A betegjogok érvényesülése szempontjából az utolsó előtti helyen végzett Magyarország egy uniós felmérésben. A kutatás kritériumai nem minden esetben feleltek meg a hazai rendszer sajátosságainak, ezért nem mindig lehet megfelelő következtetést levonni az eredményekből. Az azonban biztosan állítható: nem jó itthon a helyzet.
Az Active Citizenship Network kutatást végzett Magyarországon is: azt vizsgálták, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. Itthon a vizsgálatot a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) koordinálta, és civilek is beleszólhattak. A kutatást végzők többek között arra voltak kíváncsiak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését, illetve az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás során.
A felmérésben problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. Eredményeinket például az is befolyásolta, hogy nincs szabályozva, a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.
Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog, és hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak – derült ki a felmérésből. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát.
A felmérés azt is megállapította, hogy Magyarországon gyakran túlságosan hosszú a várakozási idő, amit az EU mindössze négy országában oldottak meg azzal, hogy maximumokat határoztak meg. Problémát jelent idehaza az is, hogy csak nehézkesen lehet a várakozási idő hosszáról informálódni. A Karta ugyanakkor előírja: „Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül”. Ez az általános elv jelenleg irreálisnak tűnik valamennyi európai országban, de arra mindenképpen törekedni kell, hogy a várakozási idő hosszáról a betegek tájékozódhassanak.
Az összesen 20 országban végzett kutatásban Magyarország a 19. helyezést szerezte meg, a helyzet mégsem ennyire rossz – állítja a TASZ. Az összeállított kérdéssor nem minden szempontból volt alkalmas arra, hogy leképezze a hazai rendszerre jellemző viszonyokat. Megállapításai ugyanakkor olyan jelzéseket tartalmaznak, amelyeket a kormányzatnak célszerű szem előtt tartania. Érdemes például bevonni a helyi közösségeket, amelyek gyakran a szolgáltatók feladatait veszik át, amivel javulhat a rendszer hatékonysága. Az pedig továbbra is kiemelt cél, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárok jogtudatossága javuljon.
Maximum egy ejnyebejnye
Amióta megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet (véglegesen nagyjából egy éve, de a kiéheztetése már jóval korábban elkezdődött), a betegjogi ügyek az ÁNTSZ-hez kerültek át. A betegek azóta egyre nehezebben érvényesíthetik jogaikat. Tavasszal a kormány megszüntette a Nemzeti Egészségügyi Tanácsot, nem sokkal azután, hogy a közalapítványok átalakításával megszűnt a Csehák Judit vezette Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány.
Az már akkor világos volt, sőt, a Semmelweis-tervbe is leírták, hogy egy új intézményt szeretnének e célra, a Betegjogi Közalapítványt, melynek felállítását 2012 januárjára tervezik. A központ feladatköréről a mai napig nem sokat tudni. A Semmelweis-tervben azonban egy félmondatos utalás van erre: betegjogvédelem mellett más feladatokat is ellát majd. Feladata lesz olyan irányelvek kidolgozása, „amelyek segíthetik a kártérítési perek elkerülését, az orvos és beteg közötti bizalom növelését, vagy a jó hírnevet sokszor súlyosan sértő, orvosokat érintő jogalap nélküli támadások elleni védelem lehetőségeit”.
Kovácsy Zsombor ügyvéd, az Egészségbiztosítási Felügyelet korábbi vezetője a hvg.hu-nak azt mondja: még most is sok olyan ügy fut, amelyben az EBF kezdett el vizsgálódni. „Az ÁNTSZ a kérdésekben nem hatóságként jár el, csupán megvizsgálja a panaszokat.” Szerinte az intézmények többnyire egy ejnyebejnyével ússzák meg a mulasztásokat.
„Az EBF helyett nincsen semmi. A kormány másfél éve beszél a Betegjogi Központról, az EBF annak idején egy hónap alatt állt fel. Reméljük, hogy az új intézmény ennyivel jobb lesz a réginél” – mondja Kovácsy, aki szerint most a betegek kicsit a senkiföldjén érezhetik magukat, ezért sokan ügyvédhez, vagy bírósághoz fordulnak rögtön.
Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa korábban arról beszélt, hogy a kisebb ügyek – például amikor a beteg úgy érzi, rosszul bántak vele – kivizsgálására nélkülözhetetlen egy betegjogi fórum. Vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.
Megkerestük a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát, ahol a következő választ kaptuk: a TASZ honlapján most ismertetett nemzetközi felmérés eredményeiről a szaktárca már az áprilisi betegjogi napon egy szakmai előadás keretében értesült, arra szakértője reagált is akkor. Mindazonáltal, ahogy a TASZ közlemény is rámutat, a felmérés metodikája miatt az eredmények, így a 19. hely értelmezése vitatott lehet, nem kétségbe vonva azt a tényt, hogy a betegjogok érvényesülését jobban kell támogatnunk, többek között erre hozzuk létre az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) intézményét.
A jelenlegi egészségügyi vezetés prioritásként kezeli a betegjogvédelmet, azzal a tudattal, hogy a betegeknek nem csak jogai, hanem kötelezettségei is vannak, ilyen például az együttműködés kötelezettsége, aminek egyik alappillére az orvos és a beteg közti bizalom. Ugyancsak kiemelt figyelmet fordítunk a betegsége miatt kiszolgáltatott beteg jogainak védelme mellett az orvosok szakmai szabadságának biztosítására is, az orvos beteg kapcsolat minőségbiztosítása során. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy ez a minőségbiztosítás, ami a megfelelő joggyakorlás alapja mindkét fél számára, a társadalom etikai, jogi, és gazdasági teljesítőképességétől is függ.
