Naponta hatmillió, éves szinten bő 2 milliárd forintos veszteséget termel a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja (PTE KK), emiatt már a 7 milliárdot is megközelítette a Pécsi Tudományegyetem tartozása beszállítóival szemben. Részben ennek tulajdonítható, hogy a PTE a leginkább eladósodott oktatási intézmény az országban.

A hosszú évek óta komoly anyagi gondokkal küzdő intézmény eladósodása a PTE vezetése szerint a Klinikai Központ és a Baranya Megyei Kórház integrációja miatt gyorsult fel, ebben pedig - az egyetem szerint - az államnak is nagy felelőssége van, mivel az integrált intézmény finanszírozásán óriási, éves szinten 700 milliós lyuk tátong.

Az egyetem radikális kiadáscsökkentő lépésekkel próbálkozik és az egészségügyi ellátást újrarajzoló Semmelweis-tervben bízik, ám ezek kudarca esetén a jogi lépéseket sem zárja ki. A tét az egész dél-dunántúli régió egészségügyi ellátórendszerének működése.

Mézesmadzag és korbács

Az egyetem gondjai még 2000-ben, az intézmény születésekor kezdődtek, amikor a Janus Pannonius Tudományegyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem integrációjával megszületett a PTE, Magyarország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye.

Az egészségügyi rendszer finanszírozási nehézségei ekkortól az egész egyetem működésén nyomot hagytak. A Dél-Dunántúl csúcsellátó intézményének számító egyetemi klinikahálózat működési veszteségeit a PTE több egymást követő vezetése is sikertelenül próbálta lefaragni, az adósságállomány a 2003-as egymilliárd forintról 2007 végére 4 milliárdra emelkedett. Eközben a megyei önkormányzat fenntartásában lévő Baranya Megyei Kórház szintén milliárdos adósságállományt halmozott fel.

A finanszírozási problémákra egy újabb integráció, a PTE Klinikai Központja és a Baranya Megyei Kórház egyesülése tűnt a megoldásnak, azzal az indoklással, hogy ezáltal lehetővé válhat a párhuzamos kapacitások leépítése, és így összességében olcsóbb, mégis magasabb színvonalú kórházkomplexum jöhet létre.

Túry Gergely

A 2009-re a teljesen kivérzett megyei önkormányzatnak az üzlet még úgy is kapóra jött, hogy a kórház addig felhalmozott adósságállománya náluk maradt, hiszen legveszteségesebb intézményüktől szabadulhattak meg. Az egyetem részéről viszont kezdettől kétségbevonták a feltételezést, hogy két veszteséges intézmény összevonásából egy nyereséges, vagy legalábbis fenntartható harmadik születhet. A terv mindenesetre élvezte az akkori egészségügyi kormányzat támogatását, amely egy egyetemi forrásunk szerint nyilvánvalóvá is tette, hogy egyedül az integráció révén nyílhat út a PTE hosszú ideje tervezett, 10 milliárdos nagyságrendű kórházfejlesztésére.

A PTE Gazdasági Főigazgatósága (GF) által 2009 végén készített előzetes számítások alapján az első évet leszámítva már maga az integráció is hasznot hajtott volna az egyetemnek. Bár az egyesülés egyszeri költségei megközelítették az 1,2 milliárd forintot, az előzetes kalkuláció szerint 2011-től már 278 milliós plusz bevétel keletkezett volna az összevonásnak köszönhetően.

Besült ötletek

A számításokat azonban keresztülhúzta az egészségügy kiszámíthatatlan finanszírozása: míg 2009-ben az akkori egészségügyi kormányzat a pár hónap alatt megbukott lebegőpontos modellel próbálkozott, addig 2010-ben újra a „jól bevált” teljesítményvolumen-korlát (TVK) rendszerére tért át, ám a pontos számok még ismeretlenek voltak.

A két nagy egészségügyi intézmény integrációjának anyagi következményei 2009 végén tehát lényegében kiszámíthatatlanok voltak: a PTE szakemberei jobb híján a 2008-as finanszírozással számoltak, összeadva a két intézmény ez évi TVK-ját, ám a 2010-es év lényegesen elmaradt várakozásaiktól.

A PTE a fentiek alapján joggal hivatkozik arra, hogy lényegesen kisebb finanszírozásban részesül, mint azt az integráció időpontjában feltételezhették, a jelenlegi egészségügyi államtitkárság viszont joggal érvel azzal, hogy az összevont intézmény végül magasabb TVK-ban részesült 2010-ben annál, amit külön-külön kapott volna. Nem mellékes szempont, hogy az integráció előzetes számításait annak idején mind Manherz Károly oktatási, mind Horváth Zoltán egészségügyi szakállamtitkár megalapozottnak minősítette egy közösen jegyzett levélben.

A pécsi Titanic

A következmények azonban nézőponttól függetlenül kritikusak, a fizetési nehézségek már az egészségügyi ellátásban is jelentkeztek. Krutki Józsefné gazdasági főigazgató szerint egyre több beszállító köti szigorúbb fizetési feltételekhez a szállítás fenntartását, amit viszont az egyetem jelenlegi likviditási helyzetében nem tud vállalni. Az immár kritikus fizetési csúszásoknak ráadásul az egész régió gazdasági életére komoly kihatása lehet, hiszen vállalkozások sora dőlhet be a felhalmozódott tartozások miatt. A PTE jobb híján a kisebb vállalkozások előnyben részesítésével próbálkozik, ám lehetőségei igen korlátozottak.

Túry Gergely

Krutkiné nagy összeomlásra nem számít, „folyamatos erózióra” azonban igen, ahogy a fizetési nehézségek miatt egyre romlik majd az ellátás színvonala és tovább növekednek a várólisták. A főigazgató szerint a PTE jelenlegi gazdasági pályája fenntarthatatlan, és elkerülhetetlen az állami beavatkozás, ám ezzel együtt helyben is radikális lépésekre van szükség.

A PTE Gazdasági Főigazgatósága számításai szerint a kétmilliárdos éves veszteség több mint a fele a működés során, és nem az elégtelen finanszírozás miatt jelentkezik. Ennek egyik oka, hogy a telephelyek szétszórtan vannak a városban, a másik pedig az integráció során elkövetett hibák sora. Krutkiné szerint ez alapjaiban elhibázott volt, ugyanis nem funkcionális integrációra került sor, hanem a két intézmény „egymás mellé pakolására”: ahelyett, hogy az egyetem a megyei kórház fenntartható részeit örökölte volna meg, lényegében az egész csődtömeget a nyakába lőcsölték, azaz a veszteséges működést importálták a PTE köreibe, érdemi átszervezések helyett.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy mindez a döntés politikai következményeitől tartó megyei önkormányzat kifejezett akarata volt, és a PTE több, finoman fogalmazva előnytelen kompromisszumot is elfogadott annak idején. Ezek közé tartozott, hogy az előzetes tervekkel ellentétben az utolsó pillanatban végül belement plusz 80 dolgozó átvételébe a megyei kórháztól, ami éves szinten újabb több százmilliós pluszköltséget jelent az egyetemnek. A tisztánlátást és egyben a PTE tárgyalási pozícióit megnehezíti, hogy az integrációért felelős egyetemi vezetők közül immár csak Kollár Lajos, a Klinikai Központ főigazgatója van a posztján: Gábriel Róbert korábbi rektor egy sikertelen újraválasztási kísérletet követően 2010 júniusának végén távozott posztjáról, Imhof Gábor volt gazdasági főigazgató pedig történesen egy százmilliós nagyságrendű vesztegetési botrány főgyanúsítottja.

Macska-egér harc

A PTE vezetése most abban reménykedik, hogy egy uniós forrásból megvalósuló, hosszú évek után végre talán célegyenesbe érkező kórházfejlesztési projekt révén korszerűbb és jóval gazdaságosabban üzemeltethető telephelye lehet a Klinikai Központnak (KK), ezzel párhuzamosan pedig drasztikus kiadáscsökkentésen dolgozik. Ennek egyik része a KK szétszórt telephelyeinek összevonása, ám emellett a 2011 februárjának végén elkészült stabilizációs tervezet 203 fő leépítésével is számol, amivel 2012-től kezdve évi 518 millió forinttal lehetne csökkenteni a hiány felhalmozódását – más kérdés, hogy ahogy azt a GF részéről megfogalmazták, a terv végrehajtása egyelőre „akadozik”.

Az egyetemnek azonban jelentős követelései is vannak. Ezek közé tartozik az integráció egyszeri költsége, 723 millió forint, amelynek megtérítésére a PTE vezetése szerint a korábbi egészségügyi kormányzat ígéretet tett, ám ebből az egyetem egyelőre egy fillért sem látott. Az egészségügyi államtitkárság szerint ez az összeg a május elején elrendelt költségvetési zárolás áldozatául esett.

Az egyetem részéről emellett úgy számolnak, hogy a kétmilliárdos éves hiány bő egyharmada, 700 millió forint a finanszírozás elégtelenségéből származik, enélkül pedig helyben hiába viszik sikerre a stabilizációs programot, az intézmény és ezzel együtt a dél-dunántúli régió egészségügyi ellátása fenntarthatatlan.

A helyzet megoldása érdekében Bódis József, a PTE rektora az Országos Egészségügyi Pénztárral (OEP) a Magyar Államkincstárral és a NEFMI illetékes államtitkárságaival újabb tárgyalást kezdeményezett az állami konszolidációról, és ennek esetleges sikertelensége esetén azt sem zárta ki, hogy a tárgyalásokat jogi lépések követhetik az Országos Egészségügyi Pénztárral szemben. (2009-ben egyébként több kórház is sikerrel lépett fel így a Pénztárral szemben, miután a lebegőpontos rendszer kiszámíthatatlan mivolta miatt óriási veszteségeik keletkeztek, ám ennek megvolt az ára is: az elégedetlenkedő intézmények mintegy pedagógiai célzatból nem részesültek az év végén kiszórt, a kórházak költségvetését többé-kevésbé helyrepofozó konszolidációból.)

A PTE részéről ezzel együtt azt hangsúlyozzák, hogy ez valóban a legvégső eszköz, és a tárgyalásos megoldásban, illetve a már megkezdett gazdasági intézkedések hatásában bíznak: a következő hetekben nem csupán az egészségügyi államtitkárság, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékeseivel is intenzív egyeztetések várhatóak, Naszvadi György államtitkárt is Pécsre várják.

Hosszabb távon a PTE a Semmelweis-tervben reménykedik, amelynek koncepciója szerint a PTE Klinikai Központja nagytérségi ellátóközponttá válna, és ezáltal plusz forrásokban is részesedne. Amennyiben azonban lehet hinni a Népszabadság információinak, az egészségügyi államtitkárság csodafegyvere épp besülőben van a lobbiharcok következtében.

Az integrációnak mindezzel együtt kétségkívül volt haszna, az egyesített intézmény Zemplényi Antal, a PTE közgazdálkodási igazgatójának számítása szerint egymilliárd forinttal kerül kevesebbe az államnak, mint korábban. Más kérdés, hogy a pécsi példa kevés állami egészségügyi intézményt ösztönözhet a takarékoskodásra ilyen áron.