márta legendás kapcsolatépítő képessége és pályázatának a teljes szakmai bíráló bizottaság által megkérdőjelehetetlen színvonalúnak tartott minősége ezúttal kevésnek bizonyult a ma még ismeretlen ellenlobbival szemben.

„Most, hogy a baloldali kapcsolati hálóval rendelkező színházi vezetők meggyengültek, a kenyérharc a korábbinál is durvább eszközökkel folyik a fővárosban, csak a fő frontvonal a Fideszhez közel álló jelöltek közé tevődött át” – értékelte a kialakult helyzetet egy a fővárosi színházi életet és az Új Színháznál történteket jól ismerő forrásunk. A folyamat tünetei – akkor még vidéken – már évekkel ezelőtt láthatóak voltak.

A világváros bekerítése

A 2006-os önkormányzati választáson bekövetkezett jobboldali áttörés nyomán, esetenként tehát jóval az Orbán-kormány hatalomra kerülése előtt is megfigyelhető volt az a tendencia, hogy bár a vidéki önkormányzatok kikérték az igazgatói pályázatok bírálatára felkért szakmai bizottságok véleményét, döntésük során már nem vették figyelembe álláspontjukat (ehhez hozzátartozik, hogy az intézmények fenntartóit semmi sem kötelezi arra, hogy a szakma ajánlását számításba vegyék).

Az első komolyabb botrány a szolnoki színház vezetőváltása körül volt, amikor Balázs Pétert nevezték ki a teátrum élére. Pécsett sem volt sima ügy a csere: ott a színházat húsz éve igazgató Balikó Tamást váltotta posztján Rázga Miklós színművész, aki a kormányzópárt országgyűlési képviselőjével, Gulyás Dénes operaénekessel közösen pályázott. Balikó végül vissza is vonta pályázatát, arra hivatkozva, hogy tűrhetetlen politikai előítéletnek vannak kitéve.

A sorozatból Székesfehérvár sem maradt ki. A családi szálakon is a jobboldalhoz, pontosabban Széles Gáborhoz, a Magyar Hírlap és az Ekho TV tulajdonosához kötődő Vasvári Csabát a fideszes közgyűlési többség 2008-ban tette meg színházigazgatóvá, ám a szakmai munkájával elégedetlen Cser-Palkovics András polgármester javaslatára három évvel később menesztették. Vasvári, akinek kinevezése idején nem jutott eszébe politikai döntést emlegetni, menesztésekor a Heti Válasznak arról panaszkodott, hogy bizonytalanságot és félelmet kelthet, ha a politika beleszól a művészeti kérdésekbe, és „kár, hogy visszatérni látszik a fortélyos félelem ideje”.

Szintén viharos volt a Győri Nemzeti Színház igazgatóválasztása idén, ahol Eperjes Károly maradt alul Forgács Péterrel szemben. Az itteni döntést előkészítő szakmai bizottság tagja volt Szikora János, akinek Eperjessel fennálló konfliktusa erre a döntésre vezethető vissza. Forrásaink közül többen az Eperjes-Szikora feszültségben látják Márta bukásának egyik lehetséges okát.

Ugyancsak Fidesz-közeli színházi vezetők közötti harc terepévé vált a József Attila Színház, ahol Tarlós István menesztette Koltay Gábor megbízott igazgatót, majd Nemcsák Károlyt nevezte ki az intézmény vezetőjének.