"Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének" – olvasható az új alkotmány preambulumában. Parlamenti tudósítónk – abból kiindulva, hogy Magyarország 1945 és 1947 közötti politikai rendszere inkább hasonlított egy demokráciára és mint ilyen, elfogadhatóbb volt, mint az 1941 és 1944. március 19-e közötti – fideszes képviselőket kérdezett meg a preambulum ezen részéről.

„Ebben a megközelítésben semmilyen problémát vagy ellentmondást nem látok, ugyanis a Nemzeti hitvallásban alapvetően egy alkotmányjogi, nem pedig politikai, értékrendi megközelítés olvasható” – reagált megkeresésünkre L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának fideszes elnöke, aki ugyanakkor egyetértett a hvg.hu által feltett kérdésben meglévő állítással. „Mind a Fidesz, mind az én személyes politikai ébredésemnek az egyik alapja Bibó István életműve” – tette hozzá a kormánypárti politikus, aki egyúttal Bibó egyik levelét idézte: „>>Magyarország […] 1944 márciusáig nem volt fasiszta vagy nemzetiszocialista állam. […] A régi alkotmányszerű intézmények egész idáig működtek.<< Ezek az alkotmányos intézmények Bibó szerint >>nem túl demokratikus alkotmányos intézmények<< voltak.” (Bibónak ugyanebben a levelében a következő is olvasható: „A Horthy-rendszer indulásakor és befejezésekor félfasiszta rendszer volt, a közbülső konszolidációs időben pedig konzervatív rendőrállam” – a szerk.) 

„A preambulumból nem következik, hogy ne lett volna fontos az 1945-ös demokratikus kísérlet. Az 1944. március 19-e előtt megszületett zsidótörvények pedig vállalhatatlanok és biztos vagyok benne, hogy ezt a frakció többi tagja is így gondolja. De a preambulumban nem az szerepel, hogy 1944. március 19-ig minden rendben volt, hanem az, hogy eddig az időpontig volt egy alkotmányos folytonosság, természetesen tragédiákkal, valamint vállalhatatlan törvényekkel és döntésekkel együtt, melyek azonban az alkotmányos folytonosságot nem érintették. Szó nincs arról, hogy 1944. március 19-ig minden rendben lett volna” – vélte L. Simon.

Pokorni Zoltán a megszálló hadseregek jelenlétét tartja vízválasztónak. Azt az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának fideszes elnöke is elismerte, hogy 1945-től volt Magyarországon egy demokratikus kísérlet, ami azonban „a megszálló hadsereg alkujaként és nem a demokrácia erejének” volt köszönhető. A XII. kerület polgármestere szerint ugyanakkor visszautasította, hogy ezzel pártja zárójelbe tenné akár Bibót, akár az Országgyűlés fideszes korelnökét, Horváth Jánost, aki 1945 és 1947 között kisgazda képviselő volt. Szerettük volna Horváthot is megszólaltatni, őt azonban idáig nem sikerült elérnünk.  

„Nehéz jó határvonalat találni. 1944 március 19-e bizonyos szempontból jó határvonal, mert a német megszállást jelenti, amit aztán felváltott a szovjet megszállás” – nyilatkozott Pokornival összhangban egy neve elhallgatását kérő fideszes politikus, aki úgy vélte: a német megszállással megszakadt az addigi magyar szuverenitás. A kormánypárti képviselő azonban finom kritikát is megfogalmazott: „Abból a szempontból nem ideális a preambulum ön által idézett mondata, hogy 1945 novemberében volt viszonylag szabadnak mondható választás, melybe a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, Vorosilov marsallal az élen, nem avatkozott be.” Interjúalanyunk szerint „minden szempontból jó határvonalat találni erős kihívás”. A képviselő abban L. Simon Lászlóval értett egyet, hogy az 1944. március 19-i határvonal nem jelenti azt, hogy pártja a német megszállás előtti minden politikai döntéssel azonosulna. „A numerus clausust, a négy zsidótörvényt és még számos egyéb dolgot nem vesszük magunkra” – közölte.

Egy kedd esti ceglédi pódiumbeszélgetésen egyébként Hack Péter jogász, közíró, az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságának 1994 és 1998 közötti elnöke arra a felvetésre, hogy a preambulumból vett idézet szerint 1941 a III. zsidótörvénnyel, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak küldött hadüzenettel inkább vállalható-e, mint 1945 a demokratikus kísérlettel, egy szabad választással és Bibó István első fénykorával, úgy felelt: „Ezt a szöveget csak így lehet értelmezni […], ez a szöveg sajnos ezt tartalmazza.”