Összességében ennek ellenére sem állítható, hogy 2011 tavaszán valamennyi költöző madarunk az átlagosnál számottevően később tér, illetve tért vissza Magyarországra, illetve az Alföldre. Ez a jelenség vidékenként és fajonként is komoly eltérést mutathat – mondta Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának tájegység-vezetője az MTI-nek. Utóbbi kijelentést igazolja, hogy a parti madarak kategóriájába sorolható bíbicek, illetve az énekesmadarak között számon tartott barázdabillegetők a tőlük elvárható időben: már hóolvadáskor megjelentek. Igaz, ezek a madarak nem telelnek olyan nagy távolságban, mint például a gólyák, melyekből viszont egyelőre még csak elvétve lehet látni néhány példányt ezen a vidéken – fogalmazott a szakember.

Példaként említette a Közép-Tisza vidék és a Jászság két nagykunsági városát: Kisújszállást és Túrkevét. Előbbi településen 20 feletti, míg a szomszédos helységben 10 körüli gólyafészek található. Ehhez képest Monoki Ákos tudomása szerint eddig mindkét kisvárosban mindössze egy-egy gólya foglalta el otthonát - azok is a napokban érkeztek. Ugyanitt más években már februárban is hallani a hazatérő szárnyasok kelepelését – emlékeztetett. A jelenségre azonban a természetvédő szerint a hozzáértők jelenlegi ismeretei alapján még nem lehet általános és minden tekintetben érvényes magyarázattal szolgálni. A legvalószínűbb feltevésnek az látszik, hogy a hazánkban szokatlanul hosszúra nyúlt tél intette óvatosságra a költöző madarakat. Ám ezen kívül még számos egyéb tényező is befolyásolja a vándorlás idejének hosszúságát, az útközben érintett területek táplálékbőségétől kezdve azok időjárásától egészen biztonságosságukig.

Monoki Ákos kitért arra is: a most tapasztalható néhány hetes késés miatt ugyan némileg az érintett fajok költése is eltolódhat, ám ez a csúszás előre láthatólag már kisebb mértékű lesz, miután a madarak ilyenkor a nászidőszakon „spórolva” igyekeznek behozni korábbi lemaradásukat. A fészkelés feltételeiről szólva utalt arra, hogy az Alföldön jelenleg található kiterjedt belvízfoltok alapvetően ideális körülményeket nyújtanak az ilyen élőhelyekhez kötődő szárnyasok szaporodásához. Ugyanakkor a gázló- és vízimadarak tömegeinek sikeres költését veszélyeztetheti a tavasz folyamán a mezőgazdasági területek fokozatos szárazra kerülése. Ezek nagy részét ugyanis az első adandó alkalommal igyekeznek majd megművelni a gazdák, akik emiatt a költési idő június elejére tehető lezárultáig  akarva-akaratlanul fészkek és tojások tömegeit pusztíthatják el nehéz erőgépeikkel – hívta fel a figyelmet Monoki Ákos.