Az egykori tűzrakteres csapat már nemigen bízik abban, hogy az ügyükben folyó per még érdemben segíthet rajtuk, ezért akit és amit lehetett, átmenekítettek a budai Király Fürdőbe. Tűzből vízbe. Itt alkotóház nem működhet, de annál több az olykor bizarr tér. Zene a fürdőkádban, színház a medencében – nézze meg, hova menekül a Tűzraktér!
„Nőnemű lett a zöldkabátos burgonya” – énekli egy fürdőkád szélén ülő csellózó lány, a zenére egy marionettcsontváz táncol. Az egyébként vízsugármasszázsra szolgáló szűk fülkében a Hólyagszínház előadásába kóstolhatunk bele; ők nem a Tűzraktérből, hanem a Merlinből „menekültek” ide, a magánszínházat működtető Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány szerződése ugyanis év végén lejár, a Merlint pedig sajtóhírek szerint a Margit körúti Átrium moziba költöztetik majd.
Néhány ajtóval arrébb mi is beülhetünk egy kiürített, néhány négyzetméteres medencébe – tízen. A miniperformansz életszagú, az egyik színész lába szinte a szánkba lóg, pár másodperc alatt pedig egy pszichiátrián érezhetjük magunkat a Radikális Szabadidő Színháznak köszönhetően.
Amikor arról kérdezzük a művészeket, léptek-e már föl abszurdabb helyszínen, azt mondják, ők bármihez alkalmazkodnak, és szerintük pont a hagyományos színpad a legabszurdabb, amikor a nézők ülnek, és néznek rájuk fölfelé. Őket inspirálják a Király Fürdő terei, melyekhez alig nyúlhatnak hozzá, hiszen műemlék épületről van szó.
Az új helyszínen már egy bambuszból készült mozgatható cirkuszi sátrat is felhúztak, amely akár egy egyórás előadásra fel is fűthető. Itt dolgozik majd a Tűzraktér egykori zsonglőr-negyede. André Roland, a Vízraktér cirkuszi szervezője, levegőakrobata azt mondja, nagyjából húszan maradtak még a Hegedű utcai épületben, például neki is vannak még ott cuccai, de már az új helyszínt is kezdi belakni.
Már nem remélnek sokat
Simor Ágnes, az Art Sector Alapítvány művészeti vezetője a hvg.hu-nak azt mondta, az önkormányzat annyira ellehetetlenítette (erről itt olvashat bővebben) a Hegedű utcai helyszínt, hogy nem tudják már tovább használni, a szeptember 20-án esedékes pertől pedig nem várnak többet, mint hogy a még ott tartózkodó alkotóik zökkenőmentesen elhagyhassák az épületet.
Arra persze most sincs garancia, hogy egy idő után nem kell a Király Fürdőt is otthagyniuk. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-vel decemberig kötöttek megállapodást, addig mindenképpen állandó programmal lesznek jelen a Fő utcában. Simor Ágnes szerint a fürdő munkatársainak és az ő alkotóiknak is meg kell szokniuk egymást: időről időre leülnek majd megbeszélni, mennyire működik a tervek szerint mindkét félnek hasznos összefonódás.
Míg a Király Fürdő ezzel a kulturális plusszal akarja visszahozni a ’40-es, ’50-es évek pezsgő fürdőéletét, addig az extűzrakteresek az elmúlt időszak hektikus történései után egy kis megnyugvást várnak a szokatlan helyszíntől, ahol új közösségi tereket hoznának létre. S bár a törökfürdő területén alkotóházat nem tudnak majd működtetni, akit csak tudnak, meghívnak majd a korábbi csapatból a készülő produkciókhoz.
Mindezt pályázati forrásokból, az éves működési színházi támogatásból, illetve társadalmi, önkéntes munkából oldják meg. Gräff Alexandra, a Vízraktér sajtóreferense szerint a Vízraktér nem egyszerűen a Tűzraktér helyszín- és némileg profilváltása, hanem más alkotócsoportokkal – Szabad az Á, Picasso Point, Magyarhangya – és a fürdővel közös vállalkozása.
Miből válogathatunk?
Ami az új profilt illeti, a Magyarhangya által szervezett filmklub napközben hagyományos vetítésekkel, esténként pedig – a technikai adottságok miatt – zenekar által kísért némafilmekkel vagy silent moziként, azaz fülhallgatóval követhető hangosfilmekkel fog működni. A programban helyet kapnak tánc-, színházi és cirkuszi előadások, performanszok, irodalmi estek, vitadélutánok, térspecifikus kamarakoncertek, kiállítások, gyermekprogramok, valamint hétvégenként iparművészeti vásárok fiatal képzőművészek alkotásaiból.
A Király Fürdőben egyébként nem ez az első kulturális kezdeményezés: a negyedik éve futó Kultúrfürdő nevű programsorozatot idén először szervezték meg a fürdő területén. A korábbi években használt romos ál-törökfürdő a Malomtó mellett veszélyessé vált, ezért tették át bázisukat a Fő utcai Király Fürdő kertjébe, időnként eredeti török medenceterébe, vagy éppen szocreál pihenőjébe.
Hogy jutottak idáig?
Terézváros önkormányzata márciusban írt ki pályázatot a Hegedű utcai épület üzemeltetésére, ez azonban sikertelenül zárult a jelentkezők hiánya miatt. A pályázatot akkor az önkormányzat pénzhiánnyal indokolta, és havi hárommillió forint bérleti díjat kért az ingatlan használatáért. A Tűzraktér üzemeltetői a sikertelen kiírás után részletes működési koncepciót nyújtottak be az önkormányzathoz, amely azonban végül úgy döntött, hogy az épületet a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt.-nek adja üzemeltetésbe, a Tűzrakteret pedig május 6-ig az ingatlan átadására szólította fel.
A Hegedű utca 3. szám alatti alkotóházat üzemeltető Art Sector Alapítvány ellen a fideszes vezetésű terézvárosi önkormányzat azért indított pert, mert egy áprilisi határozat ellenére nem hagyták el az épületet. Szerintük az alapítvány jogcím nélkül, rosszhiszeműen tartózkodott az ingatlanban, emellett pedig 15 millió forinttal tartozik. A Tűzraktér szerint ez azért nem furcsa, mert működési pályázataik utófinanszírozásos formája miatt eddig is utólag fizettek, az épület helyrehozatalába viszont több millió forintot fektettek.
A július közepén lezajlott első tárgyaláson a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elutasította az önkormányzat arra irányuló követelését, hogy kötelezzék az Art Sectort az épület azonnali elhagyására, ők pedig perbe hívták a Fővárosi Önkormányzatot mint az épület részleges tulajdonosát. A következő tárgyalás szeptember 20-án lesz, s bár látszólag a tűzrakteres csapat nyert egy kis időt, miután az áramot is kikapcsoltatta az önkormányzat, a korábban kávézóként, ma pedig kiállítótérként működő részleget lezárták, folyamatosan költöznek ki az alkotók az épületből.